Hogy lehetek ennyire más, mint a családom? És miért felnőtt koromban bánt ez igazán?
Kicsi korom óta nagyon különböző vagyok családom minden tagjától. Más a gondolkodásmódom, értékrendem. Olyan dolgokra gondolok, hogy pl: nálunk mindenki reál beállítottságú és hagyományos életet élnek. Van egy képük arról, hogyan működik a világ és követik ezt a sablont mind munkában, mind magánéletben. Én vagyok az első a családban aki előrukkolt művészi hajlamaival, felrúgtam a szabályaikat és megkérdőjeleztem minden berögződött szokást,viselkedést. Engem mindig más érdekelt, mindig más tetszett, képtelen voltam beilleszkedni a család életébe. Már felnőttem és a saját életemet élem és most jöttem rá, mennyire hiányzik az a bizonyos háttér. Korábban sokat munkálkodtam azon, hogy dűlőre jussak velük, de ők képtelenek elfogadni engem és az én világomat. Pedig én ezt megteszem feléjük. Hiába nem értek velük egyet, attól még el tudom fogadni őket. És ez lenne az alap, innen lehetne tovább lépni. Viszont kevés ha csak az egyik fél hajlandó erre. Gyerekként nem fájt ennyire, mint most, hogy nincs családom. De olyan szinten nem értünk szót, hogy felesleges egy percet is együtt töltenünk. Egyszerűen elutasítanak és lekezelnek.
Más is van így a családjával??
válasza:Akkor figyelj, mutatom:
"Szó nem esett arról, hogy én valaha meg akartam volna őket győzni bármiről is."
Kérdésedben: Én vagyok az első a családban aki előrukkolt művészi hajlamaival, felrúgtam a szabályaikat és megkérdőjeleztem minden berögződött szokást,viselkedést
(Ha szabályokat rúgsz fel, meg megkérdőjelezel, az nekem annyit tesz, hogy erőltetsz valamit, a saját igazad.)
De nem fogok vitázni senkivel sem, ezen az oldalon minden második kérdés arról szól, hogy miért én vagyok a rossz és miért mindenki szemét és miért jobb a másik. Ezek szimplán önértékelési zavarok. Gyerekként pedig az ember azt teszi, amit a szülő mond. Nekem sem volt fényes gyerekkorom, engem is terelgettek, aztán részben az lettem akit szerettek volna látni, részben nem. Az élet ilyen. De sosem háborogtam magamban azon, hogy ők mit gondolnak meg én mit gondolok és ez mennyire nem passzol. Nekem viszont mondhat bárki bármit, nem attól lesz rossz egy kapcsolat mert te fekete bárány vagy, hanem mert úgy állsz hozzá a dolgokhoz. Mert mint már mondtam, én is gondolok hülyeségeket, én is álmodok hülyeségeket, de nem feltétlen a családdal osztom meg és győzködöm hogy ez milyen jó.
Miért jössz ezzel az erőltetéssel meg győzködéssel? Ha így nézzük, ők nem azt csinálják? Vagy nekik lehet, mert ők a szülők? De egyébként egyáltalán nem erről van szó. Mondok példát, hátha megérted. Nálunk meg volt határozva mikor kell lefeküdni aludni percre pontosan. Nos, én a késő esti/éjszakai órákban vagyok a legkreatívabb tehát kitoltam a lefekvési időmet. Ezzel én senkinek nem ártottam és senkit nem akartam rávenni arra, hogy ez így a jó és csinálják ők is ezt. Vagy pl hétvégén mindig adott időpontban volt a közös családi ebéd és senkit nem érdekelt, hogy mondjuk én nem vagyok éhes. Egy idő után azt mondtam, hogy nem teszem tönkre a testem egy szokás miatt, ha tetszik neki ha nem. Persze nekik nem tetszett, mert a hagyományok fontosabbak mint az egészség. Felőlem aztán ők élhetik az életüket így, ha nekik megfelel. De sztem vannak dolgok, amiben lehetőséget kell adniuk, hogy válasszak. (nyilván most már nincs erről szó, ez még a gyerekkoromra vonatkozik.) Ezek a példák apróságok, de személyesebb és jelentősebb dolgokat nem akarok leírni. Ebből is lehet látni, hogy nem arról van szó, hogy nekem baromi ellenséges hozzáállásom lenne. Jelenleg meg csak annyit szerettem volna, ha ők is elfogadják azt, amit én szeretek, amit én tartok fontosnak.
Na mindegy, neked lejött, ami lejött ebből az egészből. És még mielőtt félreértenéd én nem meggyőzni akarlak, főleg nem vitatkozni, ez pusztán beszélgetés. És tényleg köszi, hogy egyáltalán vetted a fáradságot és írtál.
válasza:Rossz helyre születtél,nem a megfelelő emberek közé.
Ez felnőtt korban is nyomot hagy,normális.
Attól mert felnőttél csak annyi változik,hogy önálló vagy,de a buta emberek sosem változnak meg.
Sajnos mindig lesznek ilyen primitív emberek.
Örülj ha függetlenedni tudsz tőlük,aztán nem kell olyan erősen tartani velük a kapcsolatot.
Nem kell velük harcolni örökké.Én már megtanultam,ha valakinek 2-3szor elmondasz egy dolgot és nem lehet dűlőre jutni vele,hagyni kell a fenébe,éljen a kis,sajt buta világában,aztán marad az időjárás,mint téma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!