Munkanélküliek! Ti hogyan viselitek ezt? Hogyan boldogultok a mindennapokban, családtagjaitok mellettetek állnak?

Ez nagy idő? Barátom, menj be egy munka ügyi központba és ott találkozhatsz a segédmunkástól a diplomásig olyan emberekkel, akiknek 1-2éve nincsen munkájuk.

A legtöbb családos, és a reménytelenség, a kilátástalanság egyszerűen felemészt és tönkretesz családokat, embereket.

Megélhetési politikusnak kellet volna menni, akkor még a jó nyugdíj is biztosítva lenne.

De, egy szó mint száz, pocsék egy helyzet, mert először keres, remél az embert és tele van ötletekkel. Aztán jönnek a kudarcok, a sikertelenségek, a vádaskodás, végül az önbecsülés a nullára süllyed, akár olyan mértékben, hogy már egy állás interjún sem tud mosolyogni az ember, vagy optimistán megjelenni, mert már annyi vissza, és elutasítást kapott.

Én nem keseregni akarok csak leírom, hogy ilyen is van: 2007ben végeztem vegyészként, azóta kb 3 munkám volt összevissza 1,5 hónap és nem a szakmámban.

Ezer helyre küldöm az önéletrajzokat, személyesen is bemegyek, telefonálok stb.

3 év alatt max 30 helyről kaptam visszajelzést, amiben benne van a visszautasítás is.

Kiszúrják a szememet segéllyel és hagynak megrohadni.

Mindenhol próbálkoztam, még több 100km-re is elmentem interjúra, hogy közöljék velem: nincs elég tapasztalatom.

Mindig is imádtam dolgozni, mozogni, egyáltalán VALAMIT csinálni, józan életű vagyok, nyugdíjas édesanyám segít ahol tud, de....

Ma ismét elsírtam magam, mert újabb visszautasítást kaptam. Pedig erős személyiség vagyok, de az utóbbi évek nagyon megtörtek.

Ha csak 4 hónapja nem lenne munkám annak még örülnék is. Úgy még van esélyed.

26/L

15:34 vagyok

Én már odáig süllyedtem, hogy nem látom értelmét az életemnek. Még segíteni sem tudok pl a rászoruló állatokon, mert ha utazni kell akkor pofára esek...ehh. Máris kesergek és könnybe lábadt szemmel olvasom, hogy rengetegen vannak ilyen helyzetben. Nekem nem derogálna az utcaseprés csak oda azért nem mehetek, mert túlképzett vagyok.. Hagyjuk. Tudnék mesélni. Ja és ismerősöm sincs, hogy benyomjanak valahova.

én 2009 májusában végeztem, utána a balcsin töltötte a nyarat melóval, így legalább volt pénzem amit be tudtam osztani. de már az is elfogyott, és még mindig munka nélkül vagyok. persze egy átverős házalós nemfizetős dologba is beleszaladtam már elkeseredésemben, mondván, h félre kell tenni már az önbecsülésem és elvállalni az ilyet is. hát nem kellett volna. gyári munkára túképzett vagyok, amire jó lennék ahhoz nem lakom pesten stb. és azokra a pozíciókra amikre meg jogosan pályáznék végzettségem alapján, "alulképzett vagyok" hiszen minek vennének fel engem okj-vel ha diplomást is kaphatnak. a diplomás meg elmegy okj-s melóra mert mást nem tud tenni.

jah meg a másik ugye, nincs jogsim, de rengeteg helyre feltétel, de nem tudok csinálni amég nincs munkám. stb. én meg sírdogálok esténként, h ezt nem hiszem el....

21L