Elitélnél ezért? Van aki talán qvának is nevez majd.

Mindenki úgy éli az életét,ahogy neki jól esik.Te ezt az utat választottad.A Te életed,a TE döntésed.Ha Te így jól érzed magad a bőrödben,akkor senkinek semmi köze az egészhez.Szóval én nem ítéllek el,abszolút nem.

A barátnőd meg szimplán irigy.Nem kell foglalkozni Vele,és át kell gondolni alaposan,vajon ő tényleg igazán a barátnőm-e?Továbbá bárki más véleményétől se függj!Az ide írókétól se!

Persze,hogy elégedett vagy vele,nincsenek anyagi gondjaitok ami nagyon sokat számit. Akkor nem lennél elégedett,ha tapasztaltál volna igazi lángoló,őszinte,tüzes szerelmet .Én ezért nem itéllek el téged,kúrvának sem neveznélek.

Én is szeretnék ilyen környezetben,igy élni,de ezt 100%ra mondom neked,hogy inkább élek itt az albérletemben a párommal,és nem lenne az a gazdag intelligens szeretetre méltó ember akiért itthagynám:) Pedig votl már olyan férfi aki megadott volna nekem mindent anyagilag,de nekem a páromra van szükségem,egy ilyen "forró " kapcsolatra,nekem ez a boldogság,nem a langyos nyugdijas házasság.

Feladtad a saját boldogságod a kényelemért és adott esetben a biztos jólétért, (ezt nem véleményezem,de igy van) , Ezt azért tetted mert az igazi boldogság,a lángoló nagy szerelem kimaradt. Ha előtte átéltél volna egy iklyet,elhiheted hogy te sem cserélnél a mostani saját magaddal . DE!Ez a te életed,a te döntéseid,ezzel senkinek nem ártottál (maximum saját magadnak,de ezt döntsd el te),ezért nem hiszem hogy el kellene itélni téged.

Összeségében én nem cserélnék,max a házatok az albérletemre,mert az tényleg jo lenne:D

21:48

Nem csak a szegény lehet boldog de ne használjuk már ilyen elcsépelt de valójában MÉLY ÉRTELMŰ szót hogy BOLDOGSÁG a fenti leírásra.Az hogy azt állítja elégedett még nem jelenti hogy az is.Az hogy ide beírta, kíváncsi mások véleményére stb szerintem ha hangyányit is de elárulja hogy csak a felszínen elégedett,tudja hogy hiányoznak dolgok.Ez hogy így feladta a boldogságot a kényelemért egy egérút szerintem.Nem választotta a nehezebb de annál izgisebb stb utat mert ez így könnyebb ha ilyen szempontból nézem finoman szólva gyengécske húzásnak tartom, (talán)meg se tapasztalta a saját erejét hogy (talán) képes lenne valamire egyedül.

Önmagában az, hogy a kiválasztásnál más szempontok mellett figyelembe vetted azt is, hogy anyagi biztonság és jólét vár mellette, egyáltalán nem elítélendő, sőt normális. Felelőtlenség ezeket nem nézni egy házasságnál. Sima kapcsolat, az más, azt az ember azért alapozza pusztán a szerelemre, mert ugye más még többnyire nincs. De mikor házastársat választasz, akkor más szempontokat is figyelembe kell venni. A szerelem egyébként nem tart örökké, az egy múló fellángolás. Idővel átalakul szeretetté, tiszteletté, kölcsönös megbecsüléssé és egymás melletti kitartássá. Az, hogy az ember az utolsó időszakban amikor még fizikailag váltani tudna kicsit számot vet, elgondolkodik az életéről szintén normális jelenség, kapuzárási pániknak is hívják ha erősebb.

Talán hasznos lehet, ha gyakrabban jártok el ide-oda, közös programok, ő egy kicsit udvarolgat... Ha megértő és értelmes ember a férjed, akkor próbálj meg ezekről elbeszélgetni vele, hogy neked hiányoznak a mélyebb érzelmek, talán még meg is lep egy két dologgal, ki tudja?

Egyáltalán nem vagy elítélendő, férfiaknál is előfordulnak ezek a gondolatok, sokszor egy-egy alkalmi félrelépés lesz belőle amit utána homály fed...

Senki felett nem ítélkezem. Te jól csináltad. Mindenki alapvetöen a boldogságra törekszik, gondtalan életre, neked elég gyorsan meg lett. Szerencse kérdése is. Ha jó így neked az a lényeg:) mással ne törödj, ahány ember, annyiféle gondolkodás. Én nem bírom hosszútávon olyan férfi mellett, akibe nem vagyok szerelmes. Sokszor be is bizonyosodott. A helyzetem jelenleg picit hasonlít a tiedhez, annyi különbséggel, hogy nem pénzzel vagyok gazdag, hanem szerelemmel. De a párom ugyanígy megtesz értem mindent, szeret engem, intelligens, hüséges stb. Bevállalta, hogy dolgozik helyettem is, így én egész nap itthon lehetek és csak a házimunka marad. Nem élünk rosszul de gazdagok sem vagyunk. Ha nekem kell valami extra akkor túlórázik vagy bevállal egy maszekolást. Tehát tulajdonképpen mindenem megvan és én is elégedett vagyok az életemmel. Csakúgy mint te. Az irigyektöl én is megkapom ám hogy ingyenélö vagyok és csak kihasználom a párom pedig ez nagyon nincs így. Szerelmes vagyok belé azért vagyok vele és van már egy kislányunk is. Hiszen lehettem volna milliárdos férfivel mert a külsö adottságaim megvannak hozzá. De szerelem nélkül esélytelen.

Tehát az a lényeg, ki mit tart fontosnak. És ezért bárkit is elítélni a legnagyobb hülyeség, nem vagyunk egyformák. Remélem tényleg jó neked így és boldog maradsz...hiszen keveseknek adatik meg.

Sok választ végig olvastam, és már én is írtam egyet, de úgy látom nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy a kérdés nem véletlenül született...

Ha ugyanis én elégedett vagyok valamivel, vagy boldog vagyok valamivel, akkor eszem ágába sem jut megkérdezni mást, hogy szerinte jól döntöttem-e vagy elítél-e. Mondjuk terhes leszek egy kalandból, a pasi lelép, de én megszülöm a gyermekemet és boldog vagyok vele, mert mondjuk lett egy másik szerető társam... Akkor nem hiszem hogy bárkit megkérdeznék, hogy jól döntöttem-e hogy megtartottam, vagy mi a véleménye. nyilván nem érdekel

a szöveg egyébként is adja magát "megszoktam semmint megszerettem..." ez elég szánalmasan hangzik. Az ember élhet a szüleivel vagy barátokkal is egy albérletben... És akkor nem kell a másikat hitegetni hogy igazán szeretem. Gondolom a kérdező férje azért mégis inkább olyan nővel akarna együtt lenni, aki nem csak barátként szereti. Barátként nagyon sok embert lehet szeretni, a szüleinket is szeretjük, de mégsem ugyanaz. Persze ha a kérdező férje tisztában van ezzel, akkor rendben van.

De a legfőbb az, hogy a kérdező nem elégedett a helyzetével és érzi hogy valami hiányzik. Ezért itt vár megnyugtatást, hogy de jól csinálta. Mi mondhatjuk hogy igen, de tudja hogy nem. Voltam én is olyan helyzetben hogy egy nagyon kedves, szeretetre méltó férfi volt mellettem, a legjobb barátom is lett, de nem vágytam rá mint férfire. Szakítottam vele, azóta nagyon jó barátok vagyunk ,és talált valakit aki máshogy viszonyul hozzá. megérdemli. Ő is eltartott volna engem, nem is akárhogy, de mondjuk én nem szorulok rá erre, van saját jó megélhetésem :)

A másik pedig, hogy én nem tudok muszájból szeretkezni. ha nem vágyom a férfire, mert nem érzem tökéletesnek magam mellett, akkor nem tudom megjátszani hogy de jó volt. És a kapcsolat pont ezért van, nem barátságból kizárólag. Legalábbis szerintem ez lenne a lényege.

nem tudom a kérdezőnek mit kellene tennie. Láthatóan rossz döntést hozott, mert valami nagyon kimaradt, de nem tudom jelen helyzetben lehet hogy már keresztet vethet rá. Ez már csak így alakult, ez van. van akinek rosszabb, ezzel lehet magadat vígasztalni.

31/N