Szerintetek kijár az idősebbnek a koránál fogva a tisztelet, vagy csak ha kiérdemli?

Nem szívesen mondom el, mert senkinek nem is beszéltem erről, de mivel nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek: a fiam már az új településen élt, a menyem itt a két gyermekkel. A nagyobbat elhoztuk, reggeltől estig itt volt nálunk a hét több napján. Aranyos gyermek volt, okosodott, tényleg semmi gondot nem okozott. És akkor a menyem a fejébe vette, hogy soha többé nem hozhatjuk el a gyermeket, mert ha hazamegy, nem lehet vele bírni. Mi nem értünk a gyerekneveléshez, nem pátyolgatni kell egy gyereket, hanem parancsolni, követelni, még mit nem, hogy kérni. Ezt tiszteletben tartottuk, s a végleges elköltözésükig nem kunyeráltuk az unokát. Megjegyzem, 6 éven át tanultam pszichológiát, és könyvtárnyi szakkönyvet elolvastam. Elfogadom, nem egyezik a véleményünk a gyereknevelésről. De ezek után vesse rám a követ valaki: nem kívánkozom hozzájuk. Elfogadnám a véleményeteket, hogy érzékeny vagyok, sértett, stb. De a férjem racionális, korrekt ember, s ő is mély sebeket hordoz a szívében. Nem az fáj, hogy a menyem otthon van, és költ, hanem az, ogy a fiam megérdemelt vona olyan szekeret, amit ketten húznak. De ez a legkevesebb, ez az ő magánügyük. Ami fáj, hogy eltiltottak az unokától egyik napról a másikra.Ezt egy italozó, lumpen ember sem kapja meg.De elfogadtam a Sorstól, és nem teperek. Volt, amikor játékot, ruhákat postáztam. Soha, egyetlen alkalommal nem köszönték meg.Már csak az unokákat sajnálom, illetve azt, hogy mit veszítettünk, mi nagyik, és ők, unokák.

,

Én nem azért tisztelem az anyós jelöltemet mert idősebb, hanem mert megérdemli, és mert én is visszakapom azt a tisztelet, pedig fiatalabb vagyok.

Amúgy ez az öregek tévhite szerintem. Én azt mondom, hogy attól h valaki öreg szerintem az nem jelenti azt bölcs is.

Nem a kora miatt kell valakit tisztelni.

Én a nagymamámat se tisztelem, mert olyan dolgokat csinált, és olyan dolgokat akart csinálni amiért talán még el is vettek volna a szüleimtől, pusztán azért mert utálja a sógorát... ez ma már odáig fajult h teljesen szétverte a családot. Ilyen embert nem fogok tisztelni

Hali, a másik kérdésedre is válaszoltam :)

Én alapból minden embernek megadom a tiszteletet, kortól függetlenül. 29 éves nő vagyok amúgy, de egy tizenéves sráchoz ugyanúgy tisztelettel szólok, mint egy hetvenöt éves idős asszonyhoz. Igyekszem mindenkiben az embert nézni, nem a kort. A tizenéves fiú nem ér kevesebbet, mint a hetvenöt éves asszony (többet sem), egyik sem tehet arról, mennyi idős - az asszony is volt fiatal, a fiú is lesz remélhetőleg öreg.

Egy kivétel van. Az extrém bunkó emberek. Ők akárhány évesek is, kevesebb tisztelettel fordulok feléjük. Nem szándékosan vagy rosszindulatból, csak egyszerűen képtelen vagyok megbecsülni őket. Nem ócsárlom őket, nem rúgok beléjük, de érezhető módon távolságot tartok velük, kimért és elutasító vagyok velük szemben. Ide tartozik, hogy 29 év alatt eddig mindössze 4-5 embernek sikerült kivívnia ezt nálam, és az egyik pont az anyósom. Mióta leqrvázott csak azért, mert a szüleim nem tudtak nekem lakást venni, azóta valahogy nem tudok tisztelettel nézni rá, és ezt viselkedésemben is kinyilvánítom :D Nem is szeret a közelemben lenni, hála Istennek, szerintem eléggé tart tőlem, mivel szemtől szembe megmondtam neki, hogy miért viselkedek így vele - és úgy tűnik nem nagyon szokott az őszinte beszédhez (természetesen ő a hátam mögött mondta rám azt a dolgot, nem egyenesen). Egyébként általában minden generációval jól kijövök, a mocskolódást és a kétszínűséget viszont nem bírom.

Szóval a kérdésre a válasz tömören: mindenki megérdemli a tiszteletet kortól függetlenül, de szerintem egy öreg nem érdemel több tiszteletet, mint egy fiatal, és fordítva sem. Kivéve az extrém bunkó emberek, akik nem tudják / nem akarják betartani az alapvető emberi normákat. Lényeg, hogy a kevesebb tisztelet ill. a tisztelet meg nem adása mindig következmény legyen, soha ne te vagy a viselkedésed legyen a rossz kapcsolat kiváltója.

Nem tisztelettudó vagyok az öregekkel, hanem udvarias.

Tiszteletet ki kell érdemelni. Az, hogy 30 évvel többet élt nálam, az nem ok a tiszteletre.

Anyóssal legyél kedves, udvarias, de ha elutasító veled, akkor hagyjad. Ha néha náluk kell ebédelni akkor ne küzdj ellene, egyszerűen éld túl :)

25, L

OFF. A válasz írója 84%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 16:14

És egyszer sem tudtál a menyed kezébe adni egy pszichokönyvet arról, hogy a nevelés a szülők feladata, míg a nagymamák épp azért vannak, hogy pátyolgassák az unokát? Hiszen ennek a jelenségnek is megvan a maga pszichológiai háttere. Ha jól emlékszem, a Szükséges veszteségeink c. könyvben olvastam ezt.

ON. A tisztelet MINDEN embernek kijár, nemtől, kortól, bőrszíntől, vallástól, stb. függetlenül. Oda-vissza, pusztán mert embernek született, embertársadnak.

Azt írtad, hogy kezdetben tisztelted, de ez megváltozott, felsoroltad az okok egy részét. A kérdésed pontatlan, nem arról van itt szó, hogy kijár-e az idősebbeknek a koránál fogva a tisztelet, hanem hogy kijár-e ezek után A TE ANYÓSODNAK konkrétan a tisztelet részedről. Nem, mivel a létezésedről sem hajlandó tudomást venni.

A férjed mit szól ehhez az egészhez?