Jogosan érzem bűnösnek magam, hogy nagypapámat idősek otthonába adtuk?

Ha mar elfelejti bevenni a gyogyszereit, meg elfelejt ENNI, az biztos, h kezdodo demencia.

Meg, ha most nem is sulyos, idovel azza valik, mert az idoskori elbutulas jepen allaspont szerint nem gyogyithato sajnos.

A szuleid a legjobb dontest hoztak meg, meg akkor is, ha a kis szived mast mond.

Az egyik nagypapam demens volt, szornyu volt latni, anyukam azt mpndta, ha neki kellett volna apolnia, akkor abba beleroppant volna. Nagyon nehez feladat!

A masik viszont nem, o is otthonban elt es o nagyon szerette. Volt egy kis tarsasaga😊

Ismerős a helyzet, évek óta próbáljuk megoldani a nagyszülő ellátását családon belül, épp aki szabad. Nekünk inkább aggyal kell bírni néha a sok marhaságot, zagyvaságot amiket mond a nagyszülő, eleinte próbálkoztunk kijavítani, de évről évre rosszabb lett, ma ott tartunk hogy pár napot fitt, boltba elmegy magának, de van hogy teljesen összekuszálódik az agya és valótlan dolgokat mond, 200km-re élő rokon érkezése rövid időn belül, téves emlékek, aki tudja milyen a demencia annak nem kell beszámolni.

A gyerekei, szüleink ragaszkodnak ahhoz hogy amíg lehet, és nem csinál nagy marhaságot addig nem jöhet szóba az otthon, lehet abba halna bele.

Nálunk lekopogom még nem tarthatatlan a helyzet, mert tudja kik vagyunk, nem támad ránk, nem veszélyes magára és környezetére, bár az tény hogy gázhoz már nem nyúl, amióta megoldott az étkeztetés.

Sajnos a demencia nagyon nem egyszerű dolog… eleinte csak többször meséli el ugyan azt a sztorit, többször veszi be egy nap a gyógyszereket, vagy pont fordítva és egyszer sem, majd elkezd álmodni amiket valóságnak gondol stb. stb. Páron nagypapájánál úgy kezdődött, hogy elment a boltba és vett 20 bejglit aztán otthon csodálkozott, hogy minek vett ennyit. Utána jöttek az álmok. Neki már nem volt ideje, hogy súlyosbodjon, hamar elment de már elég idős volt.

A szülők pedig persze, hogy nem akarják feladni miatta az életüket, hiszen a demens papa élhet akár még 10 évig is, mert miért ne… plusz ki tudja, ők gyerekként-kamaszként nem e élték meg a saját nagy vagy dédszüleik leépülését és nézték végig ahogyan a szüleik gondozzák őket.

Plusz: az ember a saját szüleit még csak-csak odavenné, de ne legyünk álszentek, a párunkét már nem biztos. Nekem nem lenne az az isten, hogy a párom 150 kilós anyját mosdassam meg őrizgessem stb… a sajátomat még esetleg, ha baromira ráérnék és nem kellene a pénzen sem aggódni. Viszont a párom pont így lenne az én anyámmal is. Ahogyan a szülő úgy a gyerek is segít ameddig és amiben tud, de nem várható el minden.

Sok idős persze azzal érvel, hogy én is pelenkáztalak meg fürdettelek stb, de uram bocsá a gyerek akkor 3-10 kg között volt nem 70-80…