Jogosan érzem bűnösnek magam, hogy nagypapámat idősek otthonába adtuk?

Jogosan éreznéd magad bűnösnek, ha a Papa elfelejtene enni egy hétig és éhen halna? Vagy ha sütne egy tojást és a végén nem kapcsolná le a gázt de mondjuk gyújtana egy gyertyát mert miért ne? Vagy elesne a lakásban és nem emlékezne a mentők számára, vagy hogy van gyereke akit felhívhat hogy segítsen? Igen.

Nehéz elfogadni, de az otthonban biztonságban van, 24 órában ápoló, orvos van a közelben, ez a legjobb, amit tehettetek, látogasd gyakran továbbra is.

Az én mamám is magához vette dedmamam amikor kezdett kicsit feledékeny lenni.

Ez volt 13 éve. A dedi még mindig él. De milyen áron.

Eleinte csak bosszantotta mamamat azzal hogy mindent ezerszer elmesel.

Aztan elhordta a szomszédnak a nyugdijja nagy részét.

Aztan elkoborolt a tudta nélkül. Elesett és eltorte a karját.

Majdnem belehalt, az ő korukban egy csonttörés a vége is lehet.

Aztan esett kelt, összefosta magát stb.

Folyamatos vádolta hogy nem ad neki enni, holott előtte láttam én is hogy evett.

Kiabál és beszélget éjszaka.

Ma már csak nagyon ritkán van neki egy kis tiszta pillanata. KB egy mondat erejéig és már el is vesztetttuk újra.

Mamám meg teljesen belerokkan. Ezer betegsége van neki is, fizikailag megviseli az apolasa és nyilván mentálisan az hogy ott bosszantja 13 éve ahol tudja, megha nem is szándékosan. Plusz a kialvatlansag mert ugye nem tud tőle rendesen aludni.

Ezerszer próbáltunk a lelkére hatni hogy otthon kellene de ő még abban a világban nevelkedett amikor ezt szegyennek és elitelendo dolognak tartották. Így hát szépen lassan belerokkan.

Kérdező, az a baj hogy nem tudhatod milyen gyors a demencia lefolyása a nagyapadnal. Illetve hogy mikor történik olyan ami súlyosabb.

Jellemző rájuk hogy az új helyzetek sulyosbitanak a tuneteken. És az hogy mamad kórházba került elég nagy változás. Lehet hogy ameg ketten voltak csak elfelejtette bevenni a gyógyszerét, de lehet hogy így hogy megvaltoztak a körülmények teljesen elborul az agya. Te vallalnad a felelősséget? Akkor nem lenne buntudatod ha történne vele valami?

Anyám is összevissza szedte a gyógyszereit, pedig kiraktuk neki először dobozkába, majd nagyobb csészékbe, felcímkézve "reggel", "délben", "este". Már nem értette. A Xanaxot úgy kapkodta, mint a tic-tac cukorkát. Elvettem tőle. A főtt ételt nem ette meg, de fél nap alatt 5 túró rudi, 3 üveg gyümölcslé, 6 banán lecsúszott, utána csodálkozott, hogy hasmenése van.

A mikróból szedtem ki a cukrászsütit.

Bekapcsoltuk a házi jelzőrendszer-szolgáltatásba, de az sem működött, mert 5 percenként nyomogatta a gombot, és maga mellé parancsolta a "mentőszolgálatot". Akik - mire én is odaértem -, úgy néztek rám, mint a véres rongyra.

Telefonon hívogatott mindenkit, hogy fázik, sötét van, nincs ennivalója. Ááá, borzalmas volt.

Szerencsénk volt, mert felszabadult egy ágy az ápolási osztályon, oda befektettük, amíg intéztük a végleges otthont.

143: sajnálom a nagymamádat, és a családodat. Szörnyű lehet ezt megélni. :(

De a te példád is jól mutatja, hogy a korábbi nagyhangú hozzászólónak halvány lila fogalma sincs arról, mit jelent egy demens beteget gondozni otthon. Arról beszélek, aki szerint 8 órára elég ápolót fogadni, aztán mikor hazajönnek a munkából a többiek, akkor már megoldják... :( Nem volt képes felfogni, hogy miket csinál egy ilyen demens beteg, hogy éjszaka nem alszik, stb. stb....

Látogasd meg sűrűn, akkor nem lesz annyira szomorú. Az ő érdeke, ezt akár mondhatod is neki, mert az is előfordulhatna, hogy a papád mégsem felejti el bevenni a gyógyszerét, de mire odaér hozzá az ápoló pl. délután, addigra már nem emlékszik jól, hogy bevette-e, azt mondja, hogy nem, nem vette be, erre bevesz egy újabbat... Akkor meg amiatt lesz baja.

Az sem megoldás, hogy látszik, hogy hány szem hiányzik a gyógyszerből, mert mi van, ha elgurult csak, csakhogy a papád erre nem emlékszik. Azt hiszi, hogy bevette, holott nem.