Van egy pici gondom. Párom gyereket akar én nem. Mit tegyek?

Bla bla bla blaaaa...megint a sok okoskodás.

Egyáltalán nem kell még szülnöd, hiszem FIATAL vagy!!!!

A párodnak ezt tolerálnia kell!!

Egyszerűen csak éld az életed, nyugi nem kell még szülnöd.

Ráérsz 30s években majd.

Más már a világ.

20.07-es.... Bla,bla....

Ha KOMOLYAN GONDOLJA, hogy nem akar gyereket (ez vonatkozik arra is, hogy később sem, nyilvánvalóan megváltozhat a hozzáállása, de ezt most még senki nem tudja a jóistenen kívül megmondani), akkor nem tisztességes, hogy becsapják saját magukat és egymást is. Mert előbb-utóbb jönnek a komoly viták, hogy az egyik akar, a másik nem és vagy akkor mennek szét (amivel lehet, hogy annak, aki akar gyereket lényegesen csökkent esélyei lesznek már) vagy az egyik lemond a másik kedvéért.... akkor meg a másik hallgathatja, hogy feladta az álmait.... Ez nem "söpörjük a szőnyeg alá" probléma, hanem komoly gond a későbbiekre nézve. Tudom, tapasztalatból beszélek, nem ítélkezek.... Én átéltem. És válás lett a vége. És elsősorban emiatt (persze voltak más gondok is, de ez a lényegen nem változtat). Itt az a lényeg, hogy a kérdező mennyire gondolja komolyan, hogy nem akar gyereket, illetve a párja mennyire komolyan akar gyereket. Ezt csak ők tudják eldönteni.

05-22 21:02-es válaszolónak:

Én írtam a 05-22 20:50-es választ, amire reagáltál (csak pár napig nem voltam itthon, ezért válaszolok most).

Először is, sehol nem írtam olyasmiket, amiket te próbálsz a számba adni. (Pl. hogy "azért kell a gyerek, hogy öregkorban legyen, aki bepelenkáz", vagy hogy "azért kellene szülni, hogy ne legyen az ember egyedül". Nem tudsz tőlem ilyen mondatokat idézni, mivel ezeket csak te magyarázod bele mindabba, amiket írtam.

Te (már nem először) idejössz, és mindenkit bőszen győzködsz arról, hogy mennyire természetes és normális dolog az, ha valaki irtózik a gyerekektől. Úgy állítod be a saját életedet, mintha az lenne a természetes, hogy valaki gyerekvállalás helyett olyan "hasznos" tevékenységeket végez a társadalom számára, mint pl. az állatok tanítása a kézenállásra... Miközben az anyaságról és a gyerekekről folyamatosan támadóan és elutasítóan irkálsz. Mindemellé pedig azt várod, hogy értsenek meg téged azok is, akik már megtapasztalták, milyen érzés is anyának lenni... Kb. olyan ez, mint az állatvédők előtt arról kampányolni, mennyire szép ruha a szőrmebunda.

Nem tudom, mi alapján írsz olyan dolgokról, amikről fogalmad sincs. Nem tudhatod, milyen anyának lenni, fogalmad sem lehet azokról a dolgokról, amikről írtam, hiszen neked NINCS saját gyereked. Mégis azt hiszed, hogy a te igazságod az egyetlen, cáfolhatatlan igazság, és bőszen támadsz mindenkit, aki erről másképpen gondolkodik.

Nem igaz az, hogy aki szülő, az szükségszerűen jobb ember, mint az, aki nem szülő. Az azonban igaz, hogy SAJÁT MAGÁHOZ KÉPEST mindenki pozitív irányba változik az által, hogy felelős lesz a gyermekéért. (Saját magához képest, természetesen.) Ha képes lennél szöveget értelmezni, és nem csak fröcsögnél, akkor nem értetted volna félre a hozzászólásomat. Azonban éppen abból, ahogyan félreértelmeztél, abból látszik a legjobban, hogy olyan témában akarsz okosnak látszani, amire nincsen semmi rálátásod, és amivel szemben csak az üres indulataid vannak.

Még valami: én nem utáltalak, egyszerűen csak leírtam mindazt, hogy miért is butaság olyan dolgok miatt, mint a bulik, az anyagiak ("nem lesz pénzem öltözködni", stb.), vagy éppen az alakunk féltése lemondani valamiről, ami annyi boldogságot okoz az életünkben, mint semmi más. Az, hogy te ezt nem érted, mert valószínűleg elképzelni sem tudod, arról én nem tehetek. Olyanokkal véded magad, hogy "a gyerek is elhagyhat", miközben a gyereknek az a dolga, hogy egy nap kirepüljön, ellenben a kutyáddal, aki egy életen át rád van szorulva. Akkor vajon ki az kettőnk közül, aki csak a saját kis önző érdekeit védi, és aki fél az egyedülléttől?

Mindegy, egy vaknak hiába magyarázod a színeket, egy süketnek hiába a zenét, főleg, ha nem is akarja megérteni. De jó lenne, ha kicsikét elgondolkodnál, mert az, hogy te milyen életet választottál magadnak, az a saját döntésed, ahhoz semmi közöm. De ettől még nem kellene úgy érezned, hogy az a normális felfogásmód, amit te képviselsz, a beteges gyerekfóbiáddal.

Utolsó te voltál az aki válaszodban folyton csak megitélted a gyerekteleneket, rossznak és butának állítottad be őket. Ne akard nekem beadni hogy csak én olvastam bele a lenézést, rosszallást.

Nem irtózom a gyerekektől csak nem érdekelnek. Ez nem bűn és nem természetellenes.

Nincs bajom az anyasággal. Azzal van bajom aki ettől jobbnak képzeli magát mindenki másnál, aki szerint a nőnek ez a feladata, aki szerint minden más természetellenes és mindenki mást lenéz hogy "ugyan ez kezdő mit tudhat, hiszen én tudok mindent". Arról nem tehetek ha az anyák többsége ilyen és nem tud magán uralkodni, másokat elfogadni!

Nem akarok a társadalom számára semmi hasznosat adni. Én magam akarok boldogan élni. És attól hogy szülsz pár gyereket akiből majd lesz egy átlag polgár te sem adsz semmi különösöet. Sőt csak segíted a túlnépesedést a földön aztán majd egyszer csak nem lesz hol lakni.

Nem tudom milyen anyának lenni mert nem érdekel és nem akarom megtudni. El tudom ezt dönteni anélkül hogy kipróbálnám és nem is olyan dolog amit ki lehet próbálni csak úgy mert mi van ha nem tetszik? Ismerem magam annyira hogy tudjam ez lenne. Lehet hogy értesz a gyerekekhez és tudod hogy kell tökéletesen pelenkázni de ettől még átlag emberként nem leszel jobb, akinek joga van kioktatni, lenézni azért mert ő olyanban van benne amiben én nem így én tudatlan vagyok.

Az igazságom egyszerűen csak IGAZSÁG. Mert mit is mondok? Hogy: Nem kötelező gyereket szülni és aki úgy dönt nem teszi az ugyanolyan ember mint más és ebben nincs semmi természetellenes vagy beteg. Aki ezért lenézi a másikat vagy nem fogadja el az rossz ember, és sok nő attól hogy gyereket szül kicsit el van szállva hogy neki többet szabad mindenből mert valami nagy dolgot tett. - Ez pedig akárhogy küzdesz mind igazság. Nem azt akarom másokra erőltetni hogy rossz dolog gyereket szülni csak azt hogy teljesen természetes nem szülni és hogy jó lenne annak is kicsit változtatni a viselkedésén aki szül. Nem állatok vagyunk akiknek kötelező...

Saját magához képest? Mondd csak hány olyan emerről hallottál aki rosszul bánik a gyerekével? Biztos többet mint én mert téged jobban érdekel a téma. Ha pl valaki veri a gyerekét akkor azt jelenti hogy ez már javulás és eddig még rosszabb volt? Király. De én is rengeteget hallottam. Ezért kár ilyen nagy általánosságban állítani valamit. Az ember akkor lesz jobb saját magánál ha jobb akar lenni. Nem akkor ha szül. Épp ezért minden embernek egyforma joga és lehetősége van, neked nem lesz több a gyerek miatt.

Mégegyszer elmondom hogy aki valóban nem akar gyereket az nem ilyen hülye indokok miatt teszi mert bulizni akar meg félti a pénzét! Csak a te agyad süllyeszti ilyen mélyre azt aki szerinted rosszul cselekszik. Ennyire ijesztő elfogadni hogy sok ember egyszerűen csak nem akar gyereket minden buta indok nélkül, csak nem érzi hogy szüksége van rá? És tudtommal a kérdező sem mondta hogy bulizni akar a gyereket helyett. Szerintem az elég elfogadható indok hogy nincs gozzá türelme. Gondolom nem lenne jobb ha pl halálra rázná a gyereket egyszer mert nincs türelme... Tudod nem csak gyerekel lehet komolynak lenni... Sőt hogy úgy mondjam aki gyerek nélkül is komoly az sokkal erősebb ugyanis akinek már van gyereke annak egyszerűen muszáj komolynak lenni akinek nincs az saját döntéséből és erősségéből komoly. Én sosem akartam bulizni. 14 évesen sem. Pedig akkor még azért nem kell gyereket szülni. Ennyit erről hogy aki akar gyereket az lesz komoly.

Te emlegeted folyton folyvást hogy jaj majd egyszer arra ébredünk hogy nincs ez meg az és nem hagyunk hátra semmit stb... Nem én találtam ki. Mégis mi ez ha nem elvárás hogy majd akinek gyereke van az nem marad egyedül? Ki az aki fél az egyedül léttől? Te. :) Elfelejted hogy az én kutyáim csak 10-15 évig élnek, nem szülnek nekem unokát, nem tartanak el ha idős leszek sem a rokonaik, nem segítenek ápolni, nem temetnek el, nem viszik tovább a génjeim. Arról nem is beszélve hogy felelős emberként én nem fogok öreg koromban kutyát tartani mert annál jobban szeretem a kutyákat hogy egy nap arra ébredjenek, hogy ott állnak gazda és minden nélkül mert én elpatkoltam éjszaka 80 évesen... Aki kutyázik és főleg a jellegzetesen egygazdás kutyákkal és van esze az mind így gondolja. Arról nem is beszélve hogy öregen nem tudom megadni nekik azt amire szükségük van (pl nem leszek elég erős hozzájuk) Majd kirjárok a menhelyre akkor... Szóval ez nem jött be. :)

Mégegyszer mondom nincs semmiféle fóbiám, egyszerűen semleges vagyok gyerekek felé. És teljesen természetes hogy úgy döntöttem nem akarok gyereket, nem egy állat vagyok akit az ösztönei irányítanak hanem ember aki van elég fejlett hogy saját maga döntsön. Neked pedig kötelességed elfogadni ugyanis nem ártok neked ezzel semmit. Én csak azt itélem el akit a gyerekszülés kis fúriává változtat. Te viszont mindenkit aki nem akar gyereket akármilyen kedves, normális az illető (csak hogy ne rólam beszélj, mindenki másról is lekezelően beszélsz, pedig nem mindenki olyan "bunkó" mint én). Amúgy a százalékod sem azt mutatja hogy neked milyen igazad van. Csodálkozom hogy még nekem is a szókimondásommal, ritka véleményemmel több. :D

13:52:

No akkor szépen sorjában.

Idézz kérlek olyat, ahol én a gyerekteleneket "rossznak és butának" állítottam be! Én azokról az átlagos szempontokról írtam, amelyek sok nő fejében megfordulnak ellenérvként a gyermekvállalással kapcsolatban, és amelyek ostobaságok. Ilyen az alakunk féltése, meg a bulizás utáni vágy. Nem írtam az olyan különcökről, mint te, mert az ilyenek számára nincsen mondanivalóm. Te nem attól vagy irritáló a szememben, mert nem akarsz gyereket, vagy mert választottál egy életmódot magadnak, amibe a babázás nem fér bele, hanem attól, hogy, és AHOGY belekötöttél az én véleményembe. (Gyanítom, nem ez volt az első találkozásunk a GYIK-en, mert nagyon ismerős a stílusod, meg az a nézőpont is, amit képviselsz.) Én egy szót nem írtam hozzád címezve, pedig olvastam a hozzászólásaidat, és volt is róla véleményem, de nem álltam le veled vitázni, mert egyszerűen nem érdekeltél. Te kezdted el félremagyarázni az én véleményemet, meg puffogni rám, így én mondhatnám azt, hogy "vannak olyan gyermektelenek, akik gyűlölik az anyukákat, és nem képesek őket elfogadni".

Én azt próbáltam leírni, hogy mitől csodálatos anyának lenni. Mindazt a sok pluszt, amit az ember a gyermekétől nap mint nap kap, és ami elfeledteti velünk az összes fáradtságot. Nem állítottam be magunkat sem hősnek, sem jobbnak, mint a többi ember, legfeljebb csak boldogabbnak... Azonban te ezzel a témával kapcsolatban valami szemüveget viselsz, és mindenből csak a rosszat, a negatívat tudod kiolvasni. (Az is ezt igazolja, hogy azokat az extrém eseteket citálod ide, ahol a szülő veri meg kínozza a gyerekét, pedig ott vagy mentális gondja van a szülőnek, vagy már alapesetben is egy antiszociális nyomorék, akinek általában nem a gyerekverés az egyetlen bűne.) Komplexusaid vannak (pedig a saját bevallásod szerint te "boldogan élsz"), és ezt a komplexust idehozod nekünk, és a hozzám hasonló gyerekes anyukák szidalmazásában éled ki. (Lásd: "a legtöbb nő azt hiszi magáról, hogy ő több, jobb, mert szült egy gyereket", stb.)

A gyereknevelés egy picikét több, mint hogy valaki tud-e pelenkázni, vagy sem, de nem is ez a fontos. Az a fontos, hogy te olyan dologról nyilvánítasz véleményt, amire nincsen rálátásod. Én nem kezdek el veled a kutyaidomítás szépségeiről, meg nehézségeiről vitázni, mivel életemben nem idomítottam még kutyát. Nem is akarok. De ettől még nem esek neki valakinek, aki akar, és aki arról próbálja meggyőzni a többi embert, hogy ez a legszebb dolog a világon. Ellenben minimum hülyének tartok egy olyan valakit, aki irtózik a kutyáktól, és ezért odamegy vitázni a többiekkel, hogy hogy mernek ők érvelni a kutyaidomítás szépségei mellett.

Van egy rész a hozzászólásodban, ami beszédes. Idézem:

"Nem akarok a társadalom számára semmi hasznosat adni. Én magam akarok boldogan élni."

Tipikus "önzetlen" gondolat... Mint ahogy ez is: "El tudom ezt dönteni (mármint hogy nem akarsz gyereket) anélkül hogy kipróbálnám és nem is olyan dolog amit ki lehet próbálni csak úgy mert mi van ha nem tetszik? Ismerem magam annyira hogy tudjam ez lenne."

Tudod magadról, hogy nem akarsz, nem is tudsz felelősséget vállalni egy emberért. Te magad akarsz boldog lenni, ahogy írod. Az egész kis életedet a magad örömére akarod fordítani. Áááá, cseppet sem vagy önző, dehogyis...

De kit érdekel, van ilyen ember is. Ne vállalj gyereket, mindenkinek jobb ez így. Csak akkor ne engem, meg a hozzám hasonlóakat akard önzőnek beállítani, hanem fogadd el, hogy ha már létezik önző életmód, hát inkább a tiéd az, mint a gyerekeseké.

A legelső hozzászólásomat így kezdtem: "Aki nem akar szülni, az ne szüljön, ennyire egyszerű." Hol erőltettem én rá bárkire bármit is? Miből szűrted azt le, hogy én mindenkit lenézek, aki nem vállal gyereket? Elmondtam, hogy miért jó anyának lenni, hogy mennyiből lesz tőle szebb, boldogabb az ember élete. Ehhez tudtommal jogom van.

Amit a kutyákról írsz: Tény, a kutya rövidebb ideig él, mint mi. Macskákat tenyésztek, szeretem őket. Nagyon. Vesztettem már el állatot, sirattam évekig. De aztán jön egy másik állat, aki ugyanolyan szeretnivaló, és kedves, mint az előző volt, és az ember továbblép. Ha nem így lenne, akkor te is az első kutyádat siratnád a mai napig, és most nem is lenne kutyád. Idős emberként nem lesz kutyád. Nagy dolog. Valószínűleg az én fiam sem fog 50 éves koráig velem élni, és még az is lehet, hogy messzire költözik, és alig látom majd... De azért a kutyáid mellett nagyjából azt csinálsz, amit akarsz. Hagynak aludni, nem szükségszerűen kerülnek vagyonokba (persze lehet rájuk is költeni, de biztosan nem növik ki havonta a cipőjüket), elmehetsz mellettük randira, nyaralni (ha van, aki megeteti őket addig), tanulhatsz, olvashatsz, tévézhetsz, stb... Kell velük foglalkozni, az igaz. De nem napi 16 órákat...

Abból, hogy ki mit visz magával, amikor meghal, és mit hagy hátra, semmit nem értettél meg. Ott már szó nincs az egyedüllétről. Ott az emlékekről, a szeretetről van szó, és arról, hogy hagyok-e magam után valamit, valakit, akire büszke lehetek, és akinek kicsit jobbá tettem az életét azáltal, hogy voltam. Számodra a gyerek csak nyűg, akiről a pelenkázás, és az ehhez hasonló dolgok ugranak be elsőnek. Számomra viszont egy emberi lény, bármilyen "átlagpolgár" életet él is, és így egyedülálló a földön.

Elhiszem, hogy szereted a kutyáidat. Én is szeretem a macskáimat. Szerettem őket azelőtt is, hogy gyerekem született volna. Bármikor odaadnám a fél kezem értük. A gyerekemért azonban az életemet is odaadnám, plusz az összes cicámat, bármilyen kedvesek is nekem. Nem értheted, nem is várom el, hogy megértsd. Én sem értettem, amíg meg nem tapasztaltam, és ugyanolyan futóbolondnak tartottam a magamfajtákat, mint te gondolsz most engem. Nincs itt szó semmilyen "biológiai óráról", vagy bármi másról. Nem a hormonjaim nevelik a gyerekemet. Azok szülés után pár hónappal szépen köddé válnak. Azt, ami egy életen át a fiamhoz köt, azt ő maga alakítja ki bennem, azzal, amilyen. Lehetne örökbefogadott, akkor is így szeretném. Mert nem lehet nem szeretni.

A százalékomról csak annyit, hogy én nem szoktam pontozni senkit, ha az ő álláspontja nem az én véleményem. Mások azonban érvek helyett csak a piros kéz nyomkodásáig jutnak el. Ettől nem én vagyok a kevesebb. Nem csak a gyerektopicba járok, de a politikaiba is. Ott pedig különösen szeretik lehúzni az embert, főleg, ha még érvei is vannak, és többet ír két sornál. Nem népszerűségre törekszem, de szembeköpném magam, ha az értékrendem helyett a birkaeffektus szerint formálnám a véleményemet. Persze te ebből is levonhatsz messzemenő következtetéseket, mert különösebben nem érdekel.

Figyelj kb egy mondatot mondtam ebben a kérdésben az állataimról. Úgyhogy ne írják itt fél oldalakat róluk mert eszemben sincs a gyerekekhez összehasonlítani őket (nem is kéne ha gyerekhez hasonló lenne) sem pedig azt álítani hogy többet érnek. Én többre tartom őket az életemben de hát az életemben azt csinálok amit akarok azzal senki másnak nincs dolga.

De csak hogy elkerüljük a félreértéseket közlöm: nagyjából nem azt csinálok amit akarok. Amikor én lefekszem nem kapcsolja ki magát ugyanúgy éjszaka is pisil, kakil, ugat, beteg, rosszul lesz, szül, összekap, megsebesül stb. Na mindegy ez semmiség. A fő az hogy kb 10 éves korom óta nem azt csinálok amit akarok. Bármennyira is fáj de lehet hogy én sokkal előbb tanultam meg a felelősséget mint te. Azért mert gyerekem nincs még jelenti tutira azt hogy csak bulizni meg szórakozni akarok minden kötöttség nélkül. Ez is egy tévhit. Az én kutyáim nem eteti meg más vagy viszi el sétálni. Hacsak nem akarom hogy utána sintér lője le az illetőt meg kórházba szállítsák. Igen, ilyen kutyáim vannak, mind fajtára mind képzésre. Én választottam, tökéletesen megfelel, egy szavam sincs, csak azért mondom hogy tudd. Én nem járok bulizni, nyaralni, randizni amikor kedvem van. Mert 1 napnál többre nem hagyhatom őket itt. Arról nem is beszélve hogy nem is akarom, senki ne nyúljon hozzájuk mert arra allergiás vagyok.

Szerintem kár lenne tagadni hogy igenis rosszallás van benned amikor gyerektelenekről beszélsz. És engem csak ez zavar. Még mindig emlékeztetlek hogy én csak olyanokkal keveredek vitába, olyanokkat nem csípek akik rossz irányba változnak a szüléstől. Akik nem fogadják el a másikat, akik mindenféle hisztis, agresszív, nagyképű akármivé válnak. És nem tagadhatod hogy a nőkből nagy számban hozza ezt ki a szülés. Ennyi. A legjobb barátnőm egy csomó gyereket akar és mégis a legjobb barátnőm. Mert ő ettől nem száll el.

23:17:

Nem érzem, hogy el lennék magamtól szállva, de tény, hogy mi ketten másik világban élünk. Attól azonban, hogy van egy fiam, még magam is lehetek felelős állattartó, mint már írtam, macskákat tenyésztek. Van velük munka, igaz, de közel sem annyi, mint a gyerekkel. Én is rohantam már éjszaka, meg ünnepnap hányós maccsal ügyeletre, vezettem már le jó néhány szülést, aggódtam végig napokat kiszökött, elcsavargott cica miatt (és plakátoztam körbe egy egész kerületet, meg postaládákba dobáltam szórólapot a maccs képével), és mégis, azért sokkal több időm volt magamra, amíg csak cicáztam. Igaz, az én macskáim barátságosak az idegennel, akár a szomszéd is átjöhet etetni, ha nem vagyok otthon. Világ életemben volt cicám, az első diákfizetésemből vettem az első fajtiszta maccsomat, 12 évesen. Szóval nem hiszem, hogy később tanultam volna meg felelősséget vállalni valakiért, mint te. Ez megint egy elhamarkodott ítélet volt a részedről, hiszen nem ismersz sem engem, sem az életemet.

Mindegy, igazából ez egy értelmetlen vita. Azonban azt jó, ha tudod, hogy egyetlen anyuka sem fog szó nélkül elmenni a rosszindulatú hozzászólásaid mellett. Te elvárod, hogy fogadják el, és értsék meg a különc életmódodat (és itt nem a gyermektelenségre gondolok elsősorban, hanem arra, hogy a kutyákat választottad családnak), te viszont képtelen vagy felfogni azt, hogy az egészséges társadalomban a legnagyobb érték a gyerek, még akkor is, ha a te saját életedben nem az. Ettől még a te életed nem értéktelenebb, csak nagyon más. Biztos vagyok benne, hogy büszke vagy a kutyáidra. Ugyanígy büszkék az anyukák a saját csemetéikre, és éppen ezért nem kellene, hogy megítéld őket, vagy azt, amit ők csinálnak. Ahogy én nem tudhatom, hogy mennyi örömet képesek adni a kutyáid, és mennyi nehézséget okoz a nevelésük, éppúgy te sem tudhatod, mivel is jár az, ha valaki gyereket nevel, és milyen anyukának lenni. Ha a barátnőd gyerekeket szeretne, előbb-utóbb te magad is meg fogod tapasztalni azokat a változásokat, amikről írtam. Onnantól, hogy anyuka lesz, nagy valószínűséggel neki is a gyereke lesz a legfontosabb. És vagy őt is beskatulyázod a "hisztis, nagyképű anyukák" csoportjába, vagy pedig elfogadod, hogy ez az élet rendje...

Már van gyereke és mégsem vakult el tőle. Ugyanolyan logikus, észszerű amiben kell amilyen volt.

Azért a macskát meg egy veszélyes kutyát ne sorolj egyoforma nehézségbe. Nekem is van macskám, imádom, de szerintem egy másik emberrel is simán elélne, de legalábbis csak félne tőle de az nem lehetetlen helyzet.

Bocs de van Családom. Nem csak a gyerek lehet az. Van Párom, van anyám, apám, anyósom, apóson, 3 tesóm, 1000 rokonom a világ minden táján akik szeretnek engem és én is őket (már aki ismerek mert annyi van xD) Ők a Család, nem a gyerek, az csak egy része (ha úgy dönt az ember).

Egyszerűen nem tudom felfogni hogy miért lenne furcsa az hogy valaki a hivatásának él? Még mindig nem tdusz elvonatkoztatni a kutyáktól pedig már mondtam hogy ez akármi más is lehet! Te nem ismersz olyan embert aki a hivatásának él és boldog? Pedig rengeteg van, csak sokan nem mondják pont a társadalom elitélése miatt, inkább hallgatnak vagy hazudnak hogy jajj majd jön a gyerek, vagy nem lehet...

A gyerek nem a legnagyobb kincs. A szaporodás egy tök természetes és átlagos dolog. Főleg abban a világban nem kincs ahol túlnépesedés van (mondjuk gondolom téged a bolygónk nem érdekel és csak sértésnek veszed mikor tény). És ugyanúgy természetes hogy valaki nem kiván benne részt venni. Nem állat vagyok mint már mondtam hanem ember. Ha a jó természet adott az embernek annyi fejlettséget hogy el tudja dönteni akar-e gyereket akkor teljesen természetes az is aki nem mellett dönt. Csak még nem terjedt el annyira de már egyre többen vannak.

Az a marhára nem normális hogy minden áron próbálod rossznak és természetellenesnek beállítani dolgot, amit persze te elfogadsz mert olyan jó vagy kb úgy mint ahogy elfogadod azt is aki cigizik, de azért az fúj rossz, és milyen hülye ha mérgezi magát de hát ő dolga.... Pedig ez nem így van és marhára kiváncsi vagyok rá hogy miért lesz neked attól jobb ha mindenáron ragaszkodsz ahhoz, aki nem akar gyereket az átlagos és természetes nem lehet? Miért lesz neked attól jobb? És miért lenne rosszabb ha mindenki elfogadná hogy ez is természetes? Szerintem attól neked semmi károd nem származna. Még mindig mondom azt nem vagyok képes elfogadni hogy a gyerkeszülés az egyetlen természetes dolog és a többi csak megtűrt de nem elfogadott.

12:46:

Az a család, amelybe beleszületik az ember, múlandó. Hiszen a gyereknek az a dolga, hogy kirepüljön, és saját családot alapítson. Én is szeretem a bátyámat, de számomra ő a tágabb családomhoz tartozik (nekik is van két gyerekük), mint ahogy az unokatestvéreimnek is megvan a saját életük, ahol én csak vendég vagyok a saját családommal. Ettől még szeretem őket, de ez teljesen más, mint az a család, amelyet én alapítottam, és amelyiknek a legfontosabb eleme(i) a gyerek(ek).

Nem én nem fogadom el, ha valaki a hivatásának él, hanem te nem fogadod el, ha valakinek a legfontosabb dolog az életében a gyereke. Te bizonygatod már a sokadik hozzászólásodban, hogy milyen teljes az életed, és hogy mennyire idegesít a sok nő, akik büszkék a gyerekeikre, akik "el vannak szállva maguktól, meg attól, hogy ők anyák" és akiknek szerintem van is legalább annyi joga a büszkeségre, mint neked.

Az, hogy neked a gyerek nem kincs, a te dolgod, minden esetre hálistennek a társadalom nem így gondolkodik, mint te. Beszélhetsz nekem túlnépesedésről (ami Kínában, meg Afrikában gond, nem itt nálunk), de ennyi erővel az is nagy hiba volt, hogy téged engedtek megszületni a szüleid. Ebből a nézőpontból a te családod, a te párod, a szüleid, rokonaid is ugyanakkora nyűgöt jelentenek ennek a világnak, mint a mi gyerekeink. (Akik többek között a te nyugdíjas éveidet is könnyebbé fogják tenni az által, hogy léteznek, és dolgoznak majd.) Ezzel szemben a te életed csak arról szól, hogy kielégítsd a saját kis vágyaidat. Nem én hoztam fel ezt a témát, de ettől még így van, és ettől nem én vagyok a rossz. Ettől még nem mondja neked senki, hogy szülj, akkor is, ha nem akarsz, de legalábbis nem kellene ilyen magas lóról beszélned a többi emberrel.

Még mindig azt próbálod rám erőltetni, hogy szerintem aki nem szül, az rossz ember. Nem én kötöttem beléd, ezt már sokadjára írom le neked, de még mindig nem fogtad fel. Én csak az anyaság mellett, és nem a gyermektelenség ellen írtam véleményt. Te vagy az, aki fúriának állítod be az anyukákat, és aki lenézed, és semmibe veszed az életüket, meg azt, amit csinálnak. Ledegradálod a gyerekvállalást "pelenkázásra", meg ehhez hasonlókra, és támadsz folyamatosan. Ha nem hiszel nekem, olvasd vissza a hozzászólásaidat, amiket nekem címeztél.

Olyat pedig nem kellene a számba adnod, amit nem írtam. Szerintem te nem is engem akarsz meggyőzni arról, hogy milyen szép, és természetes is a te életed, hanem saját magadat. Nekem teljesen mindegy ugyanis, hogy te mit csinálsz az életeddel, én a magamét ugyanis boldogan élem. Azt azonban nem fogom szó nélkül hagyni, ha másokat sértegetsz. Márpedig kettőnk közül nem én nem voltam képes elviselni a másik fél véleményét, hanem te, hiszen te estél nekem, mert le mertem írni, hogy anyaként boldogabb az életem, mint előtte volt.

Na jó, már baromira szánalmas vagy ahogy bizonygatod hogy milyen rossz vagyok és természetellenes. Én is pont azért írtam neked mert nem nézem szó nélkül ahogy olyan dolgokat mondasz általánosnak amik nem igazak! Te nem azt mondtad hogy a te életed boldogabb lett hanem hogy mindenkié akkor lesz boldogabb ha gyereke van. És ezt nem tűröm. A saját életeddel azt csinálszt amit akarsz csak akkor írd is oda, hogy "nekem" "szerintem" és ne úgy írd hogy szerinted az mindenkire vonatkozik.

De küzdjél csak tovább és be ne ismerd hogy talán több mint csipetnyi igazság van abban hogy nem állhatok egyes típusú anyákat. Mert így legalább lesz okod neked is szídni a népet hogy miért nem becsülnek meg eléggé. Mert akkor túl egyszerű lenne az élet ha egy kicsit ti is változnátok...