Alkoholista szülők felnőtt gyerekei hogy boldogultok?
Sziasztok, olvastam egy érdekes cikket, amiben azt fejtegették, hogy az alkoholista szülők gyermekeinek milyen "öröksége" van... ezek kb.
Problémát jelent nekik, hogy az életben mi tartozik a normalitás és mi a betegség körébe. Figyelik saját reakcióikat, hogy vajon azok egészségesek-e. Nehézségbe ütközik számukra, hogy egy kigondolt nagyobb tervet elejétől a befejezésig végigvigyenek, s közben ne kedvetlenedjenek el. Önmagukat hajlamosak túlságosan komolyan venni, gyakran ostorozzák és kifejezetten kíméletlenül ítélik meg saját magukat. A környezetből állandóan elismerésre és pozitív megerősítésre vágynak. Munkájukban vagy nagyon felelősségteljesek, vagy linkek és nemtörődömek.
Nehezen lazítanak, nem tudnak önfeledten pihenni és szórakozni. Kifejezetten problémáik vannak a párválasztásban, és komoly nehézségekkel küszködnek az intim kapcsolatok terén. Nagyon hűségesek és kitartóak még akkor is, ha napnál világosabban meggyőződtek arról, hogy hűségüket a másik nem érdemli meg. Kapcsolataikban impulzívak, amivel rengeteg zűrzavart okoznak. Ezek eliminálásához sokkal több energiát használnak fel, mintha korábban megfontolták volna viselkedésüket.
Nagyon nehezen bírják azokat a változásokat, amelyeket nem tudnak kézben tartani és irányítani. Akkor is hazudnak, félnek a valóság feltárásától, ha negatív következmények nélkül is könnyen meg lehetne mondani az igazat. Általában úgy érzik önmagukról, hogy mások, mint a többi ember, és ezt folyamatosan leplezni igyekeznek.
Rám ez maximálisan illik, és leginkább az impulzivitással küzdök, évek óta nagyon keményen, de eddig nem sok eredménnyel. Pszichiátriai gyógyszereket nem szeretnék szedni... van akinek már sikerült ebből az ördögi körből kijönnie? Hogyan?
válasza:Van, ami igaz rám a leírásból, van, ami nem. Amikor nem szól bele senki az életembe, akkor elég jól haladok.
Hogyha gondolod, vannak csoportok az alkoholista szülők gyerekeinek is. Sokat segít, ha látod, hogy nem vagy egyedül a problémával, hanem mások is küzdenek vele, segíthettek egymásnak. Pl:
válasza:Az első harmada szinte teljesen igaz. A második harmad szinte teljesen ellentéte. A végêben pedig kb fele igaz.
Úgy küzdöttem le a bajokat hogy mindent beleadtam, akár fejjel a falnak és ha valami még úgy sem ment onnantól magasról le..... mert tudtam hogy mindent megtettem. Ez is a maximalizmusom miatt van amire még elvileg a csillagjegyem is rátett efy lapáttal.
válasza:Az anyám volt alkoholista volt. Ráadásul durva, agresszív alkoholista. Pokol volt a gyerekkorunk nem csak a rendszeres megalázó verés miatt, hanem a szégyen miatt is amikor menni kellett érte mert az árokban vagy a lépcsőházban feküdt részegen, behúgyozva, sz@rva.
Elolvastam amit írtál, és rám egyik sem igaz. Én 18 évesen elmenekültem otthonról, és azóta a saját lábamra álltam. Attól a naptól kezdve, hogy elhagytam a szülői házat nem voltam hajlandó anyám viselkedése miatt tönkremenni. Éltem a saját életemet.
Nálam csak 3 dolog lett ami más: Az egyik, hogy könnyen megsértődöm, és haragtartó vagyok. A másik, hogy bár nagy szám van, de elsírom magam ha vitatkozom bárkivel is. A harmadik, hogy soha nem iszom alkoholt. Egyszerűen utálom az alkohol szagát is, és eég negatívan állok mindenkihez aki iszik.
De nem veszem magam komolyan. A munkámat igyekszem 100%-san csinálni, ha nem is megy de akkor is úgy, hogy ne legyen panasz. Boldog házasságban élek. Van hobbim. Imádok utazni, imádom a változatosságot. Lazítani is nagyon tudok, ahogy pihenni és szórakozni is. SŐT szórakozni aztán tényleg tudok, mert ugye a pokoli gyerekkorom miatt sok minden kimaradt akkor.
Szóval rám semmi sem igaz amit leírtál.
Én egy valamit megtanultam az élettől. Van az életünkben olyan időszak amikor már rég nem szabad a saját tehetetlenségünket a rossz gyerekkora, alkoholista szülőkre kenni.
Persze persze, nem a szüleimre akarok mutogatni 35 évesen, csak keresem az okokat. Örülök, hogy rád nem volt ilyen hatással a fentieket nem én fogalmaztam meg, hanem általánosítottak a - nyilván pszichiáterekhez kerülő - alkoholista szülők gyerekeiből. Nyilván nem mindenki kerül oda, vagy azért mert úgy érzi minden rendben van vele vagy mert tényleg rendben van.
Most sem a szüleimre akarok mutogatni, hogy miattuk viselkedek így-úgy-amúgy... nem. De azt hiszem nekem most sokat segít az a felismerés hogy nem alapjában vagyok ennyire elcseszett, hanem oka van pl. az impulzivitásomnak, mondjuk meg azt "tanultam meg" hogy a kibékülés mindig milyen édes... hogy lehet hogy van egy vita, egy veszekedés, egy verekedés, de utána jön pár nap boldogság - még ha ez a "boldogság" csak annyi is hogy végre csend van... ami persze vihar előtti csend... és nem tudatosan de valahol ezt a békét keresem, ami nem működik önmagában csak vitával kombinálva.
Sokszor mondta a férjem, hogy a semmin csinálok fesztivált amit én nyilván nem így élek akkor épp meg... de most ebből a szemszögből megfigyelve lehet hogy igaza van és lehet hogy ez van mögötte.
Önfeledten szórakozni maximum a gyerekeim társaságában tudok, mert a felnőttek (egy része) pl. általában alkoholt fogyaszt ilyen alkalmakkor, amitől én nem leszek az a baromi felszabadult társaság..
És az is tökre igaz, hogy nem tudok végigvinni egy hosszabb, komolyabb projektet, mert demotivált leszek közben. És lehet hogy ez nem az alkoholista apám miatt van - itt az összefüggést pl. rohadtul nem látom - hanem mert CSAK ilyen vagyok és kész, ettől még küzdök vele. De amikor ezt így egyben elolvastam, az nagyon ütős volt.
Szóval az évek során ezeken már túljutottam, meg felfogom agyilag persze, hogy azért amit MA, ÉN csinálok, nem a 15 éve halott szüleim tehetnek...mert minden cselekedetem az én döntésem eredménye.. Csak kérdés hogy lehet új mintákat kialakítani, ha a rendelkezésedre állóak sz@rok...
válasza:A munkával kapcsolatos dolgok igazak: maximalizmus, önostorozás, pozitív megerősítésre vágyás. A párkapcsolat rész szerencsére egyáltalán nem.
Érdekes amit többen írtok, hogy nem isztok alkoholt, bennem ez soha nem merült fel. Sosem a piát okoltam, hanem az embert, és pont ezért nem tudnék soha alkoholista lenni, mert láttam a következményeit. Azt tudom persze, hogy kimutatták, hogy az alkoholizmusra való hajlam öröklődik, de szerintem jellem és akarat kérdése a dolog.
Az első rész valóban nagyon igaz.
Nekem apám volt alkoholista, kevesebb mint egy éve 'szokott' le.
Egész gyermek koromban rettegtem.
A második rész valóban nem amnyira annyira igaz.
Illetve nekem volt egy évem, amit végig küzdöttem alkohol problémákkal, pedig nagyon fiatal vagyok.
(18/L)
válasza:Rám az örök elégedetlenség, az önostorozás, az önfeledt pihenés hiánya, a változástól való félelem, a már nem egészséges maximalizmus igaz.
Pl. én olyan vagyok, ha egy vizsgám nem sikerülne (de szerencsére mindig sikerülnek) akkor kb szerintem oda jutnék, hogy majd megölném magam.
Nem tudok semminek örülni, sikerült elsőre a nyelvvizsgám, a jogsim, 1 hónap múlva diplomám lesz csúszás nélkül, van jól fizető munkám mégis úgy érzem, hogy egy nagy 0 vagyok, folyamatosan jár az agyam, hogy mit tegyek, hogy jobb legyek. Úgy látom mindenki elért valamit, csak én vagyok egy nagy nagy kövér 0. Egész napjaim rettegésben telnek, sokszor jutok oda, hogy megölöm inkább magam.
A párkapcsolatom nagyon jó amúgy, azzal nincs gond.
Elég rossz így élni, már voltam pszichiátrián, de nem tudom, rajtam semmi nem segít, gyógyszer szedni meg nem akarok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!