Önként vállalt gyermektelenség. Mi a véleményed róla?

Aha, de te is csak akkor amikor épp gyereket akarsz, mert a végén még akkor is összejön amikor nincs rá lehetőség...

Eszevesztett világ, mostmár nem csak a család szóhoz nincs, jogom de még szexelni sem. Hűha... Dől az intelligencia... :) Meg az elfogadás. :)

Hát én nagyon nem szeretnék gyereket. Pont mostanában gondolkoztam el azon, hogy lehet, hogy inkább azt nem akarom, hogy "anyuka" váljon belőlem. Aki elvárja, hogy essen hasra előtte mindenki, mert ő már véghezvitte a legnagyobb dolgot, már bizonyított, tud szülni, taps, taps, taps...

És ennél pofátlanabb dolgot, hogy elvárnád a gyerekedtől, hogy ellásson... Mi van, ha kapsz egy stroke-ot (isten ments), és 20 évig elvegetálsz? Elvárnád a gyerekedtől, hogy dobja el az életét, és csak neked éljen? Gyereket szülsz, nem ápolót, vagy tenyészbikát/kocát. (Már az unokákat tervezed, mi van, ha a gyermeked sem akar majd gyereket?)

Hát magára a kérdésre válaszolva: nem ítélem el, ha valakinek nem kell gyerek. Azt sem, ha kell.

Én néha vagyok úgy, hogy úgy érzem, szeretnék gyereket. Aztán találkozom a sógorom másfél éves kisfiával, aki amúgy imádnivaló kiskölyök, de akkor boiztos vagyok benne, hogy nekem nem kellene . . .

Bár azt mondják, hogy a saját gyerekével máshogy van az ember. Nem tudom, nekem egyelőre baromi kényelmes életem van, nem hiszem, hogy felrúgnám valamiért, ami a nap 90%-ában eszik, bőg, meg besz@rik.

Amúgy több, mint öt éve vagyok együtt a párommal, szóval a lehetőség adott . . . Szerencsére még ő sem akar gyereket, majd 2-3 év múlva.

Később meg könnyen előfordulhat, hogy addigra nekem is kelleni fog a "csoda".

23/L