Vannak olyanok akiknek a szülei egyáltalán nem értenek a számítógéphez? Ti hogyan boldogultok velük?
Először is elnézést kérek, ha a kérdés sértően hangzik egyeseknek.
Egyszerűen képtelenek alap dolgokat elvégezni. Nem tudnak másolni, törölni, több fájlt kijelölni, előzményeket törölni, tallózni, tájékozódni könyvtárakban, fájlokat felcsatolni email-re, feltölteni, megkülönböztetni az ablak bezárását a tálcára kicsnyítésétől, nyomtatni, scannelni, regisztrálni, megérteni azt hogy ki kell törölni a nem szükséges fájlokat amiket letöltöttek de csak egyszer akartak megnézni.
Már mindent megpróbáltam ami tőlem telhet. Többször is megmutattam mit hogyan kell csinálni, de nem jegyik meg, egy nap alatt elfelejtik az egészet. Kezdem azt hinni hogy nem is érdekli őket. De a legrosszabb hogy ennek ellenére használni akarják.
Többször is feldühítenek a hülyeségeikkel. Például egyszer édesapám elutazott amerikába és nem tudott belépni a levelezőjébe (ez bizonyára egy "security feature" miatt lehetett az illetlenek távoltartására). Engem vádolt meg azzal hogy szándékosan tettem valamit hogy ne tudjon belépni. Bár tudnám miért juthatott ilyen az eszébe, hogy a saját fia akadályozná őt bármiben. Nagyon kiakadtam ezen mivel ezek szerint képes azt hinni rólam hogy gazember vagyok.
Most egy hete az történt hogy nekik egy emailt kellett elküldeni csatolmánnyal. Mivel csatolni képtelenek kérték hogy segítsek nekik. Mivel elég messze vagyok tőlük s a tanulmányaim miatt nem mehettem haza, ezért kitaláltam, hogy belépek a levelezőjükbe (a jelszavukat mindig is tudtam. Muszáj mert máskülönben semmire se mennek), készítek egy piszkozatlevelet amihez felcsatolom a szükséges fájlt (minden fájljukról van másolatom. Márcsak azért is hogy legyen mert maguktól sosem készítenek biztonsági mentést, volt hogy összeomlott a gép és ilyenkor mindig jól jött hogy nálam is megvannak). Mivel már azt is valószínűnek tartottam hogy nem tudják hol kell keresni a piszkozatleveleket, s hogy hogyan kell szerkesztésre megnyitni (kellett valami szöveget is írni amit rájuk hagytam volna), ezért úgy döntöttem, hogy útmutatókat készítek screenshotokból. A screenshotokra paint-el rajzoltam vastag piros nyilakat, hogy lássák hova kell kattintani. Ezeket a screenshotokat viber-en küldtem el nekik (a chatelés viszonylag megy nekik) a megfelelő sorrendben. Ekkor azt hittem minden úgy fog menni ahogy elterveztem, nos képzeljétek ez se ment. A harmadik screenshot-ról azt hitték hogy az maga a kép amit el kell küldeniük (tulajdonképpen csatolmányként a lakcímkártya mindkét oldalát ábrázoló képét kellett felcsatolni. Ez a harmadik screenshot-on azért látszott mert mutatta a levelező oldal preview-módban, hogy az csatolva van a levélhez méghozzá úgy hogy csak részben lehetett látni, a lakcímkártya képének felső és alsó részét mintha kivágták volna) Kifogásolták hogy a lakcímkártya képe nagyon kicsi, homályos és csonka, hogy ezt ilyen formában nem fogják elfogadni, s hogy én ezt mégis hogyan gondoltam, miért vagyok ennyire hülye. Azt hittem hogy egy pattanás nő majd az agyamon az idegtől. Pedig mondtam nekik hogy készítettem egy piszkozatlevelet és hogy csatolva van hozzá. Akkor mégis miért gondolták azt hogy a harmadik screenshot-ot szánom elküldendő fájlnak?
Mérgesen válaszoltam, hogy de de igenis jól van felcsatolva akármennyire is szeretnék azt hinni hogy nem. Még nekik állt feljebb. Elkezdték felhozni hogy ők nem tanultak informatikát (még mindig abban hisznek hogy az infot ált.suliban meg gimiben tanultam, s hogy ezt máshogyan nem is lehet megtanulni), hogy ez nagyon nehéz, na meg azt hogy ők évtizedekig tanultak zenét s hogy én se tudnám mi az hogy kadencia, metodika. Szóval a zenét hasonlítják össze egy lényegében háromlépéses használati útmutatót amit első ránézésre meg lehet érteni.
Az agyamra mennek.
Nálatok voltak ilyen esetek? Ha igen el tudnátok mesélni?
Esetleg kort is írjatok.
39-es.
Fogalmam sincs mi az. Én nem szoktam megkérdezni mi mire kell, csak azt, hogy mit akarnak elérni. De ha hagytam volna a fenébe, akkor sem jártam volna igazán jól.
válasza:Ha tanítani akarsz valakit, fontos, hogy motiváld is, vagyis hogy megpróbáld elérni, hogy ő maga is meg akarja tanulni azt, amit meg akarsz tanítani, azaz beláttasd vele, hogy miért lesz az jó neki, ha odafigyel, és megtanulja az anyagot. Ehhez szerintem tök alap lett volna a csatolmány esetében felhívni rá a figyelmüket, hogy itt most valami olyan ismeret következik, aminek a segítségével megúszhatják a postán a sorbaállást. És hogy nem muszáj odafigyelniük, kicsit megerőltetni magukat, hogy megértsék, amit magyarázol, mert végülis el lehet menni a postára is, nincs abban semmi rossz - de ha nem akarják, hogy az egész délelőttjük rámenjen, akkor most van az a tíz perc, amikor ha odafigyelnek rád, és lejegyzetelik, amit mondasz, akkor a jövőben nem kell majd lejárniuk a lábukat, hanem egyszerűen csatolják a fájlt az e-mailhez két perc alatt (és akkor már sokat mondtam ugye), és kész. És azt is mellé lehet tenni (hogy ne menjen rá az egész életed), hogy most van kedved ezt elmagyarázni, de ha nem figyelnek, akkor legközelebb nem lehet tudni, hogy mikor lesz kedved megint - és akkor addig marad a postára járás, semmi közöd hozzá.
És akkor ehhez tartanod is kell magadat. Nem szabad megoldani helyettük a dolgokat, mert azzal csak elkényezteted őket: vagy figyeljenek nagyon, és akkor megtanulják, vagy irány a posta, választhatnak, az ő felelősségük, senki másé.
40-es.
Nem tudom, hogy te vagy az, akinek eddig is írtam(31-es/34-es?). Ha az vagy akkor mondhatnál pár szót végre a többi dologra is, ha már szántam időt rád. Ha nem az vagy, akkor nem szóltam.
Ami pedig a hozzászólásodat illeti:
Nem sokat mondasz ezzel. Tudod miért gondolom ezt?
Ha úgy nézzük a dolgot ahogy mondod, akkor az azt jelenti, hogy lényegében semmit sem köszönhetsz magadnak. Minden nem a te érdemed, még akkor is ha csak is rajtad múlott minden. Ha így gondolkodtam volna, akkor a legszívesebben semmire sem igyekeztem volna, nehogy minnél jobban az "adósuk" legyek.
Megtanultam volna mondjuk 6 nyelvet?
Az ő érdemük, csakis az övéké, nem az enyém.
Ha megtanultam volna az egyetemi matekot önszorgalomból?
Ismét csak nekik köszönhetem ezt.
Ha elvégzek vmi iskolát/szerzek oklevelet/nyerek egy versenyben de előtte sokat gyötörtem magam, hogy jobb legyek?
Megint csak a szüleimnek köszönhetem!
Érted mire akarok kilyukadni? Ennyi erőből egy alkoholista szülő is hálát érdemel a gyerekétől. Nem ragozom tovább.
"fedelet a fejed fölé, teli hűtőt, számítógépet a fűtött lakásba, stb., stb., stb."
Már neharagudj, de ezek alap dolgok. Tényleg ezt akarod felmutatni érvként?
Mielőtt (esetleg) lehordanál elkényeztetett követelőző hálátlan taknyosnak, előbb hadd mondjam el miért nem ér ez semmit.
Fedél a fejem fölé? Figyelj, nem kötelező gyereket csinálni. De alap, hogy aki akar az a házában tartja/biztosítja hogy lakjon rendes helyen. Nem az van hogy "szegény gyerek. nem tehetsz te róla. hogy megszülettél, de én biztosítom neked a lakhatást (miközben tudom, hogy énmiattam születtél meg, mert én csináltalak), na most van hálálkodni valód. Hálálkodj rendesen ám!"
Kérem szépen ha én nekem gyerekem lesz akkor én magamban azt mondanám hogy:
"gyereket azért csináltam mert akartam. Egyértelmű, hogy biztosítok minden dolgot a számára. Azért kell mindent ellátnom mert akartam, ez csakis miattam van, ő csak megszületett. Biztosítom számára az élelmezést, öltözködést, számítógépet (hisz ez már alap is, mert iskolai feladatokat is kell majd csinálnia rajta), a "fedelet" (de hisz ez alapból van egy rendes háznak/lakásnak. Már hogy ne lenne), a fűtést (nem akarom, hogy megfagyjon). A gyerekemnek viszont szintén meg vannak a kötelezettsége. Tanulnia kell. Ez már rajta múlik. Ha nem tanul akkor bukik. Neki kéne akarnia, igyekeznie. Ha ő megtanult mondjuk 3 idegennyelvet folyékonyan akkor az az ő érdeme legfőképp. Hiszen ha nem akarta volna, nem igyekezett volna, akkor nem is tudná. Ahogyan a legtöbb lusta diákot is hiába nyomatják, kettessel megelégednek, semmit sem érnének el. Ha mondjuk nem csináltam semmit a gyerekemért, nem segítettem volna semmiben, lesz*rtam volna őt totál, de mégis sok mindent elért? Ez akkor csakis kizárólag saját magának köszönheti és ez így van rendjén, bátran kijelentheti...."
Ami pedig a "kiabálást" illeti. Nos én ezt nem kiabálásnak szántam. Jogosan feltételezhetted hogy az, hiszen a képernyő nem mutat semmit a szövegen kívűl, így akár úgy is értelmezhetik az olvasók. Én voltaképpen nyomatékosítani akartam, hangsúlyozni, hogy márpedig igenis így van ez, meg az, mert tények. Mint ahogy eddig elhangzott ez már 14 éve tart, hogy semmit nem tudnak. Ennyi idő alatt nem hiszem, hogy sok embernek maradna türelme. Az utóbbi másfél évben kezdtem csak ideges lenni, előtte nagyon türelmes voltam, nem emeltem meg a hangom egyszer sem. A leírásban olvasható két eset egyike történt majdnem 1 éve. Képzelheted mit érezhettem, a saját apám támadott meg. Te ezt elviselnéd az én helyemben? Hogy 14 évig sz*rakodnak olyasmiken amik alighanem változnak, s a végén a félreértésük/tudatlanságuk révén téged tesznek felelőssé?
42-es.
huh, nehéz bennük motivációt kelteni. Apámnál az a probléma, hogy még utálja is a számítógépet, írtózik is tőle. Bocsánat, ha ezt mondjuk korábban le kellett írnom, elég alapinfonak minősülhet. Ugyan alig, de valamennyire vigasztal az, hogy az okostelóval legalább megbarátkozik, de ott is van egy csomó dolog amit nemigen akar megtanulni (nem is érdekli nagyon). Azért utálja nagyon a számítógépet mert nagyon megváltoztatta egykor az életét. Ő ritka, minőségi tárgyak eladásával foglalkozott, a huszadik század vége felé ez tönkrement a számítógép miatt (mivel az érdeklődök neten is rá tudnak keresni, elintézni a beszerzést, ajánlatot kérni......). Szóval benne ez is van, ellenszenves. Anyámnál jobb a helyzet, őnála ilyesmi nincs, de ő jobban hajlamos felejteni. Amit mondtál, hogy felhívjam a figyelmüket mi minden jobb lenne ha tudnák ezt azt, nos ők tisztában vannak ezzel méghozzá nagyon is. De ettől függetlenül alig ragad rájuk vmi, sőt gyakori kifogásuk, hogy nagyon fáradtak (Apa mondja ezt főleg), viszont vannak napok amikor semmi dolguk és tv-t néznek. Ilyenkor is alig lehet rávenni őket, majdnem lehetetlen. Az pedig hogy nem oldom meg helyettük a dolgokat, az sem megoldás, bár érdekes hogy hogyan boldogultak akkor mostanában mikor távol vagyok tőlük. Azt viszont tudom, hogy édesanyám szokott úgy csinálni, hogy emailben megüzeni fiatalabb ismerőseit, hogy tegyenek meg neki szivességet (űrlap kitöltés, kinyomtatás(amit később kézhez vesz)). Szóval nem tudom, már teljesen kifutottam minden ötletből. Még azt megpróbálom, hogy minnél jobban tudják majd kezelni a telót (az viszonylag jobban megy), ott talán van még remény. Most ezen a nyáron még utoljára teszek egy kísérletet számítógépnél anyámmal, de csak vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!