Hogyan lehet kezelni az ilyen típusú nagyszülőket?

Nem feltétlenül megrekedés. Lehet egyfajta naivitás, mert abban hiszek, hogy mindet meg lehet beszélni és helyre lehet hozni. Viszont ehhez nem elég egy ember. Ha a másik fél nem vevő rá, akkor esélytelen és ezt be kell látnom. Bármikor képes vagyok új esélyt adni, mert hiszek abban, hogy lehet változni. Nem hinném, hogy ez 10 éves szint, szerintem inkább lelki alkat kérdése, részben ami belénk ivódik normarendszer, hogy a megbocsátás fontos!

Másrészt mi lesz, ha meghalnak. Mit fog érezni a férjem? Nem fogja azt gondolni, hogy miattam szakadt meg a kapcsolatuk? (Igazat ad nekem, de ha én nem lennék, hanem egy másik nő lenne az oldalán, aki a szülei is számára ideális, akkor nem lenne ez a törés...

Tudom, hogy ahogyan rólam beszéltek, sokan egy hétig sem bírták volna, én meg sokáig elengedtem a fülem mellett a férjem miatt.

Férjem szerint nem értem meg, hogy egyszerűen utálnak és örökké utálni is fognak. Nyilván nem értem, mert senkihez sem viszonyulok így, nem értem, hogy lehet valakit egyszerűen csak utálni egy életen keresztül.

Mint mondtam, mielőbb szakemberhez fordulok. Majd visszanézek és megírom, mit mondott , természetesen vállalom azt is, ha bennem van, bennem is van a hiba.

Iskolai és sport csoportokba - nem a zártakba, úgy kerültek, hogy egyszerűen odamentek iskolai eseményekre és beédesgették magukat a tanároknak. Felajánlottak ezt, azt (ne komoly támogatásokra gondoljatok, csak "tessék-lássék" dolgokra). Vége az lett, hogy tegeződnek az igazgatóval is.

Le kellett volna húzni a határokat időben. Hogy mi vagyunk a szülők és ez és ez az értékrend a családunkban a gyerekekkel kapcsolatban is, hogy mit lehet, mi az, amit nem engedünk. És azt is, ha a gyerekek anyjával nem tudnak tisztelettel bánni, akkor a gyerekeimhez sincsen joguk. Ezt elmulasztottam. Bár férjem szerint, ha ezt elmondtam volna nekik, csak előbb lett volna harag, teljesen mindegy.

Egyszer megkértem anyósomat, a gyerekek képeit egy rokoni ág felé ne mutogassa a családjában, akik a férjemmel nagyon méltatlanul bántak. Nincs közük az életükhöz, sok képen mi is szerepelünk. Itt most nem pár fotóról volt szó, tömérdek mennyiségben küldözgették, albumnyi képeket az otthonunkról, a gyerekekről akár a bilin ülve, akár a fürdőkádban amit nálunk kattogtattak egész nap, ha itt voltak. Válasz: Mit képzelek én, nem fogok neki megtiltani semmit, mert egy senki vagyok neki! - Ennyi!!! És én hülye, csak pislogtam, nem szóltam vissza.

Olyan hosszasan sorolhatnám... Van ilyen máshol is? Azt látom, barátnőm anyósa nem győzi dicsérni barátnőmet, pedig ő sem tökéletes, ahogy én sem nyilván, de megvan a szeretet kapcsolat és az elfogadás. Ami normális esetben meg kéne, hogy legyen.