Miért nem találom a helyem az életben?

Hát, belesüppedtél a hétköznapokba.

De mit mondjak én? Nincs munkám, pénzem sem sok. Nincs párom és barátaim sincsenek, és én sem járok sehova a kötelező dolgokon kívül (bevásárlás, posta stb). Sőt, olvasni sem szeretek :D

Nagyon sokszor én is olyan céltalannak érzem az életem, hogy csak vagyok, lógok a levegőben de céltalan minden. Aztán kitalálok valamit: porszívózás, kimegyek kutyát sétáltatni vagy csak sétálok egyet magamban, zenét hallgatok. Eltereli a gondolataim.

Veled egy idős vagyok és én sem találom a helyem.Az egyetlen dolog ami szórakoztat az a saját hülyeségeim,meg a tanulás.De nekem se pénzem,se autóm,se barátnőm,de a legelső problémám úgy tűnik kezd megoldódni,autóra meg nincs szükségem.

De őszintén szólva nem érzem,hogy tartoznék bárhova is.Lassan már abban is kételkedem,hogy a családomban érdeklek-e valakit,nem hogy az ismerőseim közt.

Egy ember van akit érdeklek,de vele 16 éve barátok vagyunk.

Mert a helyedet nem megtalálni kell, hanem megcsinálni!:)

Jöjj rá, mire vágysz (akár pszichológusi, kineziológusi segítséggel, mert ezt a neveltetésünk szépen elfojtja bennünk, és nehéz rájönni, mire vágyunk), és kezdd magad körül annak megfelelően kialakítani az életedet!:)

"van barátnőm, autóm, pénzem is (mivel dolgozom) és egyetemre is járok." - és azt mondod, nem jársz sehova. Ember, én fele ennyi dolgot se bírnék csinálni, mint Te!:)

Nekem teljes energiámat, időmet leköti egy kedves, vagy egy munkahely, vagy egy autó karbantartása, vagy egy egyetem elvégzése. Hova akarsz még ezen felül járni, Ember??:)))

hallgass pár Bryan Tracy videót, hátha közben rájössz mi hiányzik az életedből

http://www.youtube.com/watch?v=QLy9LEixWDs

Ha mindig is ilyen voltál, akkor csak az utolsó bekezdést olvasd, de ha nem akkor csak hajrá!!!

...

Gondolj csak vissza, hogy milyen voltál azelőtt, mielőtt "unalmassá váltál".

Emlékezz vissza, milyen boldog voltál régen, hogy miket csináltál, mit szerettél, mit tűztél ki célul stb. és keresd meg azt a pontot, ahol ez megtörött, ahol elkezdtél lesiklani a lejtőn.

Keresd meg azt az eseményt vagy akár személyt, ami/aki miatt nem tudtál tovább az lenni aki. Vagy legalábbis rosszabb lettél...

Ha ez már megvan, akkor eljutottál az én szintemre. (Nálam ez az "állapot" már 3 éve stagnál. De nálam közrejátszottak más dolgok is időközben. Szóval az én helyzetem nem mérvadó!)

A legjobb dolog szerintem az, ha váltasz vagy újrakezdesz. Szinte mindent. Ami egyszer régen jó volt, az most is lehet jó, no nem ugyanolyan, de megütheti a szintjét!

Ha meg valami nagyon mélyen nyomja a lelked, akkor általában az segít, ha kiírod magadból. Fogsz egy lapot és csak írod és írod. Majd ha végeztél az egésszel elolvasod. Ebből is sok mindenre "rájöhetsz"!