Mik az előnyök és hátrányok annak, ha egy anya évekig otthon marad gyesen a gyerekekkel, egészséges-e ez a magyarországi tendencia?

Saját véleményem alapján:

Előny: megvan a lehetőség, hogy kellő motiváció birtokában az anya a saját szája íze szerint nevelje, tanítsa gyermekét. Azért így fogalmazok, mert úgy veszem észre, hogy az az anya, aki otthon marad, de alapvetően nem érzi jól így magát, magányos, inkább menne vissza dolgozni, szégyelli még magának is bevallani, de különösebben nem tölti el boldogsággal a kakis pelenka és a gügyögés gondolata, az hosszú távon úgysem az elképzelései szerint fogja kihasználni az így megmaradt időt. Így is a tv elé ülteti majd a gyereket, így sem olvas neki eleget esténként, nem ül le vele eleget legózni, mondókázni, sétálni stb. Mivel nem vagyunk egyformák, az ilyen típusú nőnek lehet pont az tesiz a legjobbat, hogy bölcsibe adja a gyerekét, ahol legalább szocializálódik, az anya meg nem lesz depressziós, nem hagyja el magát.

Hátrány: rengeteg végzettség van, ahol nem engedheti meg magának az ember azt a luxust, hogy évekre kiessen a gyakorlatból. Gondolom senki nem feküdne olyan sebész kése alá, aki 2 gyerek után számolva 6 éve gumikesztyűt is csak wc pucoláshoz húzott. Hogy csak egy példát említsek. Illetve a több éves lemaradás miatt azért sem kell csodálkozni, ha a férj magasabb pozíciókat tud megpályázni, jobban keres, emiatt úgy tűnhet, hogy az anya nem tesz bele annyit a családi kasszába. Holott nyilván nem erről van szó, de azt a sok év lemaradást nem igazán lehet behozni. További hátránynak tartom, hogy sokan szeretnek ebbe belekényelmesedni. Takarítani nem kell mindennap, de ha csak nem 200 nm-es 2 szintes családiban lakik vki, akkor sem tart tovább pár óránál hétvégén (pláne, ha a férfi is úgy tesz, mintha lenne köze ahhoz a családhoz, és nem csak herét lógatni meg fingani jár haza). Főzni sem kell feltétlenül, lehet előre pár napra, vagy nem kell mindennap 3 fogásos ünnepi menüvel készülni, plusz sok helyen már olyan jó áron lehet jó minőségű ételeket rendelni, hogy jobban megéri, mint otthon elkészíteni. Nem szeretnék minden otthon lévőt ledegradálni, mert nem tartom ezt a témát ennyire feketefehérnek sem, de azért 1 gyerekkel otthon ülni úgy,hogy tényleg nincsen a nőnek semmilyen más programja - hát ez azért nagyon kevés, és van egy olyan érzésem, hogy sok nő ezt a szíve legmélyén pontosan jól tudja, ezért hangoztatja ennyire, hogy mi mindent csinál egy nap, mert valójában az a sok minden pont nettó 2 órába összesűríthető lett volna.

2 évet tervezek itthon maradni a gyerekkel, most 1.5 éves. Többet nem bírnék, nagyon szeretek vele lenni, de hiányzik a társaság. Azt nem mondom, hogy kiszakadni a játékok világából, mert óvónő vagyok, de őszintén szólva elegem van a játékrakásból. Nem tudom, hogy fogom bírni. A kisfiam rossz alvó és nagyon akaratos. Szeretnénk majd kistesót, de mindenképp szeretnék még néhány évet dolgozni, pedig a férjem már szeretné a kistesót, mivel az ő bátyja jóval idősebb és gyerekkorukban nem tudtak együtt játszani, felnőttként meg nem jönnek ki egymással.

A kérdésedre térve igen, szerintem sok a 3 év, de van előnye és hátránya is. Az unokanővérem például szeret otthon ülni, 4 éves a kislánya, nem ment vissza dolgozni és folyton azt várja mikor esik teherbe. Ez a hozzáállás megdöbbentett! Azért valljuk be a gyereknevelés nem kis feladat és el sem tudom képzelni, hogy mellette csak főzzek, mossak, takarítsak. Nekem szükségem van az elismerésre (nem csak a férjemtől)és a kihìvasokra, a pörgésre és a közösségre. Az otthonlétbe meg nagyon bele lehet fásulni.

Nekem sok lett volna a 3 év.

A nagy mellől 6 hetesen kezdtem hetente 2-3szor 2-3 órára eljárni dolgozni,legfőképpen az anyagiak (de nem csak) miatt.

A kicsi 13hós volt,amikor elkezdtem kb. Heti 10 órában dolgozni.

Felüdülés volt és anyagilag egyáltalán nem voltunk rászorulva.

Viszont az a rossz,hogy nem kap az ember ÉRTÉKES munkát.

Szeretem,jól keresek vele,rugalmas,de nem sokat ér,nem érzem az elégedettséget,hogy mit teszek le az asztalra.

És ez bitang car érzés.

Ismerősi körömben az használta ki a 3 évet,akinek vacak,rosszul fizető munkája volt.

A többieknél mentek a picik bölcsibe.

Csak azt tudom szajkózni,mint a többség.

Rugalmas,hazavihető,korrektül fizető,értelmes,értékes részmunkákat!!!

Ne foglalkozzatok 66%-ossal!

Már nem először találkozom a megkeseredett, fröcsögő hozzászólásaival.

Lehet, hogy középvezető, lehet, hogy párkapcsolatban él, de hogy nem boldog, az biztos. Egy boldog ember nem köpköd így azokra, akik másképp élnek, más élethelyzetben vannak.

Ordít róla a frusztráció, a sértettség, hogy igyekszik mindenkivel kötekedni, aki jól érzi magát a saját életében.

Van még egy ilyen, ő 49%-os. Mostanában szerencsére nem láttam a válaszait, de ő is családi dolgokhoz szokott hozzászólni és ugyanilyen fajankó.