Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Ha most, iskolás koromban a...

Ha most, iskolás koromban a szociális életem egy nagy nulla, akkor később, felnőtt koromban lehet még normális életem?

Figyelt kérdés

Iskolában az osztályom kiközösít, és azon kívül meg nem nagyon van hol emberekkel beszélgetnem szóban, élőben itt ahol élek. Általános iskolában se voltam valami jóba az emberekkel, ott pletykáltak is rólam valamit, az tett keresztbe nekem.

Ennek ellenére, hogy a kamaszkorom magányosan telik el, nincs nagyon senki akivel jól elbeszélgethetnék, az iskola befejezése után lehet még egy normális életem, baráti társaságom? Vagy valószínűleg már örökre magányos maradok, amíg élek?


2013. máj. 18. 15:01
 1/5 anonim ***** válasza:
71%

Persze, miért ne lehetne?

Engem nem közösítettek ki, csak jól elvoltam magamban a suliban. Aztán volt olyan munkahelyem, ahol jó volt a csapat, egy-egy emberrel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Egy jó barátnőmet 29 évesen ismertem meg.

2013. máj. 18. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
51%
Szerintem abszolút nem zárja, ki ne aggódj. :) Mondjuk olyan szempontból biztosan számít, hogy ha sokáig egyedül vagy, egy idő után elkezdhetsz bezárkózni akár anélkül, hogy észrevennéd... De új emberek folyamatosan lépnek be az életünkbe, és ha látják ha rajtad, hogy kedves, barátságos vagy, még bármikor simán szerezhetsz barátokat. :)
2013. máj. 18. 15:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
100%

Lehet bizony! Középiskolás koromban én is "a peremen" voltam, iszonyú félénk és visszahúzódó voltam, emiatt depressziós, és bár az osztálytársaim nagy része rendes volt, mégsem tudtam feloldódni köztük, csak a padtársammal szoktam gyakrabban beszélgetni. Folyton azt képzeltem, hogy nem felelek meg nekik (egyébként volt, aki ezt burkoltan jelezte is...)

Ehhez képest az egyetemen már a gólyatáborban lettek barátnőim, és a későbbiekben is velük voltam jóban. A koliban is megismerkedtem egy-két jó fej emberrel, és volt, hogy hetente jártunk bulizni. A pasik is elkezdtek érdeklődni irántam (míg korábban rám se nézett senki), és most már 3 és fél éve van párkapcsolatom. Az egyetemen megismert lányokkal a mai napig jó barátnők vagyunk.

Nekem az kellett a változáshoz, hogy (1. számú sablonszöveg következik, de tényleg igaz) elfogadjam magam és ne akarjak másoknak megfelelni. Az egyetemnek már úgy indultam neki, hogy nem akarok én menő lenni, a lényeg, hogy legyen egy-két igazán jó barátom, meg a többiekkel se utáljuk egymást, ezenkívül mindenkit elfogadok olyannak, amilyen, és a jót fogom keresni benne. Nos, még túl is teljesítettem a tervet :-) Azóta nincsenek gondjaim az ismerkedéssel.

Ajánlom elolvasásra Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser! című könyvét. Nekem nagyon sokat segített anno.

2013. máj. 21. 01:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim válasza:

Hogy a viharba ne lehetne!

Csak dolgoznod kell rajta, hogy megnyílj és megtanuld hogy boldogulj egy közösségben. Ez rajtad múlik

2013. máj. 28. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:

olyan hogy normális nem létezik csak olyan aki szociális téren gyakorlott

ez nem jelenti hogy népszerünek kel lenni csak minél többet légy emberek között hogy megtanuld öket kezelni

minél többféle környezetbe probáld ki magad nem csak a suliba lehet barátkozni

2016. máj. 23. 00:00
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!