Munkanélküliek! Ti hogyan viselitek ezt? Hogyan boldogultok a mindennapokban, családtagjaitok mellettetek állnak?
Pályakezdő vagyok, 23 éves és 4 hónapja keresek munkát. Nem nagy idő, elismerem. Eleinte még élveztem is, hogy itthon vagyok, s azt csinálok, amit akarok.
Van mit ennem, van hol aludnom, s senki nem tör pálcát a fejem fejet, mert nincs munkám. Küldözgetem az önéletrajzokat, telefonálgatok állásügyben. De kb. két hónapja iszonyatosan elkezdett zavarni, hogy nincs munkám. Egy héten legalább három nap van, mikor kiakadok ezen, s aludni se tudok emiatt. S ez nagyon idegesít.
Ti hogyan boldogultok ezzel?
Én 2009 tavaszán végeztem,szakmunkás bizonyítványom van. Most lesz 1 hónapja hogy munkát találtam! Bizony sokadik nekifutásra jött össze. Nagyon kivoltam már idegileg,elkezdtem fogyni és a hajam is hullott. Állandóan a sírás kerülgetett. Nagyon sok helyen azért utasítottak el,mert keveselték a gyakorlatomat (de megjegyzem pályakezdőként hogy szerezz gyakorlatot,ha nem vesznek föl sehova és nem tudsz bizonyítani?) :( De az egyik barátnőmet azért nem vették föl egy helyre,mert a tulaj úgy volt vele,hogy elmúlt 23 éves és biztosan családot akar majd alapítani a közeljevőben...de erről szó sincsen. Szóval megértem és átárzem teljes mértékben a helyzeted/helyzetedeket. Kitartást kívánok mindenkinek!
21/L
Én május óta vagyok itthon, tudom, sokakhoz képest ez nem nagy idő. Segélyt már nem kapok, lejárt augusztusba,polgármesteribe voltam. Na, ez volt a meglepetés. Ugyanis azt a segélyt először elbírálják, nem jár mindenkinek. És a vicc hogy Nekem se. Egyedül nevelek két gyereket, de szerencsére kapok gyerektartást. Igy a gyerekteartás+családi szerintük elég a mi megélhetőségünkre.
Hozzáteszem, sem a rezsire sem a lakástörlesztésre nem elég. Persze költség számlákat sehol semmilyen segélyhez nem kérnek. Elosztják a bevételt azt jól van.Rohadt igazságos, nem mondom. Szóval elég nehezen viseljük mi ezt mindannyian.
A válasz írója 69%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: tegnap 15:32
Na és van már valami?" "Aki akar az talál munkát"
Teljesen igazad van! Tőlem is ugyanezt kérdezik. Azt szoktam ilyenkor mondani, olvassa el pl. ezt a fórumot, akkor talán képbe kerülnek, milyen a helyzet. Mert igazából addig senki se látja át, míg át nem éli. Könnyű annak ilyet kérdezni, akinek évek óta vagy hosszú évek óta jó helye van, és alapjáraton se tudják mit jelent egy interjú, az álláskeresés háttere stb. Magas lóról könnyű beszélni, de majd egyszer ők is leesnek onnan. Mita beléptünk az eu-ba, azóta még nehezebb elhelyezkedni, mert mindenfélét megszabnak, csakis szakképzettek legyenek. Korábban egy eladói állásra elég volt egy érettségi is, ma már... Mindenki tudjon mindent,értsen mindenhez, egy pozícióra 1embert vesznek föl,de valójában 6 ember munkáját végzi a pénz, meg a béka feneke alatt valahol. Ha meg föl is vesznek, olyan elvárásoknak kell megfelelni, amit eddig direkt nem mondtak el, vagy az abaj hogy túl szimpi vagy vagy az hogy nem. És nem a munkád alapján ítélnek meg, hanem a külsőségek számítanak. Egyszerűen lehetetlenség megfelelni mindazoknak az előírásoknak,amiket kikötnek, pl.próbaidő. Hiába mondják, 3 hónap, de 2nap után már csesztetnek...
Nagyon sokat lehetne mesélni.
Jótanács: pl. a profession-on sok olyan hirdetés van, ahol a munkaadók nem fedik fel a kilétüket/az állásleírás alján részletezik is/, oda nem szabad jelentkezni, mert lehet, hogy álhirdetés, sőt biztos. Egy normál cég nem rejtegeti magát. Lehet küldeni cv-t, de név és telszám nélkül...
Sok csak meghirdetik az állást,mert kötelező, de valójában csak azért, hogy ha valaki kilép a cégüktől,legyen miből választani. Voltam ilyan helyen, és azt se tudták mit mondjanak, mert hezitáltak,hogy kell-e ember vagy sem.
A jó munkák, diákmunkák, magasabb órabért kapnak,mint egy felnőtt dolgozó :s Sokszor 8órában dolgoztatnak,pedig diák munka csak is 6órában végezhető.
Én is szarul, pedig én is csak négy hónapja keresek.
Nekem is mondogatják, hogy nézzek meg másokat, akiknek 1-2 éve nincs.
Csak én fiatal vagyok és 23 éves, szeretnék összeköltözni a párommal, de így nem lehet.
És a legelkeserítőbb, hogy így nem lehet gyerekem.
Én attól félek a legjobban, hogy talán e miatt lemearadok a gyerekvállalásról.
én már 40.000 havi keresettel is megelégednék.
Azt is el tudnám viselni, ha nem lenne munkahelyem, hanem a családomat látnám el mindenfélével.
Vagyis termelném az ételt, stb.
Mindent megcsinálnák kézzel, de ahoz meg kéne egy tanya földel.
Hogy lehessen állat, és annak is minden, amit az állat megeszik,meg még magunknak is a krumpli meg stb. Meg háziszappan meg ilyenek.
Mert akkor talán a párom minimálbéréből is meg tudnánk élni, és felnevelni egy gyereket.
De hát ahoz sincs esélyem, hogy egy tanyához hozzájussak.
Hiába tart el apa mégse vagyok boldog.
Én már dolgoztam feketén. Saját zsebre bevállalható, Évi 20-30 at így szedsz össze.
Úgysincs mire megbüntessenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!