Megtaláltam anyukán naplóját velem egy idős korából. Szerintetek elolvassam?

a napló írása során azért valamennyire tisztában van azzal az ember, h idővel kerülhet más kezébe is, szerintem anyukád is így volt ezzel.....ha túlzottan felszakítja a sebeket ne olvasd, de szerintem ezek lehetnek ilyen vegyes könnyek (szép sztori és hiányzik anyukád).....emlékezni jó, mintha megint ott lenne....én személy szerint nem tudnám megállni, bár benne van a pakliban, h olyat olvasol, amit nem szerettél volna

részvétem anyukád miatt!

Mivel már (sajnos) nem él, így ez egy emlék. Szerintem nem bűn ha elolvasod, már csak azért sem, mert így megismerheted őt arról az oldaláról, amiről tán sose beszélt. Lehet, hogy ő is bakizott egyet-kettőt és sose mondta el neked, hogy mit nem szabad (tapasztalatból), hogy ezzel is jobb szülő lehessen. Én Apám holmijait találtam meg egy dobozban 14 éves koromban. Persze átnéztem el-el olvasta a katona leveleit és a naplóját is és, akkor ráébredtem, hogy Apám nagyobb ember volt mint valaha gondoltam. Végy erőt magadon és olvasd el. Szerintem semmilyen bűnt nem követsz el ezzel, de ez csak az én véleményem.

egyébként részvétem édesanyád miatt.

Én, mikor olvastam a kérdést, azt akartam írni, ha anyukád még él, kérdezd meg tőle, ha nem él, olvasd el. Aztán láttam, hogy nem él...

Esetleg kérdezd meg apukádat, mit gondol, elolvashatod-e, de semmiképpen ne semmisítsd meg. Talán pár év múlva el akarod olvasni.

Tudom,hogy nem illik,de..én gondolkodás nélkül elolvasnám.

Ilyenkor nincs az hogy kéne/nem kéne.Azt kéne,amit te jónak látsz.A nővéred a nővéred,ő nem tenné.de te nem vagy a nővéred,sem az apukád.

Elolvastad már?

Én csak annyit fűzök hozzá, h nekem most halt meg anyukám, 29 éves vagyok, mikor most pakoltam össze a ruháit, emlékeit stb, én is megtaláltam a naplóját, de az már felnőttkori, inkább mementó-szerű.

Elolvastam, nagyon sírtam, de míg olvastam, néztem a kézírását, szinte láttam magam előtt, ahogy ír, ahogy átgondolja, mit írjon, szinte ott volt velem.

Ahogy olvastam, mintha a hangját is hallottam volna, mintha mesélne nekem. Szerintem nekem szánta.

Sőt elolvastam régi leveleket, amiket én kaptam tőle, mikor mamáéknál nyaraltam, meg találtam olyanokat, amiket akkor írt, mikor mérges volt rám, és nem voltam hajlandó beszélni vele, még kamaszkoromban.

Azt mondom, h olvasd el, jobban megismered anyudat, és egy picit vissza is kapod őt.

Nem hiszek abban, h mindent el kell felejteni, h túl kell lépni, majd túllépek úgy, h már nem fog fájni.

A gyászt át kell élni, szenvedni kell. Utána jobb lesz, Sirasd el nyugodtam anyukádat, nevess a vicces részeknél, és sose felejtsd el őt.

É

08.07 vagyok és köszönöm szépen, nagyon örülök és őszintén meghatott, hogy milyen szép lelked van!

Remélem az életben nagyon boldog leszel és anyukád fentről büszkén néz le rád!

A lányomnak is "megmutattalak" és igazán mondhatom a nevelésében arra törekszem, hogy olyan értékes kis ember legyen mint te!

Most, hogy olvastalak csak azt bánom, hogy én annak idején nem írtam naplót!

Holnaptól elkezdem és ha valami történne velem bármikor csak az minden vágyam, hogy nála legyen és olvassa és ezáltal érezzen engem a szívében és a lelkében! Ezt neked köszönhetjük!