Hazakényszerültünk nagyszülőkhöz, pokol az életünk, hiába próbálok mindent a jó kapcsolatért, hiába?

De ha van diploma, nyelvismeret, munkatapasztalat, akkor mégis milyen betegség az, ami miatt nem vagy képes olyan állást találni, amivel nem tudod eltartani gyerektartással együtt a gyerekedet? Nem arról van szó, hogy a CBA-ba kellene raklapokat pakolnod... elhiszem, hogy anyádéknak elege van, nem elég, hogy visszacuccoltál, de még a gyerekedet is láthatják el,amíg ki-be jársz a kórházból.

Szedd össze nagad, mert most erősen benne vagy az önsajnálatban, hogy nem tudsz dolgozni, holott most muszáj lenne. A gyereked első pár éve a legfontosabb, ne cseszd el teljesen az életét. Lépj végre,annyi munka van, én egy multinál dolgozom, jelenleg 3 embert szeretnénk felvenni,de alig van jelentkező, nem hiszem el, hogy neked nincs semmi...

7es mazlid van h nem hiteles a hazad nem gyesen vagy en nem halt meg hirtelen a ferjed.

Nekem meg kellett kuzdenem a gyamuggyel is h a gyerek ne legyen orokos egy hitesel hazban amit en nem tudtam volna fizetni. Az eladas es a hitel kifizetese utan maradt alig valami a hazbol. Eladtam minden butort eszkozt kocsit (nem tudok vezetni) igy jott ossze valami kis toke. De 1.5 evet anyaotthonban voltam a kicsivel mire mindent eladtam, es sikerult egy 1 szobas alberletet kivenni. Munkat sem a kepesitesemnek megfelelot talatam. Alig penzert sokat dolgoztam h az alapok meglegyenek. 5ev volt mire rendesen talpra alltam. Most mar van normalis munkam, van felre teve penz, de meg mindig alberletben lakom. Halistennek nem kell a mostani dijjal szamolnom a neni nem emeli mert tudja milyen helyzetben vagyok. Cserebe bevasarlok neki segitem a fiai evek ota fele sem neztek. Mondogatja h nekem adja a lakast amiben elunk. De nem szamitok ra igazan. Szep alom lenne.

Szoval erovel kitartassal akarassal fel lehet allni.

Újabb felelős gyerekvállalás...

El kell menni olyan szervezethez, aki a hozzád hasonló helyzetben lévőkön segít és kész.

Tudom, ez nálunk nehezebb, mint az amcsi filmekben, de el kell indulni és kész.

Én egyébként nem rosszindulatból ajánlottam az örökbeadást, hanem mert komolyam gondolom, hogy körülményeit tekintve, a kérdező nem fogja tudni hosszú távon normálisan eltartani a gyerekét a szülőktől függetlenedve. Hát most sem tudja. Nemhogy normálisan, sehogy.

Milyen élete lesz ennek a gyereknek így felnőve? Ő maga is ezt gondolja majd felnőttként, adott volna anyám inkább örökbe egy szerető, anyagilag rendben lévő családnak.

A kérdezőnek is több esélye lenne egyedül rendbehozni az életét.

Esetleg menj ki külföldre melózni, ha elkerülsz ebből a rossz közegből, a gyereket addig hagyd anyádnál, legalább téged nem kell kerülgetniük.

Mondjuk erre is biztos van valami kifogás sajnos.

Mióta nem dolgozol? Ha nem dolgozol miből élsz és miből tartod el a gyereket?

Nem hiszem, hogy nyelvvizsgával, diplomával ne találnàl munkát...

A kerdezo kenyszeresen keres munkat. Nem tudjuk hol lakik de egy videki kisvarosban nem nagyon fog melot talani. Vagy ha van is akkor is 3 muszak vagy fizikai ami ferfinak valo.

Pesten sem konnyu ha kisgyereked van.

Mondjuk én sem örülnék, hogyha a nagyon felnőtt lányom, aki olyan felnőtt, hogy gyereket csinálni tudott de magát eltartani már nem, hozzám cuccolna, és onnantól kezdve megint hallgathatnám 0-24 a gyerekordítást és nekem kellene eltartanom még két embert.

Akkor sem, hogyha a saját unokám, sajnálom.

Szerintem 55-60 évesen senkinek nincs szüksége erre az életében, te pedig kifogások helyett kezdj munkát keresni, kérdező.

Én is krónikus beteg vagyok, mégsem másoktól várom, hogy eltartsanak, hanem dolgozok. Nem megterhelő munkát végzek, de munkát.