A pokolban a helyem emiatt?

Az van, hogy gyermekkoromban négyen egy kis fizetésből éltünk, kb egyik napról a masikra; akármit kértem, sose lehetett, "nem volt rá pénz ", egy csomag rágóra se. Öcsém akkoriban született, kicsi volt, meg anyám kedvence, ő több mindent megkapott. Apám emiatt az ország másik végébe ment dolgozni, hogy legyen pénz, és szépen lassan lett is. Úgy kb 6 év alatt helyrejöttünk olyannyira, hogy kimondhassam, nincsenek gondjaink. Csakhogy apám alig volt otthon ez idő alatt, anyám pedig a családjával (nővére, annak férje, nagyanyám) folyton terrorizált lelkileg,kövérkés voltam, emiatt is rendkívül bántó dolgokat mondtak, plusz folyton éreztették velem, hogy én "apám lánya vagyok", meg "a másik családból (apáé) való ". Apám családja különben le se tojt minket soha.

Szóval nemrég egy kisebb pályázaton nyertem egy szép összeget, ami egy az egyben az enyém, és motivál is a folytatásra, mert végülis csak azt kellett tennem érte, amivel hivatásszerűen akarok is foglalkozni.

És akkor a konkrét kérdés, a háttér ismeretében:

A pokolban lenne a helyem akkor, ha -ha minden jól alakul, és "bejön az élet "- sok itteni válaszolóval ellentétben a családom egyetlen tagjának sem adnék pénzt? Nem rendezném az adósságaikat, nem adnék se kölcsön pénzt se örökbe, stb?

(Apámat kivéve, ő ha távolról is, de mindig mellettem állt, neki mindent megadnék, ahogy anno ő tette)