A barátom mindent megeszik nálunk, sajtot, kávétejszínt, müzliszeletet, levesgyöngyöt. A szüleim észrevették, hogy ezek gyorsan fogynak, úgyhogy azt mondtam én voltam. Mit csináljak?

Szerintem a kérdező pasija megtalálta a gépén a kérdést, és ő válaszolt nekem mélységesen felháborodva. Az emberek pontosan akkor fordulnak így ki magukból, ha rátapintanak a gyenge pontjukra. :)

Belelátok e az életébe? Tudom e mit csinál otthon, ebből az egy kérdésből? Igen. Pont ezért fájt ennyire elolvasni a válaszomat, mert más is pontosan ugyanezt csinálja, de változtatás helyett inkább elküld mindenkit a bús fenébe, aki észreveszi.

Abszolút kényelmes életet élek, soha semmit nem vonok meg magamtól. Attól, hogy nem zabálok naponta csokit meg LEVESGYÖNGYÖT, és eljárok esténként futni, még nem élek önsanyargató életmódot. Ha rántott húst akarok enni hasábkrumplival, akkor azt eszek. Csak én tudom, hol a határ...

Kizabálni mások konyhájából a kávétejszínt meg a levesgyöngyöt, na az már régen túl van a normális határokon. Lehet ezt tagadni, lehet ezért nekem hisztizni, csak az a baj, hogy én magasról lesz**om.

Nem én fogok megpusztulni cukorbajban vagy szívelégtelenségben, hanem a kérdező pasija.

Aki azóta már valószínűleg felfalta a kérdezőt is, mert azóta sem reagált szegény lány...