Mik az előnyök és hátrányok annak, ha egy anya évekig otthon marad gyesen a gyerekekkel, egészséges-e ez a magyarországi tendencia?

"hat évre nyaralni"

:D :D Ja mert a gyereknevelés az nyaralás...na jó inkább meg se szólaltál volna. Adnék a nyakadba napi 24 órára pár csecsemőt, meg 1-2 évest aztán meglátnám te hogy nyaralsz.

Amúgy meg nem csak 2 csoport létezik, akik nem szülnek meg akik 3 hónap múlva elhúznak 10 évre a munkahelyről.

Még jó hogy ezt egy ilyen "húúú de intelligens" embernek a szájába kell rágni. Korlátolt vagy nem is kicsit.

58.

Legalább lennél tisztában azzal, hogy menyi munkaidő szükséges a gyedhez,, mikor lesz védett egy nő és hasonlóak. Nem hiszem, hogy egy középvezető vagy, vagy ha igen, akkor a láblógatásért kapod a pénzt, ha ráérsz itt gyakorizni.

Sok no munka es haztartas mellett nevel gyereket

A tobbi aki nem dolgozik lusta

"A régi rendszer volt a jó még anno 100 évvel ezelőtt a nő háztartásbeli volt és normálisan tudott a háztartásra és a gyereknevelésre koncentrálni, a férj pedig tudott annyit keresni hogy eltartsa a családot."

Ezt a legendát ne terjesszük már még tovább. Az általad leírt életmodell száz éve egy középosztálybeli értelmiségi családra volt jellemző. A középosztálybeli értelmiség körében most is vannak, akik el tudnak tartani egy családot egy fizetésből, ezen a téren nem változott semmi. A többieknek száz éve is az volt a lehetőség, hogy dolgozik a gyárban, dolgozik cselédként vagy dolgozik a földeken.

Persze mindig mulatságos, amikor a netről kell megtudnom, hogy dédanyámnak csak a csipketerítő rendezgetése volt a feladata meg az, hogy mesét olvasson a gyerekeinek, csak azt nem tudom, hogy ezt azelőtt vagy azután csinálta, hogy tíz órát kapált a szőlőben?

"Aztán jött egy két eszement nő, akik kivívták maguknak a nagy egyenlőséget, így dolgozhat 8 órát"

...ahelyett, ennél többet kapálnék a szőlőben, mint a dédanyám. Te valami nagypolgári családból származhatsz, bocs, nem gondoltam bele, hogy milyen rossz lehet neked, hogy ahelyett, hogy cseléd lennék nálad, amíg téged eltart az urad, inkább egyetemre jártam és valszeg többet keresek :D

"De persze ha a gyerek állandóan beteg és orvoshoz kell vinni, meg otthon kell vele maradni, akkor azt meg a munkahelyek 99%-a nem torelálja."

Tudod, a munkavállalók túlnyomó részének van gyereke, tehát ha mindkét szülő egyenlő arányban maradna otthon a gyerekkel, akkor nem lenne más választása a munkahelyednek. Persze amikor ezt felvetem, mindig le vagyok cseszve, hogy szívtelen dög vagyok, amiért rábíznék egy gyereket az apjára...

#64, #65: Részemről ment a zöld kezecske mindkettőtöknek!

100 éve (de még 70 éve is) a lakosság túlnyomó része falun lakott és paraszti életet élt. Ami azt jelentette, hogy férj és feleség ÉS A GYEREKEK IS (!!!) amikor nem volt iskola, tavasztól őszig látástól vakulásig dolgoztak.

Anyai nagyszüleim életén láttam ezt (1913-ban ill. 1922-ben születtek): reggel 5 óra körül keltek, az állatokat megetették, a teheneket megfejték, kihajtották a csordával, utána a földjükön dolgoztak. Ebédidőben ebéd, utána nagyapám ment vissza, nagyanyám elmosogatott, megetette az állatok, és utána ment. Este akkor jöttek be, amikor a teheneket behajtották, akkor fejés, megint etetés és nyáron is alkonyatkor mentek be a házba. És nem volt pihenőnap, az állatok ünnepnap is enni akarnak, a teheneket ünnepnap is naponta kétszer fejni kell. Soha nem voltak nyaralni! A kikapcsolódás nekik az volt, hogy nagy ünnepekkor elutaztak hozzánk városra, ami azt jelentette, hogy reggel MÉG megetettek, megfejtek, este MÁR otthon voltak etetésre, fejére.

Zömmel ugyanazt a munkát végezték mindketten a kertben és az állatok körül. A különbség: benti házimunkát csak a nagymamám és lányai végeztek. De ez nem azt jelentette, hogy nagyapám közben tévézett vagy olvasgatott, hanem, hogy ő addig is a földön dolgozott (mondjuk 35 fokban, amikor enyhült a hőség, akkor meg jöttek a szúnyogok).

Mint ahogy ostobaság lenne azt mondani, hogy nagyapám eltartotta nagymamámat, hiszen együtt etették az állatokat, együtt gyűjtöttek szénát a határban; amikor kampánymunka volt együtt szedték a ribizlit, málnát, uborkát, együtt dolgoztak disznóölésnél stb. Volt bizonyos munkamegosztás, voltak férfi és női munkák, de mindketten (legalább tavasztól őszig) látástól vakulásig dolgoztak.

Nem is volt ám egyikük sem elhízva idős korára sem! Merthogy nyugdíj mellett sem üldögéltek, hanem amekkora gazdaságot bírtak vinni, akkorát műveltek is. Nagyapám 74 éves volt, amikor nagymamám fél év betegeskedés után meghalt. Addig teheneik is voltak! Mármint a disznók és a csirkék, kacsák mellett, mert az természetes. Utána lett fokozatosan leépítve ez a gazdaság. Kíváncsi lennék, mit szólnának sokan, ha közölnék velük, hogy 74 éves korukig teljes állásban kell dolgozniuk.

Egyedül az igaz, hogy nem volt főnökük, maguk osztották be a munkájukat és az idejüket. Ha a gyerek beteg volt, nem cseszegette őket a főnök, hanem házon belül megoldották, pláne, hogy összetartott a rokonság, anyóssal együtt laktak (nagy öröm lehetett :DDD).

Pl. anyukám (aki 1950-es születésű) még kisiskolás korában úgy írta a leckéjét, hogy vitte ki a mezőre a füzetét, könyvét, és tanulás közben a teheneket is őrizte.

Dolgozott akkor mindenki, sokkal keményebben, mint ahogy ma azt egy átlagember egyáltalán el bírná képzelni!

Csak a kérdezőnek reagálnék:

én nem látom azt a tendenciát, amit te.

Éppen ellenkezőleg: ismerőseim között egyedül én vagyok a kakukktojás, aki marad 3 évig, a többiek jóval hamarabb visszamentek.

Nekem pedig nem volt választásom. Kislányom korai fejlesztésre szorul és még a magánbölcsődék se tudták biztosítani, hogy megadják neki azt, ami a felzárkózáshoz kell. Így én hordom heti 5 alkalommal terápiára és ezzel megteremtem számára azt, hogy ne szoruljon később speciális oktatásra, járhasson normál óvodába, iskolába.

Egyébként nem találom olyan jónak ezt a trendet és a világ minden táján élő ismerőseimnél is azt látom, hogy hiába sokkal kevesebb a fizetett szabadságuk (amúgy a kevesebb időre többet kapnak, mint mi a 3 évre összesen), mind azon vannak, hogy minél később menjenek vissza. Amerikai barátosném pl.: a gyerek 10 éves korában ment vissza és akkor is csak részmunkaidőben.