Vannak olyanok akiknek a szülei egyáltalán nem értenek a számítógéphez? Ti hogyan boldogultok velük?

Kedves 31./34. válaszoló!

Köszönöm, hogy válaszoltál.

Azt kell, hogy mondjam egyáltalán nem értek egyet veled. Minden bántó szándék nélkül mondom, hogy eléggé előítéletesnek tűnsz a válaszod alapján. Teljesen meg vagy győződve arról, hogy én vagyok a gazember, bennem van minden hiba. Ami pedig a fiatalokról akotott véleményedet illeti, gyakori jelenség elég sok idős embernél (tisztelet a kivételeknek), hogy nem értik meg, kritizálják, esetleg még lenézik a náluk sokkal fiatalabb generációt. Az igaz, hogy sokat használják a számítógépet, okostelót, de megfordult-e már a fejedben, mit is csinálnak rajta?

A válaszodat nézve nemigen tartom valószínűnek. Tudniillik elég sok minden lehet csinálni, nem csak chat-elni, játszani. De bármit is csinálnának, nyilván csak az jönne le a magadfajtáknak, hogy klikkelgetnek, pöttyintgetnek.

"Én 2 diplomás vagyok, vezető beosztásban dolgozom, férjem egy vállalkozást vezet már sok éve, mindig jól elboldogultunk az életben,anyagilag és mindenféle téren."

Ennek én nagyon örülök, kívánom, hogy továbbra is így menjenek a dolgok nálatok, ne kelljen bajlódnotok a számítógéppel. Nektek még megadatik ez, hogy számítógéptudás nélkül boldoguljatok, de egyszer eljön az idő mikor nélkülőzhetetlenné válik. Remélem ti ezt nem élitek meg.

"Ki a fenét érdekli az a nyomorult számítógép,amikor az életben sokkal szebb és jobb dolgok is vannak nála?

Csak annyit használjuk amennyit muszály. Szerencsére nem sokat.Hétvégén be se kapcsolom.A telefonom is le van rakva, rá se nézek, szól ha keresnek."

Engem mondjuk nagyon is érdekel. De itt nem arról van szó, hogy a szüleimet érdekeljék a számítógép kedves válaszoló.

Arról van itt szó, hogy van mikor igenis kell nekik csinálniuk vmi fontosat rajta (nem is túl ritkán), és hogy jó lenne ha végre önállóan menne nekik. És itt is csak azokat kéne tudniuk ami épp hogy csak kell, ezek voltak mindazok amiket fel is soroltam. Igen, jól látod, MIND! Egyik sem felesleges dolog, MIND kell az ő esetükben amiket leírtam.

"Kövezzetek meg:mi kirándulunk, unokázunk, könyvet olvasunk-KÖNYVET!-amit kevés fiatal csinál sajnos, ők meg ezért szegényebbek.Nem részletezem, mitől vonja el a technika a gyerekeket, fiatalokat.Milyenné teszi őket."

Nem kövezlek meg, nem vagyok barbár. Kérdéshez nem illő nonszensz dolgokat halmozol fel. Ismét kihangsúlyozom, mert eltévedtél: nem ez volt a kérdés!

Elkalandozol és ezeket a zöldségeket említed meg arra, hogy miért nem kéne nekik semmit sem megtanulniuk, hogy miért engedjem meg, hogy még engem vádoljanak meg, nézzenek hülyének. Nem is azt akarom, hogy függőek legyenek, ráadásul nem is gyerekek. Terelsz, de nagyon. Na, tovább!

"Kérdező, a szüleid nagyon sok mindent tudnak, amit te nem.És nem is fogod soha tudni.Ezek a dolgok sokkal fontosabbak, mint az hogy tudnak-előzményeket törölni, vagy bármi mást csinálni."

Megvan a saját területük. Nagyon jóak abban, nagyraértékelem, becsülöm. Megtudni azért nem fogom, mert nem az leszek mint ők, ha viszont az szeretnék lenni mint ők akkor meg is tudnám rövid idő alatt.

Tudod miért kell tudni, hogyan kell előzményeket törölni?

Nos megmondom: a böngésző alapértelmezett esetben elmenti a böngészés során felgyülemlett adatokat, cache-ket, sütiket stb. Bármennyire is szeretnéd azt hinni, hogy ezek semmiségek, épp nagyon fontosak. Ugyanis a jelszavakat is elmenti. Különösen fontos törölni ezeket mert, ha nem teszük, akkor illetlenek visszaélhetnek velük. Ezt azért is akartam megtanítani nekik mert külföldön is leveleznének. Belépéskor meg ugye beütik a jelszavukat az idegen számítógépen. De ha nem törlik, akkor az ott elmentve maradhat! Ez pedig igenis súlyos dolog. Lehet, még te is elkövetted ezt a hibát! Szóval nem mondd azt hogy ez nem fontos. Még a banki információk is veszélyben járnának. Ne hidd, hogy jobban tudod a helyzetet megítélni. Túl magabiztos vagy, egy kis szerénység nem ártana.

"Ehhez jogod sincs, hogy emiatt ilyen lekezelő legyél velük, azokkal akik felneveltek és megtanítottak mindenre.Nekik köszönheted hogy most ekkora számítógép zseninek érzed magad."

Ha végignézted az összes hozzászólást, akkor láthattad, hogy én már 14 évig próbálkoztam TÜRELMESEN (!). Ha én 14 évig nem tanultam volna meg járni, írni-olvasni, viselkedni akkor ők is lekezelőek lennének velem, megvernének, idegesek lennének. Mindent meg pont nem tanítottak meg. Csomó dolgot az iskola, még több dolgot meg teljesen egyedül. És nem, egyáltalán nem nekik köszönhetem azt, hogy ekkora "számítógépzseninek" érzem magam kedves válaszoló. Nagyon sokat kellett egyedül megtanulnom neten, mindent angolul. Tőlük a számítógéppel kapcsolatban SEMMIT sem tanultam. Totál SEMMIT. Mégis mit képzeltél el? Hadd ne kelljen magyarázkodnom itt, hogy nem ismered a helyzetet. Te csak a kevés info alapján HISZED hogy mindent jól látsz. Nem fogom én ezt bizonyítgatni.

"Én ha nézem a 88 éves anyámat, rengeteg mindent nem tud és nem ért, amit én igen, mégse nézem le emiatt, nem veszekszek vele,nem is éreztetem vele hogy milyen "szerencsétlen"mert még a sima nyomógombos telefonnal is alig boldogul.Meg se akarom tanítani, csak amire megkér, de azt türelmesen mondom el.Nem magamhoz mérem,mert én már egy más világban születtem,mást és másképp tanultam mint ő."

Ezek szerint még te is belátod, hogy nincs értelme tovább próbálkozni a tanítgatással. Tudod, hogy vannak akiket már nem lehet, de nem is kell. Az én esetem annyiban más, hogy ők igenis rendszeresen használják és olyan a helyzetük, hogy kell is tudniuk használni. De alig értenek hozzá, néha meg én leszek lehordva (lásd leírás). Továbbra is megmutatom nekik türelmesen ahányszor csak megkérik, de tudom, hogy semmit sem ér mert még aznap el is felejtik. A tanítás csakis akkor működik ha mindkét fél igyekszik. Én megtettem a magamét, de ők nem igyekszenek. Ilyenkor hadd ne kelljen hallanom hogy bennem van a hiba.

"Gondolod mondjuk majd 40 év múlva az akkori technikával te ugyanúgy fogsz boldogulni mint egy fiatal?Dehogy!Csak erőlködsz majd, hogy utolérd őket.És lehet a te fiad is ezt csinálja majd veled, mint te a szüleiddel!"

Csak szeretnéd hinni, mivel ezt hoznád fel mentségként magadnak és a szüleimnek. Én TUDOM, hogy a hiba mindig is az, hogy nem igyekszenek az emberek és nem is akarják valójában megérteni. Nem fogok erőlködni mivel folyamatosan nyomon követem, nem pedig lemaradok mint sokan mások. Nem adom fel, kitartóan tanulmányozom, ismerkedek az újdonságokkal. Gondolom ez rád nemigen jellemző, legalábbis mint írtad, hogy géptudás nélkül mennyire elboldogultok, nem is kell nagyon jóknak lennetek. Ezért nem is követed, nincs is meg a motivációd hogy megtanulj minnél többet. Aztán meg azt mondod, hogy idős korban én sem fogom tudni a jövőbelit mivel te sem tudod a mait. Csak az a helyzet, hogy van különbség közöttünk. Ez itt a lényeg.

"Hiába a nagy számítógép tudásod meg minden, ha ilyen alapvető kérdésekben sincs meg a kellő érzelmi intelligenciád."

Mellélőttél nagyon. Igen is van érzelmi intelligenciám, nem is kevés. Nem ismersz! Nyilván nem is ismerhetsz, hisz egy tök ismeretlen ember kérdését olvastad el. Már hogy a fenébe ismerhetnél?

DE! Akkor mégis hogy tudsz olyan választ írni, amiben olyanokat állítasz amik egyáltalán nem igazak? Miért van az, hogy látsz egy ilyen kérdést és szentül meg vagy győződve hogy a kérdező ilyen meg amolyan ahogy elképzeled? Miért hiszed, hogy már tudod, hogy milyen vagyok? Miért ítélkezel ilyen kevés információból? Láttad, hogy miket csináltam? Láttad, hogyan próbálkoztam?

Nem? Akkor mégis miért? Mire jó ez? Ez lenne a tipikus utálkozó mentalitás, hogy rögtön ellenségként kezeljük az ismeretlent, mondván hogy biztos ő volt a rossz és a szülők pedig az ártatlanok? Mindig ez az alaphozzáállás ilyen esetben, hogy a fiatal a nyafogó kis taknyos a szülőkkel pedig nincs semmi baj? Már nagyon unom! Alig várom, hogy kihaljon ez a primitív tulajdonság! Szégyelném a helyemben. Régesrég megfogadtam, hogy nem fogok hasonlítani az ilyenekhez, annyira utálom! Nem fogok lesüllyedni erre a szintre.

"Az mi gyerekeink ezt sose csinálnák velünk.Ők látják azt is, mi szülők miben vagyunk jobbak, mint ők."

Lehet, hogy nem csinálnák, nem is fogom vitatni, elvégre a gyerekeidet mégis csak te ismerheted jól kettőnk közül. Egymással csak levélben kommunikálunk, semmit se látunk. Veled ellentétben nem fogok úgy viselkedni mint aki jobban tudna mindent. Bármennyire is meglepő, hihetetlen lehet számodra ez, de én is tudom, hogy az én szüleim miben jobbak nálam fényévekkel. Fel tudom fogni!

Nem ártana egy kis szerénység. Gondolom nem szereted azt látni, hogy egy fiatalabb mondja ezt neked, mivel úgy tűnik nagyon is szeretnél okosabbnak tűnni, meg is ragadtad az alkalmat, lehordtál.

Milyen lett volna, ha mondjuk így kezdted volna a válaszodat:

"Kérdező! Nem ismerlek sem téged sem a szüleid. Az biztos nem volt szép a szüleidtől, hogy hülyének néztek, megvádoltak. De nem sokat írtál arról hogyan próbálkoztál azalatt a 14 év alatt. Én 57 éves vagyok, nekem viszonylag jól mennek a dolgok. El tudnád mondani hogyan tanítgattad őket? Hátha tudnék tanácsot adni, elmesélném, hogy engem hogyan tanítottak meg, mi vált be. Így megpróbálhatnád emígy......."

Mondd, kedves válaszoló, őszintén mondd meg nekem, ez, ez így nem ment volna? Sajnálom ha ez fáj a törékeny egódnak, biztos szarul érzed most magad, de neked is van bizony fejleszteni valód.

Tessék kedves 31./34.-es válaszoló!

Íme az "ocsmánykodásom". Látom el se olvastad, remélted, hogy csúnya dolgok vannak benne és nem merem kiírni.

"Nem olvasok privát üzenetet.Aki nem meri kiírni a véleményét a kérdéshez, az gyáva.

Látom a hosszán, hogy volt véleménye.

Nem tudom hány éves Ön, de ha majd letett annyit az asztalra mint én, majd akkor bíráljon másokat."

Gyáva?

Mintha csak azért mondaná ezt mert már annyira nincs semmije ellenem, hogy már csak ezt tudja kinyögni, remélve azt, hogy még ilyenkor is legyőzhetetlennek érezhesse magát. Nos én nem szoktam hátrálni olyan esetekben melyekben tudom, hogy valóban igazam van. Ilyenkor még félni sem érdemes, hiszen az azt jelentené, hogy nem állok ki magamért. Privát levelet meg azért írtam mert ez csakis Önnek szólt. Én olyan is vagyok alap esetben, hogy másokat nem szoktam lehúzni mások előtt, elég ha csak az illető tudja meg mit csinált rosszul. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni Önt. Gondoltam, hogy írok és nem kell másoknak látni az esetlenségét. Én nem élvezem azt ha mások elsüllyednek, külön odafigyelek erre (és még Ön mondja itt nekem, hogy nincs érzelmi intelligenciám). Na meg nem párbeszédre használom az oldalt, a privát levelezést viszont igen. Ha Önnek gyávaságnak számít ez (amit őszintén az Ön kedvéért tettem) akkor nagyon szívesen kirakom mindazt amit írtam (és természetesen Ön is megteheti ezt, amit írtam, közülük semmit sem szégyellek).

Elég hosszan kifejtettem a véleményem, megmutattam mit miért találok helytelennek. Bizonyára nem volt öröm végigolvasni egy olyan levelet ami olyan kioktató, de nincs semmi csodálkoznivaló abban, hogy ha Ön lehord valakit akkor az a valaki hasonló hangnemet enged meg magának. Bevallom, hogy mikor írtam éreztem némi haragot, hazudnék ha azt mondanám hogy nem. Velem ellentétben Ön most nem írt semmi érdemlegeset. Nem derül ki, miért gondolja azt hogy én még mindig tévedek. Még mindig úgy ír, mint aki jobbnak tartja saját magát. Olyan mintha csak legyintene rám, lenéz. Őszintén ez nekem kiábrándító, nem viccből mondom. Arra számítottam, hogy mint 2 diplomás, tanult, művelt ember Ön, leegyszerűsítve, két féle módon reagálna:

1. kifejtené miben tévedek még mindig. VAGY

2. beismerné, hogy tévedett/nem kellett volna lekezelően viselkednie...

Sajnos csalódnom kell. Önben túl nagy a gőg. Ha ez nem így lenne akkor nem írna ilyet hogy: "de ha majd letett annyit az asztalra mint én, majd akkor bíráljon másokat."

Ezzel is csak menekül (és még Ön tart engem gyávának). Azt akarja mondani ezzel, hogy csak ez miatt nem kell tekintettel lennie rám, minden amit írtam nem kell rá reagálnia. Szerinte csak akkor lesz igazam ha szerzek én is legalább 2 diplomát, mert csakis ez validálná érveimet. Minden más esetben egy senki vagyok Önnek, semmibe vesz. Mondja Ön ezt minek nevezné? Én ebben erős arroganciát érzek, sehogy nem tudom jól értékelni. A két diplomája miatt érzi magát feljogosítva arra, hogy másodrendűként kezeljen bárkit, hogy ilyen hangemben beszéljen. Ezek után értelmetlenné válik számomra az, hogy komolyan vegyem Önt, hisz csak megint 3-4 mondatot írna vissza amiben semmi nem jön le csak az hogy még mindig nem hatot rá semmi.

Nem várom el, hogy visszaírjon. Biztos vagyok abban, hogy legszívesebben faképnél hagyna engem, semmi magyarázatot nem adna.