Vannak olyanok akiknek a szülei egyáltalán nem értenek a számítógéphez? Ti hogyan boldogultok velük?

Türelmet tudok csak javasolni.. jusson eszedbe az, hogy ők tanították kitörölni a feneked.

Telepíts TeamViewert, azzal távolról is eléred a gépet... anyósnál bevált

1. Csak azt fogják megtanulni, ami érdekli őket. Ez mindenkire igaz, motiváció és kitartás kell a tanuláshoz. Nem érdekli eléggé őket. Csak azt tanítsd, amitől felcsillan a szemük. Pl csekkbefitezés: nem kell sorbaállni a postán! Ez lehet motiváció

2. Taníthatsz fantasztikusan, nekik mégsem elég jó. Ajánlom a külső segítséget. Azért is, mert biztos frusztráló egy szülőnek, ha ő valamiben ügyetlen, a gyermeke pedig fényévekkel jobb (van, aki így érzi és szégyelli magát), meg azért is, mert megrendült benned a bizalom. Így nehéz tanítani, ha megkérdőjeleznek.

3. Ha magukra lennének utalva, kiderülne, mit tudnak elintézni. A példádból kiindulva: segítsen nekik az ügyintéző (nem kötelezhetnek mindenkit, h értsen az informatikához!) faxolják el vagy menjenek el egy netcafeba, ahol elküldik nekik. Vagy szépen lefénymásolják és feladják postán! Az ő dolguk, intézzék el vagy intéztessék el (pénzért, hivatalos személlyel, nem veled).

A telepítéseket is végezheti szakember, mielőtt összeomlana a rendszer. Szerintem ebben sefíthetsz, h megmondod, hogyan tudnak önállóak lenni. Mert ez az, ami frusztáló lehet. 15 év nevetségesen sok idő. De nem érthet mindenki mindenhez, ez nem baj.

Nálunk is tanítják az egész időseket a könyvtárban egyébként.

"Csak az amatőrök használják ugyanazt a jelszót mindenhol. ;-)"

Most ram akartal celozni? Figyu, en tudom ezeket az internetes iratlan szabalyokat, nyugi, ebbe nottem fel. De ha valaki nem tudja a jelszavait megjegyezni, es le se irja oket, mert csak, akkor inkabb azt mondom legyen ugyanaz, vagy 2fele verzio ra. Nem valoszinu, hogy barki azon faradozna, hogy Kis Marika fiokjait torogesse fel.

Átérzem a helyzeted, anyukám és a nagymamám se nagyon értenek a technikai dolgokhoz, szóval rendszeresen segítenem kell nekik. Mondjuk nekem olyan szempontból szerencsém van, hogy én szeretem ezt csinálni, és állandóan kérdezgetem is őket, hogy nem kell-e valami segítség.

Ha távolról kell segíteni, akkor általában hívásban el tudom magyarázni nekik amit kell, bonyolultabb esetben videóhívásban beszélünk, és én egy másik gépen mutatom, hogy mit kell csinálni, hogy néz ki az az ikon amit meg kell nyomni stb.

A legextrémebb eset az volt, amikor anyának szüksége volt a tabletemre, aminek már évek óta nem emlékeztem a jelszavára, szóval fel kellett "törnie" és végül sikerült is neki, úgy, hogy én csak telefonon mondtam, hogy mit csináljon. Szóval nem lehetetlen a dolog, de az kell hozzá, hogy a szüleidet érdekelje a dolog, és ne azt érezzék, hogy felesleges időpocsékolás.

Szóval pl ezt a fájl csatolást úgy meg lehetne mutatni nekik, hogy te egy másik gépen megcsinálod, ők pedig azt utánozzák. Ha távol vagy akkor videóhívásban mutasd a képernyőt nekik, ha meg ott vagy simán egy másik gépen. Haladj lépésről-lépésre, először azt mutasd meg, hogy mire kattintsanak ahhoz, hogy megjelenjen az az ablak, ahol az emailt tudod írni, majd várd meg, hogy ők is megcsinálják. Utána jöhet annak az ikonnak a megmutatása amit a csatoláshoz meg kell nyomniuk, és így tovább. Nekem ez a módszer eddig mindig bevált, még a bonyolultabb eseteknél is.

Viszont elég időigényes lehet, szóval csak akkor kezdj bele ha neked és a szüleidnek is van ideje és türelme hozzá.

Szerintem ez igényesség kérdése is. A szüleim bőven 50 felettiek.

Anyám kis segítséggel, de nagyrészt önállóan kezeli a netet, szövegszerkesztőt, okostelót, mindent. Kapásból kiszűri a kamuoldalakat (ehhez mondjuk főleg szövegértés és józan ész kell, nem számtechtudás). Rá tud keresni mindenre, ami érdekli, néha még angolul is.

Apám évek óta számítógéppel dolgozik mégis hülye hozzá, és igénye sincs rá, hogy megtanulja. MS office programok esélytelenek, ha betűtípust kell váltani wordben, már gondban van. A net megy neki alapszinten, trash oldalakat, kurucinfót, pornót megtalálja, több nem is kell.

- Ne "tanítsál", hanem a tanulásukad vezesd/moderáld: leülsz mellé, de sem a billentyűzethez, sem az egérhez nem nyúlsz, hanem hagyod, hogy maguk csináljanak mindent. Ha egy számítógép van, akkor egyesével kell, hogy tanítsd őket. Ugyanis abból, hogy te csinálod és magyarázod, miközben ők melletted ülnek és nézik (és másfél perc után nem bírják követni), nem fogják megtanulni. Hanem abból, hogy addig gyakorolja a felügyeleted alatt, amíg maga is tudja.

Te csak a feladatot adod ki, mégpedig egyesével, lépésenként ("kapcsold be a gépet", "nyisd meg a böngészőt/wördöt/stb,.", "kezdj egy új e-mailt", "címezd meg", stb.), és hagyod türelmesen (fizikailag is maradj türelmes, ne nyüzsögj a széken), hogy megkeresse a megfelelő gombokat.

A lépéseket ők maguk írják fel maguknak egy füzetbe, kézzel (nem csak emlékeztetőnek, hanem mert a kézzel való leírás segíti a tanultak megjegyzését!).

- Egyszerre egy dolgot taníts, kis lépésenként haladj.

- Papíron rajzolj fel egy könyvtárszerkezetet, hogy ezt vizualizálni tudják és "megtalálják" a dolgokat a gépen. Ez nekik amolyan térkép a tájékozódáshoz (amíg ez nincs, elveszettnek fogja érezni magát és ettől hisztis lesz).

- Legyen rend a gépen (ehhez kell a fenti "térkép"!). Ha nem tudja, hol a fájl, akkor csatolni sem fogja tudni. Ha ketten használnak egy gépet, mint a kettőnek külön mappája legyen, hogy követni tudják, mit hova tesznek.

- Megbízhatóan működő és jól beállított gépet adj a kezük alá, és keress valakit, aki helyben, pénzért "megszereli". Kapcsold ki a vírusirtó és egyéb programok pop-upjait, ezek csak megijesztik őket, mert nem tudják, hogyan kell rá reagálni. A böngészőbeállítások se legyenek annyira "biztonságosak", hogy manuálisan át kelljen hágni őket.

- Ne csinálj meg helyettük semmit (a helybéli "segítség" is feltétlenül fizetett legyen). Ha nem megy, akkor kinyomtatják, kézzel írják, postára viszik, stb.

- Az idegesség és a hiszti forrása a félelmük, hogy valamit nagyon elrontanak. Ez azt jelenti, hogy a sikeres tanuláshoz első lépésként nyugtatni és bíztatni kell őket. Azaz: szakítani kell az eddigi játszmákkal (olvass valami pszichológust a játszmákról, pl. Várkonyi Zsuzsát).

Az elmúlt két évtizedben ezzel a "módszerrel" tanítottam meg sikeresen 70+-os rokonoknak (volt közte elutasító és hisztis is) mobiltelefont, számítógépet és tabletet használni.

Apám ilyen, de annak elég konkrét, személyiségbeli oka van. Ő nem tudja elviselni, ha valamiben nem ő a legokosabb, mert ő a családfő, neki kell mindent a legjobban tudni. Ezért aztán képtelen tűrni, hogy a gyerekei tanítsanak neki valamit. Meg tudná tanulni, de ahogy egyetlen dolgot nem ért vagy nem tud egyből megcsinálni, az azonnal "hülyeség" és ő nem fog ilyenekkel foglalkozni. Vagy: ő tudja, de most nincs kedve megcsinálni... tehát nem tudja, csak nem akarja, hogy lássuk, hogy nem tudja. Hát, ezen meg mi, a gyerekei nem tudunk segíteni, ha nem hagyja, hogy megtanítsuk, akkor nem fog menni.

Anyukám örömmel tanul tőlünk, neki mennek is ezek a dolgok, de ha nem megy neki, segítséget kér.

Párom anyukája nagyon sok mindent megtanult, nagyon ügyesen navigál, de elég bosszantó, hogy ha valami nem sikerül neki, vagy nem talál valamit, ami amúgy ott van a képernyőn, vagy van valami felbukkanó ablak, amit nem tud egyből becsukni, akkor azt mondja a páromnak, hogy azért nem tudja ezt egyedül megcsinálni, mert a párom nem foglalkozott ővele eleget, és nem tanította meg rendesen, mert neki minden más fontosabb, mint az, hogy az anyja tudja kezelni a számítógépet. Ez természetesen egyáltalán nem igaz, és nekem nagyon rossz hallani, de a párom már immunis rá, ő meg se hallja.