Mindenkinek kijár a tisztelet? Vagy az aki idősebb mind mi azt tisztelnünk kell, de neki minket nem?

A tiszteletet akkor várhatunk el, ha képesek vagyunk viszonyozni. A tiszteletet nem csak adni kell, hanem kapni.

Az, hogy valaki idős, nem feltétele annak, hogy tisztelni kelljen. A tiszteletet ki kell érdemelni fiatalnak és idősnek egyaránt. Nem működik úgy, hogy elvárjuk, de cserébe nem adunk semmit.

11:38-as vagyok ismét:

Igen, jár mindenkinek a tisztelet. Neked is és az anyósodnak is. Kölcsönösen kell működnie a dolognak.

Elvileg mindenkinek kiat a tisztelet, KIVÉVE, ha valami nagy disznóságot csinált. VISZONT alapszabály, hogy a fiatalabbaknak az idöseket tisztelni kell, mert egyrészt több tapasztalattal rendelkeznek, másrészt pl. felnevelték a párodat.

HA TE megadod neki ezt a tiszteletet - nemcsak szóban, hanem a viselkedésseddel is, akkor jogos neked is elvárni töle, hogy mint a fia feleségét tiszetelben tartson.

Ha konfliktus van, akkor UDVARIASAN kérdezd meg, hogy szerinte mi a baj és ugyanugy UDVARIASAN mondd el, hogy tégen mi zavar. A hangsúly az udvariasságon van!

(A grimaszolás nem feltétlen a "nemtisztelet" jele, van sok ember, akinek ez csak rossz szokása, amit észre se vesz.)

Csak a kora miatt nem kell senkit tisztelni.

De egy anyóst lehet azért tisztelni, mert mégis ő nevelte fel azt az embert akit szeretek. Mégis a férjem anyja, a gyerekeim nagyanyja. Olyan amilyen. Amíg csak mondja a dolgaut, addig bólogatok és nem törődöm vele, ha konkrétan bele akar szólni valamibe ami nem az ő dolga, akkor megmondom neki, hogy majd a férjemmel mi eldöntjük, mert ránk tartozik.

Ez a 11:38-as: "A tiszteletet akkor várhatunk el, ha képesek vagyunk viszonyozni. A tiszteletet nem csak adni kell, hanem kapni.

Az, hogy valaki idős, nem feltétele annak, hogy tisztelni kelljen. A tiszteletet ki kell érdemelni fiatalnak és idősnek egyaránt. Nem működik úgy, hogy elvárjuk, de cserébe nem adunk semmit."

"A válasz megírásának időpontja: ma 11:38"

Az életkor állapot, nem pedig érdem.

Ismerek olyan idős embereket, akik szégyenletes módon éltek, viselkedtek, mégis másokat lenéztek; és van olyan ismerősöm, aki nincs 20 éves, mégis rendkívüli intuícióval rendelkezik, elképesztő meglátásai vannak és nagyon szeretetreméltóan viselkedik.

Az egésznek a lényege, hogy a tiszteletnek mindenképpen kölcsönösnek kell lenni. Egyoldalú nem tud lenni a dolog. Egy idősebb embernek alapesetben megjár a tisztelet, sok dolgon átmentek az élet során, és bár sokan közülük hajlamosak visszafelé a múltba tekinteni, azért érdemes elgondolkodni mindenen, ami a szájukból elhangzik. Én magam nagyon tisztelem a jóindulatú, nevelő, útmutató szándékú idősebb embereket.

Mindettől függetlenül bizony vannak olyan idősek is, akik csak azért mert elértek egy életkort, úgy viselkednek a náluk fiatalabbakkal, mintha ők alsóbb rendű teremtmények lennének. Az ilyen hozzáállásban nincs mit tisztelni; ahogy én tisztelem a nálam idősebbet, neki hasonlóan kell értékelnie azt, ahogy viszonyulok hozzá.

A másik: ezt nem elvárnia kell, magától értetődőnek kell lenni. Márpedig ahhoz bizony mindkét fél kell. Az emberi kapcsolatokban ami kimondott elvárásokra épül, azok mind erőltetettek, és emiatt mégha jogos is lenne, már nem lesz igazi, őszinte. Hasonlóan állhatsz ezzel a dologgal kapcsolatban te is. És bizony igazad van.

Összegezve mindent, én azokat az embereket tisztelem, akik viszonozzák ezt, de legfőképp ezzel nem élnek vissza. És ha ilyet tapasztalok, akkor onnantól bennem minden borul, nem számít kiről van szó.