Vannak olyanok akiknek a szülei egyáltalán nem értenek a számítógéphez? Ti hogyan boldogultok velük?

Először is elnézést kérek, ha a kérdés sértően hangzik egyeseknek.

Egyszerűen képtelenek alap dolgokat elvégezni. Nem tudnak másolni, törölni, több fájlt kijelölni, előzményeket törölni, tallózni, tájékozódni könyvtárakban, fájlokat felcsatolni email-re, feltölteni, megkülönböztetni az ablak bezárását a tálcára kicsnyítésétől, nyomtatni, scannelni, regisztrálni, megérteni azt hogy ki kell törölni a nem szükséges fájlokat amiket letöltöttek de csak egyszer akartak megnézni.

Már mindent megpróbáltam ami tőlem telhet. Többször is megmutattam mit hogyan kell csinálni, de nem jegyik meg, egy nap alatt elfelejtik az egészet. Kezdem azt hinni hogy nem is érdekli őket. De a legrosszabb hogy ennek ellenére használni akarják.

Többször is feldühítenek a hülyeségeikkel. Például egyszer édesapám elutazott amerikába és nem tudott belépni a levelezőjébe (ez bizonyára egy "security feature" miatt lehetett az illetlenek távoltartására). Engem vádolt meg azzal hogy szándékosan tettem valamit hogy ne tudjon belépni. Bár tudnám miért juthatott ilyen az eszébe, hogy a saját fia akadályozná őt bármiben. Nagyon kiakadtam ezen mivel ezek szerint képes azt hinni rólam hogy gazember vagyok.

Most egy hete az történt hogy nekik egy emailt kellett elküldeni csatolmánnyal. Mivel csatolni képtelenek kérték hogy segítsek nekik. Mivel elég messze vagyok tőlük s a tanulmányaim miatt nem mehettem haza, ezért kitaláltam, hogy belépek a levelezőjükbe (a jelszavukat mindig is tudtam. Muszáj mert máskülönben semmire se mennek), készítek egy piszkozatlevelet amihez felcsatolom a szükséges fájlt (minden fájljukról van másolatom. Márcsak azért is hogy legyen mert maguktól sosem készítenek biztonsági mentést, volt hogy összeomlott a gép és ilyenkor mindig jól jött hogy nálam is megvannak). Mivel már azt is valószínűnek tartottam hogy nem tudják hol kell keresni a piszkozatleveleket, s hogy hogyan kell szerkesztésre megnyitni (kellett valami szöveget is írni amit rájuk hagytam volna), ezért úgy döntöttem, hogy útmutatókat készítek screenshotokból. A screenshotokra paint-el rajzoltam vastag piros nyilakat, hogy lássák hova kell kattintani. Ezeket a screenshotokat viber-en küldtem el nekik (a chatelés viszonylag megy nekik) a megfelelő sorrendben. Ekkor azt hittem minden úgy fog menni ahogy elterveztem, nos képzeljétek ez se ment. A harmadik screenshot-ról azt hitték hogy az maga a kép amit el kell küldeniük (tulajdonképpen csatolmányként a lakcímkártya mindkét oldalát ábrázoló képét kellett felcsatolni. Ez a harmadik screenshot-on azért látszott mert mutatta a levelező oldal preview-módban, hogy az csatolva van a levélhez méghozzá úgy hogy csak részben lehetett látni, a lakcímkártya képének felső és alsó részét mintha kivágták volna) Kifogásolták hogy a lakcímkártya képe nagyon kicsi, homályos és csonka, hogy ezt ilyen formában nem fogják elfogadni, s hogy én ezt mégis hogyan gondoltam, miért vagyok ennyire hülye. Azt hittem hogy egy pattanás nő majd az agyamon az idegtől. Pedig mondtam nekik hogy készítettem egy piszkozatlevelet és hogy csatolva van hozzá. Akkor mégis miért gondolták azt hogy a harmadik screenshot-ot szánom elküldendő fájlnak?

Mérgesen válaszoltam, hogy de de igenis jól van felcsatolva akármennyire is szeretnék azt hinni hogy nem. Még nekik állt feljebb. Elkezdték felhozni hogy ők nem tanultak informatikát (még mindig abban hisznek hogy az infot ált.suliban meg gimiben tanultam, s hogy ezt máshogyan nem is lehet megtanulni), hogy ez nagyon nehéz, na meg azt hogy ők évtizedekig tanultak zenét s hogy én se tudnám mi az hogy kadencia, metodika. Szóval a zenét hasonlítják össze egy lényegében háromlépéses használati útmutatót amit első ránézésre meg lehet érteni.

Az agyamra mennek.

Nálatok voltak ilyen esetek? Ha igen el tudnátok mesélni?

Esetleg kort is írjatok.