Tényleg egy "aljas szemét nő" lennék, amiért a gyerekem jövője és a saját jövőnk fontosabb a kutyánknál?

Pont ez az, hogy nem kihajítják, hanem szerető gazdit keresnek neki.

Érteni is kéne, amit olvasol.

Komolyan mondom, olvasva ezt a sok ostoba hozzászólást, arra gondolok, hogy a kérdező talán azt is megbánta, hogy egyáltalán gazdát keres a kutyának. Pont, ha kihajítaná, és senkinek sem mondaná, akkor nem tenné ki magát ennek, amit most kap.

Az meg egyenesen röhej, hogy valaki úgy teszi föl a kérdést, mintha a kutya egyenértékű lenne a saját gyerekével. Akinek igen, annak nagyon nagy zavar van a fejében, és remélem nincs gyereke!

Szerintem szr emberek vagytok.

A kutya szenvedni fog és ezt ti is tudjátok csak nem érdekel. A macska helyhez kötődik, a kutya emberhez.

Most mindenki titeket ajnároz, hogy milyen jófejek vagytok, de szerintem szemét önző emberek vagytok. Persze gyerekkel lehet takarózni minden esetben, a gyerek felülírja a józan észt, a gondolkodást, mindent.

Mindenkiért felelős vagy akit magadhoz veszel, ne gondold azt, hogy a kutya kevésbé fontos. Annak a kutyának ti vagytok a mindene. Csak ti nem akarjátok a nehezebb utat választani és inkább lepasszoljátok, majd a "gyerekemért tettem" szöveg feloldoz.

A kutyát ez sem fogja vigasztalni.

Ülni fog majd az új helyén egy helyben és néz ki a fejéből és nem fog se enni se játszani.

Szégyelljétek magatokat.

Ez egy nagyon kétélű kérdés, szerintem nem lehet 100%-osan igazat adni nektek.

Egyrészt, ha a te oldaladat nézem: igen, menni kell, igen, kis lakásba nem jó a nagy kutya (bár meg tudná szokni, de nyilván vidékről felcipelni más), igen, tök jó, hogy a jövőtöket meg tudnátok alapozni.

Ám ebben a verzióban a kutya neked nem más, mint egy tárgy. Mint mondjuk az imádott komódod, amire csomót spóroltál, de most hátrahagyod, mert nem fér az albérletbe.

A kutya azonban nem tárgy.

A kutyáért felelősséget kell vállalni. Egy német juhász 12-14 évig elél. Ezt nagyon jól tudtad akkor, amikor kutyát vállaltál. Bár nem kívánom gyerekhez hasonlítani az állatot, mert nem az - de egy állat ugyanolyan kiszolgáltatott, mint egy kisgyerek. Ő nem fogja érteni, hogy miért passzolod le. Ő azt fogja megélni, hogy elhagyod.

Kicsit sarkított példa, de olyan ez, mintha azt mondanád, hogy nagyi nevelje a gyereket, mert ő mennyivel jobban fogja érezni magát vidéken mint a büdös városban. Vagy még inkább, mert jön a kistesó, és úgyse lesz rá idő.

(Hangsúlyozom még egyszer, hogy számomra a kutya nem egyenlő a gyerekkel, és nem mondom, hogy a kutya a fontosabb, de ő is egy érző lény, és kiszolgáltatott neked.)

Én el tudom fogadni, hogy vannak helyzetek, amikor meg kell válni a szeretett állattól. Mondjuk allergiás lesz a gyerek, vagy akármi. Ez viszont más szitu: nem újkeletű infó, hogy nincs vidéken munka, hiszen ahogy írtad, a "semmire" vállaltatok gyereket. Tehát régóta tudtátok, hogy előbb-utóbb menni kell.

Ez pedig bizony felelőtlenség. Mert a kutya nem plüssjáték, és nem egy-két évre van - és felelős gazdaként ezt is illene tudnod.

Persze ettől függetlenül a rosszindulatú kommentek nem sok intelligenciáról árulkodnak, de mondanivalójukban igenis van alapjuk. Ezzel szerintem te is tisztában vagy, különben nem született volna meg a kérdés.

32-re:

Az tény, hogy a kutya kötődik a gazdájához, de azért gondolj bele: ha úgy lenne, ahogy írod, akkor egy menhelyi kutyát hiába venne valaki magához, sosem kötődne hozzá, mindig a régi gazdájához vágyakozna és csak ülne és nézne ki a fejéből és nem játszana.

Akkor nem is lenne értelme, hogy menhelyi kutyákat új gazdához adjanak, de a menhelyen sem éreznék jól magukat, szóval a kutyamenhelyek fenntartásának sem lenne értelme, hanem akár a sintért is hívathatnák az állatvédők, hogy ne éljen tovább boldogtalanul szegény kutyus.

Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van.

Számos példát tudok én is rá, hogy nem fiatal menhelyi kutyát fogadtak örökbe és a kutya (miután beilleszkedett) igenis jól érzi magát új gazdáinál. Nem csak ül és néz ki a fejéből, hanem jól érzi magát.

Sokan jönnek itt a kutya mekkora felelősség dumával. Hát a gyerek még nagyobb felelősség, és tovább is tart. Ne foglalkozz senkivel, jó anya vagy, hogy a gyerek és a család érdekét nézed. A kutyának pedig fogtok egy jó gazdit találni és annyi.

Ja és kérem a lepontozást :) Képzeljétek el, hogy a kutya nem családtag. Lehet sokan annak tekintik, de nem az, nem rokon.

Lépjetek túl rajta.

Nem az a baj, hanem a kutyát TI vállaltátok, tudva, hogy 15-18 évig veletek lesz.

Értem, amit mondasz, és az indokaitokat is, de megérteni nem fogom sosem.

Én is akarok macskát, mióta elköltöztem külön, de mivel nem tudtam, hová keveredek és hol állapodok meg végleg, addig nem lesz állat.

Most 1000km-re kerültem otthonról, itt maradunk, de a lakásba sajnos nem lehet állatot hozni, úgyhogy továbbra sem lesz cicám vagy a páromnak kutyája.

Legalább arra figyeljetek, hogy tényleg jó helyre menjen a kutyus, ha már nálatok nem maradhat.

És kérlek, ha a gyereketek szeretne kutyát 10+ évesen, mondjatok rá nemet neki, éppen ezért, mert ő is x év múlva elmegy, a kutyája meg rátok-másra marad.

Komolyan kötelezővé tenném a Kis Herceget mindenkinek.

Hiába elcsépelt, akkor is igaz: FELELŐS VAGY AZÉRT, AMIT MEGSZELÍDÍTETTÉL!!!!

Nekem is van kutyám. Nem vagyok tökéletes kutyatartó, lehetnék jobb is, de SOHA nem jöhet olyan esemény, ami miatt megválnék tőle (lassan 9 éves, kölyökkora óta velünk van - és gyerekem is van).

Aki keres, az talál. Mi BP agglomerációjában lakunk, és a szomszéd kertes ház 50ezer + rezsiért van kiadva (55 nm + 365 nm kert)...

Sóval lehet találni jó áron is olyat, ahova tudnád vinni a kutyát, ha akarnád! Csak sokkal könnyebb a FB-ra kitenni, hogy gazdit keresel, mint nekiállni igazán kutyabarát olcsó albérletet keresni!

Miért nem azt tetted ki, hogy itt és itt kutyabarát albérletet keresel???

És a gyerekre fogni a legundorítóbb, hogy miatta teszed. Nem, nem a gyerek miatt, hanem a saját kényelmed miatt. Mert ez az egyszerűbb megoldás.

AMikor úgy döntöttetek, hogy kutyátok lesz, nem gondoltátok át? Hogy mi lesz, ha??? Akkor nem gondoltál a jövőre??? Csak most vagdalózol azzal, hogy a jövő miatt kell megtenned? Akkor már magadhoz sem kellett volna venned!

Lepontozhattok nyugodtan, nem érdekel, de sosem fogom megérteni ezt a "költözök, ezért megválok a kutyától"...

De ilyen hozzáállással tényleg jobb, ha az a kutya másnál éli le az életét, nem egy olyannál, aki tárgyként kezeli...

A gyereked 5 éves.

Hány éve laktok ott ahol most?

Valamelyikőtök azelőtt is abban a községben/környékén lakott?

Ha nem, miért pont oda költöztetek?

Hány éves a kutya?

Mióta van nálatok?