Ez már élősködés vagy csak én érzem igy?

anyukája rontotta el egyértelműen,még csak boltba sem küldte soha,nincs tisztában azzal mi mibe kerül,kocsiját szépithgeti,meg cigit vesz,annyi amire költött világ életében...

mára még van a hűtőben kajához való,holnaptól viszont nincs (nem vettem direktbe),eszek menzán,este nem szoktam igazán,kiváncsi leszek mit reagál...

sajnos nincs tisztába azzal a fogalommal,hogy "NINCS"

nincs képem pénzt kérni,előző pasikkal működött mindig,hogy oké a közös kajálások,de nagyjából felesbe vettünk hozzá mindig mindent,szóba nem került a "fizesd ki2 dolgo,hol én fizettem,hol a pasi...

de most ez nagyon nem működik

több éve együtt vagyunk,csak most kezdett el ennyit nálam lenni,ha kérném szerintem első szóra be is költözne,de amig egyetemista vagyok nem akarok összeköltözni senkivel

az apukája veszekszik vele sokat emiatt,hogy adjon haza pénzt,már nem diák,addig volt csak oké,hogy finanszirozták mindenét,most már nem,meg kérdezgeti,hogy ha már nálam van ennyit,akkor ad e bele akármit,de nyakam rá merném tenni hogy otthon előadja hogy ad nekem pénzt vagy bevásárol vagy vmit,de pénze rám elmegy,hagyják békén...de nem az én dolgom hogy otthon ő mit hogy csinál

tulzottam szeretem...ezen kivül imádnivaló,házimunka részébe besegit,szavam nem lehetne ha ez nem lenne amiről a kérdés szól...

tul sokáig biztos hogy nem fog működni,mert hozzá vagyok ahhoz szokva hogy nagyjából megvehetek magamnak akármit,mert keresek annyit...igy viszont nem tehetem meg,mert hó végére ugy járok mint most,ebből meg még2x nem kérek

ugyhogy próbálok vele mégegyértelműbben elbeszélgetni (bár annál,hogy "nincs pénzem 2 emberre főzni folyton,váráolj be te is néha" nemtudom mi lenne egyértelműbb)

vagy akármennyire is fáj,kiteszem,mert ezt nem vagyok hajlandó csinálni