Miért nem kérnek segítséget azok, akiknek pokol az életük, és van kiút?

Egyrészt az előttem szólók jól írták. Örülj neki, hogy nem vagy ilyen helyzetben és nem tudod mi zajlik ilyenkor a sértettek fejében. Nagyjából 99%-uk fenyegetve van, hogy ne merjen az áldozat szólni senkinek, és mivel ő a gyengébb, el van nyomva, persze, hogy nem mer semmi tenni. Másrészt vannak, akik szégyenlik, hogy áldozatok, ráadásul a saját közvetlen hozzátartozója által. Illetve van, aki pont amiatt nem jelenti fel a másikat, mert a szülője, gyereke, testvére, házastársa és milyen dolog ellene fordulni, nem illik/nem szokás/mit fognak mondani mások. Ééés még ott van a szokásos áldozathibáztatás, amit az emberek nagyon szeretnek a legtöbb esetben. Jaj és még ott van az is, hogy ha valakivel történik valamilyen bántalmazás, szeretné minél előbb elfelejteni, egy feljelentés esetén pedig számtalanszor újra el kell mondania, újra át kell ezáltal élnie, és ha egyszer is véletlenül egy betűt téveszt a vallomásából már kétségbe is vonják a szavait.

Van még kérdés?

Könyörgöm, dugd ki a fejed a sggedből, és tájékozódj, ne a paragrafusokat nyomasd, ami pontosan 0%-ban fedi a valóságot.

Egyébként nagyon vicces ilyeneket olvasni, kár, hogy a kiírója egy álomvilágban él.

1. a rendőrség SEMMIT nem csinál

2. az áldozatot fenyegetik, bezárják, elveszik a teleonját, megverik, elveszik a pénzét, az iratait, stb - na, szerinted így hogy értesítsen bárkit?

3. legtöbbször a család sem veszi ezeket komolyan, "jaj, dehogyis, ő jó ember, oshasem tenne ilyet", "túlreagálod", stb.

Tudod, amikor engem szexuálisan bántalmaztak (egyik ex),én voltam a hülye végül: "Neem, ez csak valami félreértés lesz, mert Xy-ka nem ilyen". Oké, akkor én kértem meg, hogy fogjon le, és csináljon velem ezt-azt akaratom ellenére.

Rendőrség? Viccelsz? Párkapcsolaton belül nincs erőszak, szóval én is akartam.