Jó ha így büntetem meg anyámat?

igen.. gyerekes vagy és szánalmas valóban! figyelj! ha büntetni akarod anyád KÖLTÖZZ EL! most nincs erőd? semmire? akkor mi a frásznak rinyálsz olyanért amit nem tudsz megtenni? (bár kétlem hogy nem csinálnád meg) ha most anyádnál maradsz akkor gyáva nyuszi vagy megbélyegzed az egész szánalmas életed de ha elmész hazulról akkor hajrá gyerünk elköltözöl és ha anyád utánad meg dirigálni állj elé és határozottan üvöltsd a képébe: "ezt már nem tűröm tovább nem játékbaba vagyok hanem egy élőlény ha nem tudod elfogadni mehetsz!" és told ki az ajtón és zárd ki... ennyi!

és ha erre nem vagy képes akkor szerintem meg is érdemled hogy anyád úgy bánjon veled mint a kutyájával!

"Azért fogok élni hogy az ő fejét lássam ahogy a képébe vágom hogy nem megyek sehova és tudom hogy jön a nyár ellehetnék mint hal a vízbe, szerettem én mászkálni, haverokkal nyaralgatni, bulizni, csavarogni de nemhogy ezekhez sincs kedvem, magához az élethez sincs. Tudom, gyerekes vagyok, szánalmas, biztosan előző életemben volt valami bűnöm amiért most így jártam."

Ja, akkor most mi van?? Mindenki eleteben sajat maga a legfontosabb. El fogod ba.zni az eleted, ha surgosen nem kaparod ossze magad es allsz a sajat labadra.

Mutasd meg, hogy felnott vagy, viselkedj ugy. Amig gyerekkent viselkedsz, ugy fog kezelni...

Nem olvastam el a hozzászólásokat,de a te írásaidat igen.

Komolyan nekem az jött le,hogy te abszolút nem vagy képes önállóan élni,dolgozni,és gondolkodni..Te igazából nem is akarsz anyukád szoknyája mellől elmenni..Ha nem írtad volna le hány éves vagy azt hittem volna,hogy éppen,hogy betöltötted a 12 évedet..

Nem beszélve arról,hogy akkora ökörséget írtál,hogy hogyan büntesd anyádat!Ezen jót nevettem! Komolyan ez olyan mint amikor egy buta gyerek azt mondja,hogy megbüntetem a szüleimet,és mától kezdve tanulni fogok!Vagy egy édesszájú azt mondja,hogy soha többé nem eszek tortákat csak savanyú cukrot.. Na a te büntetésed is ilyesmi.Gondolod anyádat érdekelné,hogy nem mész sehová csak dolgozni? Hisz evvel csak neki teszel jót..

De mint írtam a többiek tanácsát nem olvastam el,mert te sem akarod megfogadni,sőt nem is fogod fel,hogy talán páran a lehető legjobb megoldást adják neked..Én nem írom,hogy 21 évesen állj már a sarkadra,és éld az életed,vagy költözz jó messzire..Felesleges,hiszen ez téged nem érdekel..

Ezért csak ennyit írok...Élj úgy ahogy eddig! Nyafogj tovább,és ha akarsz legyél egy "android...rettegj anyád üres fecsegő szavaitól,és köszönd meg magadnak is minden áldott nap a sírás helyett,hogy milyen jó,hogy boldogtalan vagy,hogy elvesztetted a srácot,hiszen te is ezt akartad! (ha nem ezt akarnád KÜZDENÉL ÉRTE)

Egyébként anyád sem hülye,csak tudja megteheti azt amit csinál mert GYÁVÁK vagytok!

Engem ha az anyám avval fenyegetne,hogy megöl vagy ha elköltöznék odajönne hisztit levágni,úgy kihívnám a rá a rendőrséget,hogy pislogna csak..Utána elintézném,hogy mielőbb lássa egy orvos,ha kell bíróságra is mennék evvel..

De te csak hisztizz tovább.

Ja! Te nem is érdemled meg a boldogságot,hiszen nem is akarsz küzdeni érte....

Te gyámság alatt állsz,hogy nem tudsz elköltözni 21 évesen?

Mert ebben az esetben anyukádnak lehet igaza és csupán védeni szeretne,mert nem vagy képes arra,hogy eldöntsd,hogy ki/mi a jó neked.Hidd el,nem akar bántani és azt se szeretné,hogy kihasználjanak.Ha túlzott szexuális vágyaid vannak,akkor az orvosod ad rá gyógyszert.Az hogy nem eszel,azzal magadnak teszel rosszat,hiszen megbetegedsz és még a munkahelyedre se tudsz majd bemenni.Az,hogy azt mondta anyukád,hogy több marad azt csak mérgében/kétségbeesésében mondta,biztos nem gondolta komolyan.

Biztos érthetelen,de próbáld elgondolni,milyen nehéz lehet neki,hogy a gyermeke külsőleg felnőtt,belül meg egy kisgyerek.Azt is hidd el,hogy nem mindig az akar jót neked,aki mondogatja,ha 3 éve együtt vagytok a fiúval akkor már megkedveletethette volna magát anyukáddal,ha tényleg fontos vagy neki.Hiszen ha neked rossz valami,akkor neki is annak kellene lenni.

Ebben az állapotban viszont érdemes lenne szakemberhez fordulnod,mert ha már csinálsz egy hülyeséget utánna sokkal rosszabb.(begyógyszereznek,nem mehetsz haza stb...)most meg lehet némi beszélgetéssel,antidepresszánssal megelőzhető a baj.

Figyelj, én teljesen megértelek.

Nálunk is volt hasonló szituáció,olyan dolgok, amiket é zsarolásnak éltem meg, és valószínűleg azok is. (mára sok minden változott, leginkább azért, mert öregszik, fél, hogy elveszít, pedig ez be fog következni, a dolgot nehezítette, h én vagyok a legkisebb.azt gondolom, nem direkt nem mert szeretni, nem direkt zsarolt, ez az ő pszichés gátja, és az élet sokszor vele is brutálisan bánt.)

Persze el kell jutni erre a szintre, h objektívebben tudjatok beszélni a sérelmekről, ennek nálad valszeg még nem jött el az ideje, te most serdülsz, most válsz függetlenné, önállóvá, akár hiszed, akár nem.Ez most nagyon nehéz. Dühös vagy rá, joggal. Amit most te csinálsz , az autoagresszió, tehetetlennek érzed magad, sokkal nehezebb felállni, mint sajnáltatni magad. Érthető ez is, viszont egyet ismerj fel:ez nem a TE életed, amit most csinálsz, ez a gyermek -léted. Ugyanis lázadsz, feszegeted a határokat, ez természets, de ez nem te , nem a felnőtt te vagy.A felnőtt te szabadabb ennél, a felnőtt magad felismeri, megérti a helyzetet, amiben van, és előbb-utóbb elfogadja, amit össze ne tévessz a megalkuvással és belenyugvással!!!

Én azt tanácsolom, éld át magadban a rossz érzéseket és haragudj nyugodtan. Tanácsolják neked itt az elköltözést, önálló lábra állást, ez nagyon is igaz, de nálad ennek még nem jött el az ideje. Ameddig nem békélsz meg ezzel a helyzettel,addig a düh lesz benned, ami nem elég arra, h elköltözz, mert te joggal haragszol valakire, és ez az energiád hirtelen nem fog átalakulni az önállósodáshoz szükséges energiává, mert ahhoz nem elég.

Azt akarom csak mondani valahogy összefoglalva, hogy éld most át a haragodat.Átélheted önmarcangolással, vagy úgy, hogy ezeket a szemébe mondod, ahogy jólesik. Ezt érzed, ebből a helyzetből az vezet ki, ha mész az érzéseid irányába. szerintem idővel meg fog érinteni a szele annak, milyen, amikor elfogadtuk a helyzetet, és a fájdalmunkkel nem tudunk mit csinálni,mint megbékélni. Akkor majd kialakulhat benned valami, ami kivezet a helyzetből, ami nem biztos, hogy aköltözéssel jelent egyet, de mindenképpen egy lelki eltávolodással. Most lázadsz, ami egyenértékű azzal, hogy még gyermek vagy,nem akarsz függeni, de nagyon is függesz, hiszen anyádtól várod a változást. Ez gyermek-lét.

A barátoddal kapcsolatban sajnos ugyanez a helyzet, ha ő nem lenne, könnyebben lehetnél felnőtt, mert nem menekülhetnél hozzá lélekben gyermekként.

Próbáld magad mindenkitől függetleníteni LÉLEKBEN, ha aharagod enyhül. De ne erőltesd. Ez a függetlenedés az első lépés, hogy meghalld,mit szeretnél valójában, és akkor találsz megoldást a helyzetedre, de nagyon sokat tud segíteni egy ilyen magaddal intim lelkiállapot abban például, hogy ha tényleg költözni szeretnél(már anmenniyben egyáltalán megértél erre, és nem csak menekülnél), hogy türelmesebb légy addig is!!!