Fél éve van barátom és 1 hónapja találkoztam először az anyjával. Mindig lenézően beszél velem, mint vmi senkivel, beszólogat és azt mondja vicc, aztán nevet. Ne menjek el, ha az anyja otthon van, vagy mi a megoldás?
Szerintem irigy rám. Szép vagyok, okos, és kedves, (nem beképzelt, csak ennek tartanak és így gondolom, persze nomrális keretek között) csak sajnos picit szótlan, ha ismeretlen vagy idősebb emberekkel beszélek. Nem merek visszaszólni egyszerűen, gondolkoztam azon, hogy ha egyszer innék vmi piát mielőtt elmegyek és akkor lehet visszaszólnék, de az nem önmagam lennék.
És folyton megaláz. Anya barátnője ismeri, és szerinte dilis.
Örül hogy valakinél jobb tud lenni ezért okoskodik meg aláz. Csak azt felejti el hogy nem egy tizenévessel kéne rivalizálnia.
Legyél keményfém egyszerűen semmi ne hagyjon elkoptatni. Csinálj úgy mintha megse hallanád. Legyél te az okosabb. ne szólj semmit talán abbahagyja.
Mindig arra neveltek, hogy tiszteljem az idősebbeket, tehát csak bámulok rá nagy szemekkel, és magamban gondolok amit....
Kicsit szegényebb családban nőttem fel, és lehet ez a baja. Pedig mindig ápolt vagyok, jobban öltözök a fiánál. És az ELTÉ-re járok, tehát vmi csak lesz belőlem.
A barátom úgy gondolja, hogy az anyja csak viccel, és mindig mondja, hogy ne vegyem fel, bár az anyja leginkább akkor kritizál, ha ő nincs ott, de volt, h előtte is, és akkor mondta h na menjünk, tehát látta ő is, lehet mondta neki otthon, hogy nem kellene erről nem tudok semmit.
Tehát akkor a megoldás a szó nélkül tűrés? Tegnap sírva jöttem haza. Nem akarok átmenni hozzájuk soha többé.:'(
Sajnállak és megértelek téged,hasonló "cipőben" járunk!
Én 4 éve hallgatom a legjobb taktikám az lett,h köszönök és már megyek is be a szobába,h ha meg eszünk és kint vagyok akkor általában mosolygok és kb ennyi az egész!
Én meguntam azt,h mindig siránkozik és ócsárol vkit és inkább kerülöm a társaságát nem feltűnően,de 2 éve már bevált nálam és a mai napig így van!
Nem szép dolog tőlem,de így nem sírok miatta és a bántásai miatt!
Nem irigyellek, elég gáz az a nő.
Az anyósom is ilyesmikkel kezdte annak idején. (Én most 32 éves vagyok.) Persze, én szerény, jólnevelt kislány voltam, aki úgy gondolta, hogy a párja anyát tisztelni kell, meg felnevelte a páromat és ezért hálásnak kell lennem stb. stb. Szóval hagytam, és mindig próbáltam keresni a jót benne. (Nem mondom, embertpróbáló feladat volt.)
Ő persze hozzászokott, hogy mindent megengedhet magának. Aztán idővel megszületett a kisbabánk. Na akkor épp azt nem mondta, hogy pusztuljak a gyerekem mellől, mert zavarom. Viszont én ezt nem hagytam, akkor kellett rájönnie a banyának, hogy ha kell én kinyitom a számat, ráadásul a párom is mellém állt. Azóta fülét farkát behúzza, kétszer is meggondolja mit mondd nekem. És alig látjuk, én nem megyek hozzájuk, ő alig jön ide.
Ha fiatal lennék, és újrakezdhetném a kapcsolatomat vele, akkor az elején megmondanám neki, merre hány lépés és kikérnék magamnak dolgokat. Szerintem Te is most lépj, nagyon sok dologtól kíméled magadat meg, ha rájön, hogy nem hagyod magadat. Ha a párod meg így is az anyja mellé áll, akkor nem kár a kapcsolatotokért. Persze Neked még nincs közel a házasság meg a gyerek, de hidd el egy ilyen anyós majd a legszebb éveidet is képes megkeseríteni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!