Párom egy nagy gyerek,27 éves, de még mindig az anyja csinálja a házimunkát, mit tegyek, hogy megelőzzem a későbbi problémákat?

"fejlődni/fejleszteni szeretnék és tenni érte"

Ember, tanuld meg! Egy felnőtt kizárólag akkor változik, ha MAGA AKARJA -te nem fogod "fejleszteni" őt.

A sok gépezés : függőség -méghozzá olyan erős, mint az alkohol.

Egy addiktológus csak akkor vállal fejlesztést, ha a páciense MAGA AKARJA - akkor tud segíteni, egyébként a Jóisten sem tud segíteni neki.

Mindezeket gondold át, és beszélgess vele, voltaképpen mit akar Ő?

Sok kapcsolatot ás alá az a téveszme, hogy meg tudom változtatni átalakítani a társam - annak ellenére, hogy ő nem akarja. Nem valami gyurmabáb az ember, akit átgyúrok, ahogy nekem tetszik.

kösz, hogy lepontoztátok, barmok.

Azért mondtam, beszéld meg vele, hogy mit akar? 27 évesen felnőtt. Nem anyós-kérdést kell ebből csinálni.

Vedd rá, hogy az anyjánál is vegye ki a háztartásból a részét.

Megelőzni nem hiszem, hogy másképp megtudod.

Kedves Egyetemista Kérdező!

Sok egyetemista lánynál látom, hogy még a BSc diploma közelében nincsenek, nemhogy az MSc diploma meglenne, de már komoly elvárásaik vannak! Diplomásként már ott vagyok, hogy inkább ismerkedek szakmát tanult lányokkal, mint diplomásokkal.

Mit is tettél te le eddig az asztalra?

Szembesültél már az álláskeresés keserveivel?

Hányszor utasítottak el eddig az életben? Rúgtak már ki?

Szembesültél vele, hogy alacsonyak a fizetések -még a béremeléssel is- és minden drága? Szembesültél azzal, hogy nem tudsz szakmailag motiváló állást találni? Megtapasztaltad azt, hogy bizony sok munkáltató csúnyán kihasználja a beosztottait?

Szembesültél a magánnyal és annak elviselésével?

Szembesültél azzal, hogyha megbetegszel, Magyarországon gyakorlatilag nincs egészségügy (nem találják meg a betegségedet)?

Láthatod, itt sokkal komolyabb gondokkal fogtok szembetalálkozni. Nincs olyan, hogy minden "klappol".

Lejjebb kellene venni az igényeket és inkább mindenkinek magával foglalkoznia szerintem.

Véletlenül te nem vagy "egy gyerek"?

ui.: Ismerkedés szempontjából, gyakorlatilag minden egyetemista lány komolytalan... Ebben a korban, helyzetben az emberek jó része azt hiszi, hogy övék a világ.

"Szerintem nem lehet eltűrni, hogy a még otthon lakó 27 éves fia egész hétvégén gépezik meg alszik"

-akkor itt minden azon fog múlni, érsz-e neki annyit, hogy megváltozzon saját akaratából? Nehéz menet lesz - te úgy állsz itt előttünk, mint egy istennő, tökéletesen és hibátlanul, ő meg egy lusta, tohonya disznó, aki gépfüggő.

"Párom egy nagy gyerek,27 éves"

stb.

Ha ezt te tudod, akkor mit szeretnél hallani?

Biztassunk, vagy lebeszéljünk?

Ha már így tudod, hogy "Párom egy nagy gyerek,27 éves"

Nagy gyerekkel szeretnél állandó kapcsolatot, vagy nagy felnőttel?

Ez a Te döntésed és egyben a Te életed.

Nem hasonlítható össze más esetekkel.

Pont azért mert MÁS esetek és nem a Te eseted.

Ha nem tudsz dönteni, akkor van egy íratlan szabály.

Addig ne is dönts, míg nem vagy határozott és meggyőzően tapasztalt.

A bizonytalanságnál minden biztos sokkal jobb.

Már annak a tudata is, hogy nem mérleghintázik valaki.

"Párom egy nagy gyerek,27 éves" - ez bizonytalansági tényező.

Te írtad kérdező.

Ha szeretnéd "megelőzni a problémákat", egy újabb bizonytalansági tényező. Ezt is Te írtad.

Mindezeket saját felismerésed után, még min gondolkozol?

Hogy itt biztatást kapj bárkitől?

Nem dönthet senki helyetted, de az írásodból az jön le, amit az #1-es hozzászóló írt.

Szerintem is jót írt.