Párom egy nagy gyerek,27 éves, de még mindig az anyja csinálja a házimunkát, mit tegyek, hogy megelőzzem a későbbi problémákat?

#2 akkor meg mit rinyálsz egy noname oldalon??

Ha neked így megfelel.. mert megfelel, nem hagyod ott, akkor pont! Remélem örökre együtt maradtok!

Semmit. Így nőtt fel, ezt szokta meg, ezt tartja természetesnek. Mikor majd összeköltöztök, az első időkben valószínűleg működni fog a munkamegosztás, mert majd bizonyítani akar, de majd szép lassan rád hárul az egész. Sőt, "okosabb" férf... fiúcskák úgy csinálják, hogy szándékosan tettetik, hogy bármiféle házimunka tisztességes elvégzése meghaladja a képességeiket. Szándékosan hanyagul és felületesen végzik a dolgokat, tudván, hogy előbb-utóbb megunod és inkább megcsinálod magad.

Igen, sajnos ha csak nem vagy természetedből adódóan szolgalelkű, ez majd hosszútávon szép lassan megmérgezi a kapcsolatot.

Persze lehet hogy nem így lesz, és minden simán fog menni.

Az egyetlen amit tehetsz, hogy ilyen kérdésekben nagyon határozott és hajthatatlan leszel. Nem engeded, hogy elmismásolja a dolgokat. Persze így viszont egy idő után te leszel a tűzokádó házisárkány.

Na látod itt a gond. Nem neked kell tenni azért, hogy ő felnőttként viselkedjen. Ha magától nincs meg benne a késztetés, hogy rendben tartsa a környezetét, akkor te fejre állhatsz akkor sem fog változni.

Az meg azért szerintem igenis intő jel, hogy egy 27 éves férfi hagyja, hogy az anyja kotorásszon a cuccai között.

Nem kell emiatt kidobni rögtön. Viszont egyáltalán nem biztos, hogy változni fog. Nekem volt egy ugyanilyen párom, mindent az anyja csinált helyette, ezt értsd úgy, hogy a ruháját is odakészítette másnapra. Nem szakítottam emiatt, beszélgettünk róla, pontosan ugyanazt állította, mint a te párod. Aztán eltelt egy-másfél év, szóba került az összeköltözés (ő 30 éves volt ekkor, én 26, mindketten dolgoztunk) és előjött azzal az ötlettel, hogy az anyjáékhoz költözzünk oda. Részemről erről szó sem lehetett, ő pedig csak ezt tudta elképzelni (előtte albérletről volt szó). Még egy fél évig húztuk (összeköltözés nélkül), szakítás lett a vége.

Ezt nem azért írtam le, mert törvényszerű, hogy ennek így kell lennie, de azt vedd számításba, hogy 27 évesen már kialakult személyisége van valakinek, nem könnyű megváltoznia. Nagyon nagy akaraterő és elhatározás szükséges ahhoz, hogy valaki ennyi idősen változtasson a jól megszokott dolgain, de nem lehetetlen. Beszéljetek róla és ami a legfontosabb, próbáljátok ki a gyakorlatban.