Az emberek miért azért szülnek gyereket, hogy az a későbbiekben eltartsa őket? (Természetesen tisztelet a kivételnek)
Az egész ismerettségi körömben ez megy. A gyerek (legjobb esetben) érettségi után nem tud semerre lépni, mert ahogy munkát kap, a szülők elveszik tőle az összes pénzét! Így mégis hogyan tudnának szerencsétlenek családot alapítani, elköltözni?
A párommal is ez a helyzet. Én már elköltöztem anyámtól, de ő soha nem kért tőlem pénzt (de nem is voltam elkényeztetve, ha kellett valami, magamnak vettem meg, saját pénzből, nem anyáméból). Most anyóséknál lakunk, külön házban - átmenetileg.
Anyósék nagy szarban vannak. Ők csinálták maguknak, hitel hitel nyakán, a pénzzel persze nem tudnak elszámolni. Már én tartom el őket szinte, emellett a hátam mögött megy a panasz, hogy semmit nem adunk haza (a havi vásárlások több mint a felét én állom, plusz amit megint nem tudnak kifizetni, plusz a hóvégi "kölcsönök").
Párom még tanul, és az órarendje nem engedi neki, hogy dolgozhasson. Én ezt maximálisan meg is értem, így szó nélkül megadok neki mindent, amit kell (már ha marad valami anyósék után).
De a kedves szülőknek ennyi nem elég, már hallottam, hogy párom vérét szívják, miért nem megy el dolgozni, és ad haza.
Ezt már kicsit túlzásnak tartom. Ha 30 éves fejjel otthon döglene, még megérteném.
De 21 éves, előtte az élet, a családalapítás. Nemsokára esküvőnk is lesz.
Úgy terveztük, hogy amint meglesz az 1 év munkaideje (ami alatt mindent félrerakunk amit csak tudunk), lakáslízinggel költözünk.
Persze gondolom ehhez a szülőknek is lesz 1-2 keresetlen szava.
Mégis, hogy gondolják ezt? Mert ha még jó szülők lennének... de odáig sem jutnak el, hogy szülinapjára felköszöntsék a páromat! Amíg én nem jöttem ide, párom rántottán élt, mert anyuka megebédelt a munkahelyén, apuka megebédelt a munkahelyén, a kölyök meg le volt szarva!
Miért a gyereknek kell mindig megszívnia a szülei miatt? Én nem bírnám magam ilyen anyának elképzelni! Inkább dolgozok 3 helyen, minthogy a gyerekem nélkülözzön miattam...
21/L
9.47-es vagyok.
És hogy a kérdésre is válaszoljak, Én biztosan nem azért szültem, hogy eltartson a gyermekem, mert még 14 éves nem volt, már vettünk Neki lakást, ami ki van adva, az abból befolyt összeg gyűlik egy számlán, amihez hozzá fog férni, amint nagykorú lesz.Kb:8 hónap múlva.És tudom, hogy amíg csak lehet, segíteni fogjuk.
Nagyon szomorú, hogy vannak ilyenek. Én is a múltkor elgondolkodtam azon, hogy hogy lehet az, hogy anyósom mindjárt nyugdíjba megy, de nem hogy megspórolt, félretett pénze nincs, de lassan ott tartunk, hogy nekünk kell majd segíteni őt anyagilag. Hogy lehet az, hogy az ember átdolgozza az életét és nem marad semmi? Ez borzasztó lehangoló. Perzse lehet, hogy egy kicsit az emberek hibája is. Például ha valaki dohányzik, mint anyósom, akkor elgondolkodok azon is, hogy talán most nem kéne három napra beosztania az egy napi reggelijét, ha nem szívna el minden nap 10, vagy több szál cigarettát.
Persze legvégső esetben kérne tőlünk, és én már kijelentettem páromnak, hogy akkor vagyok hajlandó segíteni neki, ha lemond a cigiről, mert nehogy már én fizessem a cigerettáját, ahejett, hogy a gyerekemnek vennék új cipőt. Kicsit elkanyarodtam, bocs.
Szülők szerintem mindent megtesznek, hogy ne szoruljanak a gyerekük segítségére, de sajnos néha elkerülhetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!