Muszáj ugyanazt megengednünk a párom gyerekének, mint amit otthon az anyja megenged neki?
Vagyis ugyanazoknak kell lenniük a szabályoknak?
Mert a párom exneje szerint nekünk kötelességünk megengedni a gyereknek, hogy nálunk is a nappaliban, a kanapén ehessen, miközben tévét néz. Vagy hogy kiabáljon velünk, és ha valami nagyon nem tetszik neki, akkor megüssön minket. Mert hogy ezeket otthon is megteheti, és ha nálunk nem, azzal "összezavarjuk a gyereket".
Ugye nem jogos ez a kérés? Azért elég agyrém, hogy el kellene tűrnünk egy hétévestől, hogy mindent összekenjen kajával, vagy pláne hogy nekünk támadjon, csak mert az anyja engedi neki.
Dehogy jogos. Tisztázni kell a gyerekkel, hogy otthon azok a szabályok vannak, nálatok meg más szabályok.
Az én házam, az én váram. Értessétek meg vele, hogy itt nem viselkedhet úgy.
Az otthoni nevelését meg nem minősítem, nyilván ugyanazt gondoljátok ti is, mint én.
Azért is le lettünk cseszve, mert nem engedtük a gyereknek, hogy az asztalon heverő pénzt (párszáz forintot) csak úgy, kérdés nélkül betegye a perselyébe. A gyerek anyja szerint "szánalmasak vagyunk, hogy párszáz forintot sajnálunk szegény gyerektől".
Szerintünk viszont meg kell tanulnia, hogy ne nyúljon kérdezés nélkül ahhoz, ami nem az övé. Már teljesen ki vagyunk borulva attól, hogy az anyja még alapvető dolgokat se vár el tőle otthon, mi meg hadakozhatunk vele, hogy szerencsétlen gyerekből normális ember legyen felnőtt korára.
Nem jogos. Nálatok a ti szabályaitok érvényesek. Ha fegyelmezitek, attól nem fog összezavarodni.
De ha ilyen "okos" az anyja, az apja ellen nevelheti a gyereket.
Én azért nem ítélnék ilyen elhamarkodottan. A kérdező nyilván elfogult. Mindenki az, ezt kár tagadni. :) Ne legyünk már álszentek.
Szerintem a gyerek viselkedésében mindkét szülőnek fontos szerepe van. Először is azt kellene megtudni, hogy MIÉRT ez a viselkedés. Ennek oka van és nem hinném hogy az anyja szándékosan erre szoktatta a gyereket. Anya vagyok én is, ezek a dolgok nem így működnek. Talán pont a válás vagy az azt megelőző helyzetek hozzák ezt ki a gyerekből. Vagy épp az, hogy a szülők nem jól oldják meg a gyerek számára ezt a kettős életet. Pedig az nagyon fontos lenne, hogy köztük működjön a kommunikáció. A két szülővel együtt lenne érdemes felkeresni egy szakembert és a dolog mélyére nézni.
Azért az, amennyit a kérdező leírt, csak a történet egyik oldala. A másikat nem ismerjük és lássuk be, mindenki hajlamos a sarkításra amikor saját magáról van szó. Az okokat kell megkeresni a gyereknek és a két szülőnek együtt.
Én nem gondolom hogy az apának nincs része a dologban. Valamit ő is rosszul csinál, ha az anyának ekkora befolyása van. Végső megoldásként vegye magához a kicsit AMENNYIBEN (!!!) tényleg csak az anya tehet erről a viselkedésről.
A gyereknek tudni kell két sőt több különböző hely szabályaihoz alkalmazkodni.
Viszont jó magaviselet csak attól a gyerektől követelhető meg, aki biztonságban és szeretve érzi magát. Kicsit nekem úgy tűnik, erről az oldalról is lenne mit tennetek.
Nem az a lényeg mit éreztek, hanem mit és hogyan tesztek, és beszéltek, mert a gyerek kiszúrja a fals érzéseket, a haragot és a türelmetlenséget. Ha az apukája így alapoz, vagy ha nem is, de a gyerek ezt érzi,gondolja, akkor addig megy az idegtépés, amíg ti nem változtattok, vagy meg nem félemlítitek annyira, hogy valami álszent jóság jöjjön elő belőle.
Természetesen nem jogos.
A ti házatokban a ti szabályaitok érvényesek.
De érdekesen nézne az exnej, ha átmennétek ti is a gyerekkel, te pedig már rántanád fel a hűtőajtót, és ennél, aztán bezárkóznátok a hálószobájába a férjeddel :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!