Kevesebb pénzzel is lehet boldog családként élni? Nekem miért nem megy?

Neked szakember kell.. Sokan nőttek fel csóró környezetben, de nem lettek ilyen elegedetlenek mind te.

Ha majd elkészül a haz tökéletesre az izlesed szerint, akkor is keresni fogsz valami hibat amibe belekothetsz. Meg millios fizetes mellett is.

Boven az atlag felett éltek.

Esetleg probaltal valaha a gazdagokon valo irigykedes helyett örülni annak amid van?

Te nem azért nem vagy boldog, mert nincs elég pénzed. Te tipikusan az a fajta ember vagy, aki ha milliárdos lenne, akkor se lenne boldog, mert nem vagy elégedett azzal, amid van, hanem mindig többet, jobbat akarsz.

Egyébként nem tudom, hol élsz, vagy hol látsz magad körül annyi nálad gazdagabb embert, akik mellett kisebbségben érzed magad, de felénk az az átlagos, hogy 2-3 gyerekes családok feleannyiból élnek, mint ti, és mégis mindenük megvan, ami fontos.

A pénz addig számít amíg egy normál életet nem tudsz megteremteni abból ami van. AZ felett viszont tényleg a boldogság számít.

Viszont iszonyat sok gazdag vagy jó modban élö ember nem boldog, és azt gondolja, hogy tárgyak megvételével ez a boldogság meg lesz. Nem hiába van annyi jó múdo ember akiknek ruhák egyéb dolgok fel vannak halmozva otthon, pedig nincs is rájuk szükségük. Ök azt várják, hogy a tárgyak megvásárlásával lesz meg a boldogságuk.

Èn a helyedben elgondolkodnék, hogy tényleg boldog vagy-e? Boldog lennél-e ha 3x ennyi bevételetek lenne?

Tényleg ez az ember akivel leakarod élni az egész éltedet?

Sajnálom, hogy így érzed. :( Ahogy előttem is leírták, sokan jóval kevesebből élnek havonta, és boldogok.

Én úgy érzem, hogy neked alapvetően az életeddel, talán a házasságoddal van problémád, és úgy gondolod, hogy ha minden klappolna, semmire nem kellene gyűjteni, bármit megtehetnétek anyagilag, akkor boldog lennél.

Nem lennél akkor sem boldog.

Nekem a sógornőm él így. Mindig elégedetlen a helyzetével, pedig nagyon jól élnek, mindig kell valami új dolog (új családi ház, új férj, stb.) , amitől azt gondolja, na, most csak ennyi kéne még a boldogsághoz, aztán kiderül, nem változik semmi. És 23 éve, mióta ismerem, folyamatosan ez megy, és nem tanul belőle, hogy valamit magában kellene rendbe tennie.

Mi 180ból élünk hárman, úgy hogy albérletet fizetünk, de tök boldogok vagyunk.

Persze tök jó lenne, ha a 28. Egyberuhát is meg tudnám venni, anélkül, hogy megkérdezném magamtól, hogy tényleg szükség van-e rá, de örülök annak amim van.

A gyerek is tök boldog, van mit ennie, van ruhája, minden hétvégén kijárunk piknikezni, egyáltalán nincs igénye arra, hogy minden héten moziba járjunk, ezért nem is tesszük, főleg hogy sokkal hasznosabb ha a szabad levegőn tölti az időt, és az ingyen van.

"ház, és nem csak lakás!"

Egy lakás ma bőven értékesebb, mint egy ház, nagy átlagban. Mert pörög a lakaskiadás, airbnb, és mar nem akkora divat a kertvarosba, külvárosba költözés.

14-es vagyok.

"Én szegény családban nőttem fel, soha többé nem kérek abból, hogy 1 kg kenyeret kölcsönből együnk hónap végén meg hogy ne legyen villany 1 hétig..."

Őszintén nem értelek. Én is csóró voltam, vöröskereszt általi ingyen ruhákban jártam. Karácsonyi ajándékom 1 csomag új bugyi volt...

Pont ezért tudom értékelni azt, ami most van. Van jogsim, kocsim, házunk, stabil munkánk, és szép lassan lépünk egyről a kettőre. Férjem átlag családból jön, volt náluk is spórolás kiskorában, de ő nem tudja, milyen a szegénység.

Nekem már az is jó, hogy nem kell spórolnom, és nem vajaskenyéren élek...

Sőt, karácsonykor mindig ajándékozunk az ovin keresztül egy szegény gyereknek, mert nem felejtettem el, honnan jöttem, és tudom, hogy egy kis ajándék is mennyire nagy ajándék tud lenni...

SZóval őszintén nem értem, hogy felnőtt emberként hogy elégedetlenkedhetsz ilyen jó körülmények közt???