Elitélnél ezért? Van aki talán qvának is nevez majd.

Számíts rá, hogy 10 éven belül elhagy. Hogy miért? Mert öreg leszel. Vesz majd helyetted másikat. Nagyon veszélyes szerintem úgy bevállalni két gyereket is, hogy nem állsz a saját lábadon, nincs szakmád, stb. Ha majd ott állsz 35-40 évesen végzettség nélkül, két gyerekkel, ne számíts rá, hogy valahol is fogsz tudni dolgozni.

Szóval én azt javaslom, kezd el nagyon sürgősen tanulni, valami jó szakmát, és nyelvet ezerrel, hogy majd amikor úgy adódik, hogy dob, ne nyomorogj.

Igen, az előző jól írja, ez nagyon kiszolgáltatott függő helyzet. Nem cserélnék veled, mert így is megvan mindenem ami kell... ami meg nincs, azt pénzért nem tudnám megvenni.

A kérdés az, hogy a nagy gazdagság helyett, ha most egyedülálló lennél, mid lenne. Ha egy normális munka, normális fizetéssel, kis saját garzonnal, akkor azt mondom hogy kár volt belemenni az alap langyosvízbe. Ha viszont a híd alatt lennél, akkor annál természetesen jobb.

Egyébként még csak 28 éves vagy, sosem tudhatod mikor jön szembe egy olyan férfi akibe beleesel. :)

Úgyhogy valaki előbb jól megírta, kezdj el tanulni, hogy ha netán kirakna, akkor legyen saját kereseted.

31/N

Érdekes... Itt sokan egyből azzal jöttek, hogy jaj a tisztességes munka jaj a tanulás stb. Ez nem egy erkölcsi verseny. Mindenki hoz döntéseket és mindenkinek más a jó. Véleményem szerint a kérdező jól döntött. Miért hiszik itt egyből azt, hogy ez a kérdező X éven belül lapátra kerül és hopp, ugrott a varázslatos élet. Észrevette itt bárki azt, hogy a kérdező nem a jövőbeni anyagi helyzetét firtatja csak érdekli, hogy ti mit gondoltok. 30 közelében néhány embernek támadnak ilyen gondolatai.

"teljes nyugalomban és harmóniában élünk" Van itt bárki, aki észrevette ennek a mondatnak az igazi súlyát?

Nem bántani akarom az egyet nem értőket, de vannak emberek, akik meghoznak áldozatokat egy a sajátjuknál fontosabb cél érdekében. Lásd: Család.

"teljes nyugalomban és harmóniában élünk"

Ez neked harmónia?Az 'eléldegélés' egymás MELLETT nem pedig EGYMÁSSAL.Nem, sőt úristen.Soha, semmiért nem cserélnék.Én rohadtszegény voltam világéleteben és tudod mit?Jellemnevelő volt, mert megtanultam megbecsülni nem csak a pénzt, a dolgokat is az embereket meg pláne.Olyan érzelmeket, igazi érzelmeket éltem át amitől ÉRZEM hogy ÉLEK.Nem csak a pl mai napig tartó lángoló szerelemre gondolok (látod, ezt pl semmiért sem adnám oda...szerényebb körülmények hol érdekelnek mikor a párom olyan szerelemmel néz a szemembe, olyan mosollyal és a mai napig puszilva-ölelkezve alszunk együtt).Hanem az élményekre,kalandokra, barátokra is amikhez szintén nem kell pénz csak lélek és két szem amivel észreveszed a kis csodákat.Ez nem csak ifjúság-bolondság, mindig is megriadtam az emberektől akik korukkal megkomolyodtak,befásultak ezek ugyanúgy meg tudnak maradni és ezzel ugyanúgy színezhetik az életet amitől pl ne haragudj nem sértésből mondom:nem lesz olyan mint amit leírtál.A másik:a picik hogy nevelkednek ha azt látják hogy anyu-apu inkább felszínes viszonyban vannak?egyfajta üzleti megállapodásként?Lehet h ugyanezt fogják keresni tudat alatt az életükben mert ezt látták.Ki tudja.Remélem még elolvasod mert látom h sok válasz érkezett.