Hogy lehetek ennyire más, mint a családom? És miért felnőtt koromban bánt ez igazán?

Valójában rájössz majd te is, hogy bár sablonosnak nem kell lenned, a világ nem a te elképzeléseid szerint működik.

"Én vagyok az első a családban aki előrukkolt művészi hajlamaival, felrúgtam a szabályaikat és megkérdőjeleztem minden berögződött szokást,viselkedést. Engem mindig más érdekelt, mindig más tetszett, képtelen voltam beilleszkedni a család életébe."

Na és pontosan erről beszélek. Miért gondolod azt, hogy bárki is a te elképzeléseidhez fog alkalmazkodni úgy, hogy igazából te vagy a "fekete bárány"? Én sem mondanám magam realista embernek, szoktam álmodozni, szoktam lehetetlen dolgokat is kigondolni, de soha nem jutott eszembe az, hogy egy szilárd és realista embert meggyőzzek arról, hogy az a jó amit én csinálok. Mindenkinek van saját élete, hogy hogyan éli le/meg, az ő döntése. Tanácsot lehet adni, amit aztán vagy megfogadnak vagy nem, de szándékosan valakit olyan irányba terelni ami egyszerűen nem az ő világa, az nem szép dolog. De túlreagálod ezt az egészet. Rengeteg emberrel nem értek egyet én sem, családtaggal sem. De meghallgatom, ő elmondja a véleményét, én is elmondom a véleményemet és nincs konfliktus. De ha valaki a saját világát akarná rám erőltetni, akkor biztosan nem hagynám magam, és következne a konfliktus.

Persze, hogy van.

Apám egy bunkó tulok, én meg elég érzelmes vagyok és szeretek töprengeni, gondolkodni bizonyos dolgokon. Ő teljesen hideg és realista, én pedig álmodozó típus vagyok, kisebb koromban még olvasni is sokat szerettem, amit ő gyűlölt, mert egy igazi, kemény férfi nem csinál ilyen felesleges dolgokat. Apám bele van betegedve a tanyasi életbe (hivatalosan falun élünk ugyan, de ez a 200 fő - amiből 70 nyugdíjas öregasszony, 40 papa - inkább tanya), itt lakik vallási fanatikus nagyanyám, őt sem akarja itt hagyni és régen alkoholista is volt, de már leállt vele, mert súlyos egészségügyi problémái voltak belőle.

Soha a büdös életben nem értettük meg egymást, mivel édesanyám is olyan, mint én, szóval rá ütöttem. Ez köszönhető azzal is mondjuk, hogy ő foglalkozott velem, apám meg soha felém se nézett. 2 éves koromban kiderült, hogy asztmás vagyok, azért is megvetett engem, mint később kiderült, mivel az ő fia kemény és nem lehet beteg. Olyan 14 éves koromban jelentkeztek utoljára tünetek, most vagyok 21.

Nem is értem, hogy anyám miért ment hozzá egy ilyen emberhez...

Komolyan mondom, elgondolkodtam rajta, nem èn írtam-e ki ezt a kèrdèst egy feledèkeny pillanatomban, mert szinte szó szerint uhyamez a helyzet nàlam is. Teljesen más beállítottságú vagyok, mint a családom, ezèrt mindog èn voltam a feketebàrány. Egèsz èletemben azt sulykolták belèm, hogy rossz vagyok, èrtèktelen, önzö, hisztis ès szerencsètlen - mindezt csak azèrt, mert èn nem Barátok köztöt nèztem egèsz nap, egyetemre akartam menni, barátokat szerezni ès èlmènyekre találni az èletben.

Ennek eredmènye az, hogy az unokatestvèreim ès testvèreim mára otthonülö, munkanèlküli szüzek lettek, akiket máig tutujgat a család, èn több nyelven beszèlö, diplomàs menyasszony vagyok - ès szinte nem tartom velük a kapcsolatot.

Ne foglalkozz az olyan válaszokkal, mint amit az elsö adott, ö myilván nwm tudja milyen az, amikor kitaszított vagy a családodban csak azèrt, mert egyszerüen más dolgok èrdekelnek. Nem kell hozzánk alkalmazkod.i, sem megváltozni a kedvünkèrt, de az sem fair, hogy egèsz èletünkben azt tolják ránk, hogy rosszak vagyunk, ha máshogy gondolkodunk...

Mert az èn pèldámon látszik, hogy nem mindif a többsèg gondolkodik jól.

"Ne foglalkozz az olyan válaszokkal, mint amit az elsö adott, ö myilván nwm tudja milyen az, amikor kitaszított vagy a családodban csak azèrt, mert egyszerüen más dolgok èrdekelnek. Nem kell hozzánk alkalmazkod.i, sem megváltozni a kedvünkèrt, de az sem fair, hogy egèsz èletünkben azt tolják ránk, hogy rosszak vagyunk, ha máshogy gondolkodunk... "

Na akkor most olvasd el újra a válaszomat, nem igazán értetted meg. A kérdező azt írta, hogy ő előrukkolt a művészi hajlamaival és emiatt konfliktus van és nem tudja őket meggyőzni a saját igazáról. Te azt nem írtad, hogy rásulykoltad a családodra a saját elképzeléseidet. Viszont odaírtam a végére is, ha valaki támad és ráerőlteti a saját igazát, védd meg magad.

Én is ugyanennyire más vagyok, mint a családom. Külsőre is, belsőre is, és még a testvéreim is bántanak érte. Nem tudom, mitől lesz valaki ennyire eltérő a környezetétől, de szeresd magad úgy, amilyen vagy.

Szerintem azért bánt annyira felnőttként, mert gyerekként az ember sokkal inkább a saját feje után megy, és amikor felnő, akkor válik igazán egyenrangúvá a rokonaival, akkor lehetne valódi baráti kapcsolatot kialakítani mondjuk a szülőkkel. Viszont ebben a helyzetben téged még mindig gyereknek néznek valahol... Főleg, ha nincs olyan sok barátod vagy párkapcsolatod, érezheted magad egyedül a családod miatt.