Van egy pici gondom. Párom gyereket akar én nem. Mit tegyek?

Én sem mondtam, hogy rossz, csak hogy ezerszer rosszabb, mintha fiatalon szülne. Soha nem szoktam ítélkezni, mindenkinek a maga dolga, de például az az anyuka akit megsértettem teljesen felháborodott, pedig komolyan teljesen véletlen volt a dolog, csak kedves szerettem volna lenni, tehát nem nekik kellene felháborodni, meg nem szajkózni, hogy ez így jó, mert ez egyáltalán nem így jó. Rosszabb, de nem rossz. Tudnék mondani rossz eshetőséget is, de az nem tartozik a kérdéshez.

Én nem szülnék a helyedben kérdező, de azért gondold még végig, hátha mégis úgy érzed, hogy benne lennél a dologban. Gyere nézz be hozzánk a teherbeesés témakörbe, itt sok leendő anyukával beszélgethetsz. A legjobb kategória egyébként az oldalon, iszonyú kedvesek a válaszolók is, kérdezők is, szóval csak ajánlani tudom :)

Aki nem akar szülni, az ne szüljön, ennyire egyszerű. A kérdezőnek is megvan a döntési joga az élete felett, mint ahogy a párjának is, ha emiatt elhagyja.

Én (nő vagyok) 23 évesen úgy kezdtem bele egy stabilnak tűnő kapcsolatba, hogy kijelentettem a páromnak, hogy pár éven belül gyereket szeretnék, és csak akkor fogok tartósan vele maradni, ha ezt ő is szeretné, és vállalni tudja. Rábólintott, pedig az előző kapcsolatából két nagylánya már volt neki.

Ennek 6 éve. Most két éves a kisfiunk, az apja imádja, igaz, nekem nem is kellett győzködnöm. :)

Mások vagyunk. Van, aki számára nem élet az élet gyerek nélkül. Másoknak nem otthon az otthon macska nélkül, de a gyerek gondolatára is kiveri őket a víz. Megint mások (pl. én) sem macska, sem gyerek nélkül nem képesek elképzelni az életüket. Persze nem volt ez mindig így...

Elnézve gyermektelenként az anyukákat az ember nem is képzelné, honnan is az a rengeteg energia és türelem, amivel egész nap loholnak a lurkók nyomában. Letaglózó a felelősség, ami a gyermekvállalással együtt jár, és ezzel akkor is szembesül az ember, ha tudatosan készült a gyermekvállalásra. Vannak nehezebb napok, amikor bármit megadnál egy kis szabadidőért, vagy éppen kiabálni tudnál annyira felmérgel az a büdös kölök, és olyanok is, amikor szó szerint hullaként zuhansz este az ágyba. Azonban van még valami, ami az anyukák legnagyobb titka, és ami miatt szó szerint bármit megtennél a gyerekedért. Ez a titok az apró mosolyokban rejlik, amelyektől egyszerre már nem vagy képes dühöt érezni, a szavak nélküli odabújásokban, egy szál virágban, ami a saját kertedből való ugyan, de amit neked szedett le, és amit hatalmas örömmel és szeretettel nyújt át, vagy éppen a játszótéren a mászókán, ahol majd' szétvet az aggodalom, miközben egyedül mászik fel a csúszdára, de közben te vagy a világ legbüszkébb nője is a földön, mert látod, hogy bár még szinte csak most született, mégis egyre ügyesebb és önállóbb...

Ott rejlik ez a titok a mondókákban, amelyeket tőled tanult, és amelyeket büszkén mesél másoknak, és ott rejlik a mindennapokban, amint látod kibontakozni az ő saját kis egyéniségét.

Anyának nem születik senki. Anyává a gyermekünk által válunk, és ez egy lassú tanulási folyamat. Vannak nehézségek, nem is kevés, és mégis, az által, ahogy látod őt fejlődni, ügyesedni, és ahogy egyre inkább összecsiszolódtok, az egész életed megváltozik. A gyerkőcöd feltétel nélkül szeret téged. Úgy, ahogy soha senki más nem képes rá. Számára lehetsz kövér, vagy csúnya, és nem kell, hogy műkörmöd, vagy márkás ruhád legyen. Neki te vagy a leggyönyörűbb, hiszen te vagy az anyukája. Olyan szeretetet kapsz tőle, amely ellen ha akarnál, sem tehetnél semmit, néhány hét, hónap, vagy év alatt végül teljesen az uralma alá kerülsz. Te sem tudod őt nem szeretni, mert hozzád tartozik, és nem is érted, hogyan élhettél eddig nélküle. Egyszerre megérted a többi anyukát, hiszen te magad is anyukává válsz. Olyan energiákat kapsz a mindennapokból, amelyek hatására te magad is türelmesebb, kitartóbb és sportosabb leszel, és az összes plusz energiád egyetlen forrása az a kicsi ember, aki által családdá váltok.

Senkinek sem kötelező szülővé válni. Lehet "élni" másképpen is, csak a saját kis érdekeinket és igényeinket szem előtt tartva. Le lehet mondani a gyerekről anyagi okokból (hiszen fontos a márkás ruha is, meg a műköröm is), vagy éppen az alakunkat féltve (ami úgyis el fog romlani az évek hatására előbb-utóbb), esetleg egyszerűen csak azért, mert egy gyerek időnként sír, vagy mert valóban, minden nap non-stop foglalkozni kell vele. Ki lehet tolni a gyerekvállalást arra az időszakra, amikor már sem a bulik miatt, sem az alakunk, sem a karrierünk miatt nem kell aggódnunk. (35-40 éves kor körül.) Aztán lehet sírni, mert a gyerek nem akar érkezni, vagy vizsgálatokra rohangálni a kései terhesség rengeteg rizikója miatt...

Végül meg lehet öregedni, és rá lehet döbbenni arra, hogy az énközpontú kis életünk nem ért gyakorlatilag semmit. A bulik elmúltak, az alakunk megcsúnyult, a pasik elhagytak, és a kisállataink, akiket gyerekpótlékként gyűjtöttünk magunk köré, teljesen magukra maradnak, ha mi elmegyünk.

Mindannyiunknak csak egyetlen élete van. A döntés a miénk. Az életünk is a miénk, amit aztán magunk mögött hagyunk, és csak az emlékeinket visszük magunkkal. Azok, akik anyák voltak, talán kicsit nagyobb csomagot, mint a többiek.

Már bocs utolsó de had legyen már joga bárkinak úgy gyereket nem vállalni hogy ezáltal ne legyen kevesebb senki szemébe! Te is elkezded, hogy jaj nem baj ha valaki nem szül de, és aztán jön a féloldalnyi áradat hogy anyának lenni milyen tökéletes és jó, hogy az jobb ember stb! Hát ez nem így van!

Tudod mással is lehet jót tenni a világnak, nem csak a gyerekneveléssel! Ezen kívül az is ugyanolyan önző aki gyereket szül. Az önzőség az emberben van és nem változik meg. Undorító dolog azért szülni hogy majd öreg korodban legyen aki bepelenkáz... Arról nem is beszélve hogy a gyerek is uganúgy elhagyhat. Szánalmas az egyedülléttől való rettegésedet arra erőltetni aki nem akar gyereket és esetleg Szeret egyedül lenni.

Az pedig még nagyobb sértés hogy az állat gyerekpótlék! Sosem lenne állatom ha gyerekpótlék lenne mert nem szeretem a gyerekeket! Azért van állatom mert állatra vágyom, nem gyerekre! És nagyon szigorúan bánok velük, nevelem őket. És ezzel még sok ember is így van, mivel állatot gyerekként kezelni állatkínzás. Anyák akiknek van igazi gyerekük azok is elkövetik ezt a hibát, hogy a második gyerekük az állat, pedig ez nem helyes!

Bocsánat de teljesen felháborító egyesek megértésbe csomagolt utálata meg mindenféle buta, téves gondolata!