Megtaláltam anyukán naplóját velem egy idős korából. Szerintetek elolvassam?

"...Egyébként tudom, miről beszélek, nekem apukám halt meg kis koromban. Anyum nagyon keveset beszél róla, csak alapdolgokat tudok. Milliószor megtehettem volna, hogy kutakodok utána, én is kíváncsi lennék, de nem, mert már elment. Nem élhet az ember a múltban, tovább kell lépni. ..."

Na azért az, hogy valaki a saját szülőjéről többet szeretne megtudni az nem azt jelenti hogy nem képes elengedni, csak egész egyszerüen a gyökereire kiváncsi.

Az hogy te szándékosan kerülöd apukád megismerését az viszont a ló túloldala.

Te nem szimplán tovább léptél hanem az ő létét ki is törlöd az életedből és ebben anyukád segétkezik (az csak ő tudja miért).

Nekem nagyon rosszul esne az a tudat most, hogy a gyermekeim halálom után felejtésre itélnek majd.

Az hogy meghal valaki az nem jelenti azt hogy ne emlékezhessünk és gondoljunk rá és az alap hogy a szülők és a gyermekek között elemi kapocs legyen, amin a halál ténye nem változtat.

35/F

Nyugodtan olvasd el! Ha olyasmi lett volna benne ami titok, és nem akarta volna, hogy kiderüljön, megsemmitsítette volna ő maga!!!!

Nekem is van naplóm, itt van a polcon, és tele van sok kis baromsággal (persze akkor ezek a "kis baromságok" oltári nagy dolgok voltak az életemben!) Nem dobom el, de nem is mutogatom, ha meghalok és megtalálják a gyerekeim rájuk bízom mit tesznek vele, de akárhogy döntenek, én nem haragaszom meg érte!

Egy anyuka.

Szia! Előrször is őszinte részvétem az anyukád miatt.

Másodszor pedig, lehet hogy a sors hagyta rád, és olyan van benne, ami később nagy segítséget nyújt! Nem tudom hogy elolvastad e már.

Te ismerted anyukádat, és ha hasonlítotok, akkor lehet hogy tudod hogy folytatódik. Ha nekem lenne gyermekem, és már nem élnék, akkor megengedném hogy elolvassa, bár nagyjából az egész szivecskés, benne az én nevem és a ,,titkos" emberé. Lehet hogy édesanyád is ezt szeretné, én nem tudom hogy mennyire lehet hinni ennek, de ha van rá módod, kérdezzd meg tőle, biztos válaszol neked valahogy ;) És akkor könnyebb lesz a döntés.

15 éves lányom van és ha valami történne velem én szeretném ha elolvasná! Azért, hogy tudja a legtitkosabb érzéseim, hogy milyen voltam, hogy éltem az ő korában és később! Miért titkolóznék az előtt aki a legféltettebb kincsem. Ha nem lehetek már vele legyek vele az érzéseim az írásaim által! Egy anyának ez sokat jelent, ahogy a gyerekének is! Ez ajándék, ajándék az élettől egy utolsó lélekmelegítés! Mert mi lehet abban a naplóban? Nem egy sorozatgyilkos utolsó írásáról van szó! Egy fiatal lányról, aki érzett és szeretett és biztos nagyon értékes ember volt, ahogy te is kedves kérdező, mert nem olvastad egyből, tiszteletben tartod de a tisztelet mellett lehet érezni a határtalan szereteted is, anyukád büszke lenne rád és ha élne ő adná a kezedbe a naplóját!

Megérdemled, hogy tudd milyen is volt az anyukád, nem mint anya, hanem mint ember!

Olvasd el nyugodtan és őrízd továbbra is őt a lelkedbe!

Őszinte részvétem neked!

Szia, nem tudom, döntöttél-e már, mindenesetre leírom az én esetem: anyukám vezetett naplót fiatal korában, és már egész kicsi koromban mondta, amikor előkerült, hogy amikor 16 éves leszek, akkor odaadja nekem elolvasni. Hogy lássam, milyen volt ő ennyi idősen, hogy érzett, mit gondolt - és a praktikusabb oldala, mik azok a dolgok amiket valahogy csinált, de kiderült, hogy másképp kellett volna.

Mindenképpen olvasd el! Olyan dolgok vannak benne, amiket anyukádátélt, megtapasztalt, amikből tanult. Könnyen elképzelhető, hogy azáltal, hogy elolvastad, megmenekülsz attól, hogy valamit rosszul csinálj - anyukád segítségével.

Olvasd el, nem tudhatod, milyen értékes gondolatok vannak benne. Nem egy fontos gondolat volt, amiről naplón keresztül értesült a világ.

A lényeg: olvasd el és őrizd a legféltettebb kincseid között :)