Így helyes a nőnek egy sima kapcsolatban?

Én is azt mondom, hogy tegyél félre, nincs abban semmi. Nálunk is hasonló a helyzet, hogy ha költözésre kerül a sor, akkor a barátom házába mennék, amihez nekem semmi közöm sincs. Bennem is ugyanígy felmerült ez a gondolat, hogy de mi van ha mégis úgy alakul, hogy vége (igaz most minden jó, de sose tudni) el is mondtam neki, hogy kicsit tartok tőle, hogy x év múlva az utcára kerülhetek. mire ő is mondta, hogy akkor már most kezdjek el spórolni.

Azoknak akik nem értettek egyet a kérdezővel, azoknak üzenem, hogy mi is nagyon boldogan megvagyunk most, de tényleg nem lehet tudni, hogy mi lesz a jövőben. (persze nem 80 évesen is még spórolni akarok, csak ameddig kiderül, hogy akkor tudunk együtt lakni, vagy nem, stb.) a másik, meg valaki írta, hogy mi lesz, ha gyerek lesz, akkoris külön kasszán lesznek...gondolom ha már valaki gyereket vállal, akkor komoly az a kapcsolat (főleg egy ilyen előrelátó embernél)

ha pedig szakítanak, akkor tény, hogy így a legegyszerűbb, mert szakítás után a nő fogja a holmoját, és elköltözik, és nem kell a férfinek szánalomból, sajnálatból megtűrnie a lakásában, amíg megoldást találnak a különköltözésre.

Kedves Kérdező!

Tényleg nagyon okos gondolat, szerintem a szüleid is ezt támogatják. persze, a rezsi rád eső részét fizesd, ha elkéri, de lehet hogy el sem fogja kérni. És egyébként pedig meg lehet ezt beszélni a pasival, hogy te is lakásra gyűjtenél, úgyhogy minden hónapban tennél félre. Ha normális a pasas, akkor támogat ebben. A nagy tapasztalat azt mutatja, hogy azok a párok kénytelenek együtt maradni és marják egymást, akiknek nincs lehetőségük külön menni, úgyhogy ezt jobb elkerülni. Ki tudja mit hoz a jövő. Sajnos nem lehet tudni. Maximum azt remélheted, hogy ha szakítotok, akkor nem tesz ki az utcára, és türelmesen kivárja míg el tudsz költözni, de ez is kényszer, és elég kellemetlen lehet. A barátságára és jóindulatára jogosan számítasz életed végéig, de a szerelmére sajnos nem, mert nem lehet tudni, és ez veled is így van.

Ne legyél kiszolgáltatva sose! :)

Ha a fele házat rád íratja hivatalosan, majd akkor ne tegyél félre.

Természetesen jól teszed, hogy felelősségteljesen gondolkodsz és teszel félre!

Sajnos pont azokkal a tömegekkel van a bíróság és az ügyvédek zsebe tele, akik nem gondolkoznak előre, de az emberek már csak ilyenek, nem szeretnek gondolkozni.

Felhívnám a figyelmedet én is pár dologra.

Azzal, hogy a párodnak már most van egy külön lakása, egy házasságkötéssel sem fog megváltozni, jog szerint akkor is külön vagyonként megmarad. Ha Te beadnád a közösbe az összerakott pénzedet, az még nem jelenti azt, hogy a párodnak is közössé válna a lakása még akkor sem, ha gyerekeitek születnek.

Ha Te elkezdesz egy normál élettársi kapcsolatban külön spórolni, jogilag csak akkor maradna 100%-ban a Te pénzed, ha erről egy szerződésben megállapodnátok. Élettársi viszonyban is feltételezhető vagyonközösség, így az életközösség fennállása alatt megszerzett javak is közösek.

A külön kasszás együttélés esetén kérdezném, de nem csak tőled, úgy általában azoktól, akik így élnek, vagy így tervezik az életüket. Mi történik pl a Ti esetetekben egy komolyabb lakásfelújításnál? Az kinek a költsége lesz? (Ha közösen álljátok, nem jó, mert csak a párod lakásának értéke fog ezzel növekedni, Te ebből nem profitálsz, ha viszont csak ő állja a költségeket, szintén nem jó megoldás, hiszen együtt használjátok a lakást, Te miattad is amortizálódnak ott a dolgok.)

Mi történik olyankor, ha az egyik fél pl sokkal kevesebbet keres, mint a másik, ezáltal teljesen más életvitelt tud csak fenntartani. Pl az egyiknek telne drága utazásokra, ruhákra, étteremre, magasabb életszínvonalra, a másik fél pedig meg épp csak vegetál, vagy csak azért szeretne kisebb lábon élni, mert spórol egy külön lakásra. Ilyenkor milyen egy külön kasszás háztartásban az élet?

Tulajdonképpen szerintem nem igazán van jó megoldás arra, hogy mit kellene csinálnotok, de ha megpróbáljátok megbeszélni előre ezeket a dolgokat, talán van esély rá, hogy ne érezd kiszolgáltatva magad és a párod se azt érezze, hogy ki szeretnéd használni. Tudom, ezek nagyon nem egyszerű dolgok és ennél még sokkal cifrább dolgokat is produkál az élet.

Íme az én példám:

Élettársamnak van 3 gyereke az előző házasságából, de ingatlana nincs, mert ott hagyta gyerektartás fejében a gyerekeinek.

Nekem van egy házam, amiben élünk, de hitelem is van, nem kevés.

Fiatal a kapcsolatunk, viszont már lassan 50 évesek leszünk.

Az élettársam aggódik, mi lesz vele, ha esetleg a mi kapcsolatunk is megfeneklik, akkor 60-70 évesen az utcára kerül?

Én jogosan aggódom, hogy nem bírom a sok hitelt egyedül fizetni a házamra, viszont a tulajdonjog 100%-ban az enyém, mégiscsak nekem kellene fizetni.

Keressük a megoldásokat, de még igazán jót nem találtunk, viszont szerintem teljesen természetes, jogos, hogy ezekről beszélni kell és mindenki számára megnyugtató megoldást kell találni rá ugyanúgy, mint ahogy nálatok is.

(Nálad pl jó megoldás lehetne, ha össze tudnál szedni annyi önerőt egy kis garzonra, amit utána hitelből meg tudnál venni, majd kiadnád a lakást. Így a hitelt fizetné a bérlő, neked viszont meg lenne a biztosíték arra, hogy neked is legyen saját lakásod. Nálunk pl ez a megoldás is szóba került a párom problémájára.)

"Amióta divatba jött az együttélés meg a az egyenlőtlen pénzviszonyok anyagi helyzetek...stb. azóta könnyen kihasználhatóvá váltak azok az emberek, akiknek mindez nincs meg. "

Engem most nagyon le fognak pontozni. Nem tudom, hány éves vagy, lehet, hogy írtad, de átsiklottam felette.

Nem vagyok híve a házasságon kívüli együttélésnek. Én nagyon vallásos családban nőttem fel. Keresztény értékrendek alapján élem az életem, több évig jártam jegyben a férjemmel az esküvőnk előtt. Mindenketten szüleinknél laktunk, összeköltözésünk az esküvőnk másnapján valósult meg. Addigra felépült a közös házunk (200 nm családi ház). Soha fel sem merült a külön kassza.

De ha úgy mész bele egy párkapcsolatba, hogy ennek bármikor vége lehet, merre van az egérút, akkor ez nem valami biztos talpakon álló kapcsolat.

(valaki sziklára, valaki homokra építi a házát...)

Ez az vadházasság dolog nagyon sok kérdést vet fel bennem. Ezen párkapcsolatok nagyon a kapitalista világszemlélet felé tolódnak. Ha nem jó a párkapcsolatod, dobd ki, vegyél másikat, spórolj újra, ha tönkeremegy stb. Tisztára mint egy mosógép vagy hűtő. Nem érdemes megjavítani, vegyél újat. Fontos, hogy mindig legyen annyi pénzed, amiből ha baj van tudsz hova nyúlni.

Nem mondom, hogy könnyű megdolgozni a kapcsolatért, nem látom a kölcsönös tiszetelet, megbecsülést köztetek. (mi van ha 5 év múlva kidob?)

ma 09.21-es.

A vallásos családból a vallásos barátnőmet úgy ott hagyta a férje 20 év házasság után egy fiatalabb pipiért, mint a pinty. Semmi garancia nincs arra, hogy egy kapcsolat örökké tart és ha az egyik fél kiszolgáltatottá válik egy kapcsolatban, az sose volt jó, most sem az. A házasság intézménye se véd meg senkit a kisemmizés lehetőségétől, erre is van számtalan példa.