Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Jogosan érzem bűnösnek magam,...

Jogosan érzem bűnösnek magam, hogy nagypapámat idősek otthonába adtuk?

Figyelt kérdés
Nagypapám kicsit demenciás, hamar elfelejt dolgokat, hogy mit mondtunk neki. Eddig mamámmal éltek, de mamám kórházba került. Bár nem mamám gondoskodott papámról, és szerintem egész jól megvoltak, de elvileg történtek olyanok, hogy elfelejtették bevenni időben a gyógyszereiket, vagy nem ettek. Most, hogy mamám kórházba került szüleim beadták papámat egy idősek otthonába, mert szerintük nem lehet egyedül hagyni, és ott rendesen ellátják, és lesz kivel beszélgetnie. Szegény papám nem szereti a helyet, nagyon szomorú és szeretne hazamenni. Én már az elejétől kezdve elleneztem, hogy betegyék, szerintem ki lehetne próbálni, hogy egyedül legyen a lakásában és járjon hozzá naponta segítség, hogy emlékeztessék, hogy vegye be a gyógyszerét. Rettenetesen bűnösnek érzem magam, hogy nem tudtam rávenni erre a szüleim, mert szerintem csak ártanak az idősek otthonával papámnak, és kipróbálás nélkül leírták, hogy nem tudna egyedül élni. Nincs valami ötletetek, hogy hogyan lehetne esetleg megoldani, hogy haza mehessen és ezt belássák a szüleim is? Sajnos nincs arra pénzünk hogy 0-24-es bentlakásos ápolót fogadjunk fel mellé, és úgy érzem, hogy ha már a szüleim nem képesek belátni, hogy nem jó nemi az a hely, nekem kéne megmentenem valahogy, de egyszerűen senki sem hallgat rám, én viszont nem bírom elviselni hogy szegény papám szomorú, és erről én is tehetek.

2022. jan. 7. 16:45
 131/145 anonim ***** válasza:
3%

"hetek, hónapok, évek kérdése" - na igen, lehet, hogy 3 év múlva indokolná a demenciája az intézeti elhelyezést, de még előbb meghal 1000 más okból.

Én sem azt mondtam, hogy mindenki kegyetlen, aki intézetbe adja a rokonát, azt mondtam, hogy az egyedi helyzetet kell mindig mérlegelni, és sokan bizony inkább a "kényelmesebb" utat választják a kiszolgáltatott rokon kárára.

2022. jan. 8. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 132/145 A kérdező kommentje:

Én most egy kicsit elgondolkodtam a dolgon, és emlékszem, hogy mikor kollégiumba kerültem, az elején én is nagyon rosszul éreztem magam, de aztán megszoktam és megszerettem. Nem tudom, hogy ez mennyi lehet hasonló helyzet egy idős ember számára. Mindenképpen azt tervezzük, hogy amint elmúlik a covid és engedik, a hétvégéket végig nálunk tölti, az ünnepeket is, és hétköznap is haza szeretnék néha hozni a szüleim délután, miután végeztek a munkával. Meg természetesen most, hogy ezt nem lehet, hetente látogatjuk, meg mobilt akarunk bevinni neki, hogy akár naponta is tudjunk vele beszélni.

Szóval én csak a kollégiumi éveimhez tudnám maximum hasonlítani, akinek van ezzel tapasztalata, szerintetek mennyire reális hasonlat ez?

2022. jan. 8. 14:03
 133/145 anonim ***** válasza:
90%

133-ra: semennyire. A koli átmenet a jövőbe, sokan örülnek is, hogy a szüleiktől egy kicsit távolabb kerülnek. Egy idős meg tudja, hogy az otthonból már soha nem kerül haza, a dolgai legnagyobb részét nem viheti be, mert nincs hely, sokszor saját szobája sincs, így oda a privát szférája stb. Persze, ismerek olyat, aki önként ment, és szereti, kivirult, tényleg sokat beszélget a többi időssel stb. Meg olyat is láttam, aki soha senkihez nem szólt egy szót sem, még a szobatársához sem. Szóval teljesen változó.

A terv szép, ha hosszú távon tényleg sokat kihozzák a gyerekei, az jó, kérdés, vajon így lesz-e.

A mobiltelefonhoz nem fűznék nagy reményeket, sokan nem tanulják meg használni, lemerül, nem hallják meg, nem teszik rá a töltőre stb., az otthonokban meg sokszor nem törődnek ezekkel a dolgokkal.

2022. jan. 8. 14:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 134/145 anonim ***** válasza:
87%
Semennyire. Mivel 1x éves korban könnyebben alkalmazkodik az ember, mint 60-70-80 éves korban.
2022. jan. 8. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 135/145 A kérdező kommentje:
Én tényleg nem tudom belőni az állapotát. Ma délelőtt volt kint sétálni a kertben, és arra emlékezett, viszont rokonaim meglátogatták 20 perccel azelőtt, hogy mi meglátogattuk volna ma, és azt már elfelejtette. Nem tudom, hogy mennyire lehet súlyos, hiszen igaz, hogy van amit elfelejt, de van amire emlékezik is.
2022. jan. 8. 17:08
 136/145 anonim ***** válasza:
94%

136: látod, ennyire kiszámíthatatlan....

Ez a betegség nem egy lineáris lefolyású valami...

Lehetnek akár világosabb, jobb egész napjai is - de aztán olyan órák-napok is, amikor totál nem emlékszik semmire...

2022. jan. 8. 17:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 137/145 anonim ***** válasza:
90%

132!


Nagyapám 13 évvel az Alzheimer diagnózisa után halt meg. Végül is csak nagyanyám, anyám és nagynéném lett depressziós, ketten pár idegosszeroppanason is túl estek az ápolás ideje alatt. Nem adták be intézetbe. A temetés napján megállapodott a család, ez volt az első és utolsó eset, hogy egy ember miatt felaldoztunk másik hármat.

2022. jan. 8. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 138/145 anonim ***** válasza:
91%

Anyám egy évig "szívta" a véremet - szintén Alzheimer -, megspékelve egy combnyaktöréssel. A végén már csak sírni tudtam.

A halála mindkettőnk számára megváltás volt.

Le lehet pontozni.

2022. jan. 8. 17:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 139/145 anonim ***** válasza:
90%
Én végignéztem, ahogy nagyanyám beleroppan és az alkoholhoz menekül az anyja ápolása közben. Végignéztem, ahogy anyám hetek alatt kikészül a nagyanyám ápolásába. Neki voltak tiszta pillanatai amikor a régi mama volt és zokogott a szégyentől, a következő pillanatban pedig őrjöngött. A családunk nem funkcionált családként, mert nem éreztük jól magunkat otthon, anyám érthetően fáradt volt, az apám pedig távol tartotta magát az egésztől, mert lelkileg nem bírta. Anyám megtiltotta, hogy mi ezen átmenjünk. Erőmön felül fogom a szüleimet támogatni (anyagilag is) ha ilyen helyzetbe kerülnek, de nem fogom tönkre tenni a saját és a gyerekeim életét. Amikor várod egy szeretett családtagod halálát, hogy végre szabad legyél az borzalmas. Egy beteg, idős ápolása nem abból áll, hogy segítesz neki fürdeni meg figyelsz, hogy beveszed a gyógyszereit, hanem brutális fizikai és lelki feladat.
2022. jan. 8. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 140/145 anonim ***** válasza:
88%

138: "egy ember miatt felaldoztunk másik hármat."


Na pontosan erről beszéltem már vagy hatszor itt a válaszfolyamokban.....


Lehet itt széplelkűsködni egyeseknek, de egész egyszerűen ESZTELENSÉG két-három egészséges embert feláldozni csak azért, hogy jajj, milyen dolog már idősotthonba adni..." NEM AZ! Mert ott tudják szakértően ápolni.

2022. jan. 8. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!