Önként vállalt "szingliség". Ismersz ilyen embert a környezetedben?

Állok rendelkezésedre. Ezen ritka őrültek egyik példánya lennék.

Mi ebben a különös?

18:42-es vagyok:

Osztom a véleményed.

21/L

Igen, a saját öcsém (28éves).

Rengeteg volt osztálytárs, akik gazdagabbak,vidámabbak és viccesebbek voltak mint én, mégis szinglik, mert senki nem elég jó nekik.

Persze könnyű válogatni, ha valaki mindent meg tud oldani egyedül, van elég pénze, hogy egyedül bizonyos célokat megvalósítson. Akinek nincs, az inkább társul valakivel és tűri a másik rossz szokásait, egy közös cél érdekében.

Sok esetben a párokat egymás mellett közös cél vagy kényszer tart össze.

Szerintem rengeteg középkorú legszívesebben új életet kezdene egyedül, de sem pénze sem külseje nincs hozzá, hogy lelépjen.

Akik látszólag boldog családban élnek rengeteget nyelnek a másiktól, és gyakran akár egy lakásra felvett hitel vagy a gyerek szeretete tartja össze őket.

Biztos, mindenkinek van másik fele, de azt is csiszolni kell, és sohasem lesz tökéletes.

Nekem mindig azok tetszettek a legjobban, akik már foglaltak voltak, gyakran éreztem, hogy a másik férje az én másik felem. Pedig tuti, hogy jó hosszú csiszoló munka után lett sármos, vidám és vonzó számomra is.

Én még nem láttam olyat aki direkt nem akart maga mellé senkit.

Ellenben olyat aki senki se talál(mindegy milyen okból) aztán világnak és magának is bizonygatja hogy azért van egyedül mert egyedül AKAR lenni már rengeteget.

23 éves vagyok én is, már egy ideje egyedülálló. Engem nem zavar a dolog, nem érzem úgy, hogy jelenleg kimondottan szükségem lenne partnerre. Élvezem, hogy szabadon osztom be az időmet, nem kér számon senki, stb.

Nem volt olyan, hogy eldöntöttem, hogy na én most "önkéntes szingli" leszek, csak valahogy így alakult, és rájöttem, hogy teljesen jól érzem magam így.

Aztán ha majd mégis úgy hozza a sors, hogy összeakadok valakivel, aki megdobogtatja a szívemet, akkor persze nem fogom elzavarni az illetőt, de nem is vagyok olyan, mint az ismerőseim többsége. Ugyanis azt vettem észre, hogy ahogy túl vannak egy szakításon (akár több éves kapcsolat után is), egy két hét sem telik bele, de már van új lovag. Mondjuk nekem aztán teljesen mindegy, csak nem tudom miért "elvárás", hogy ebben a korban az embernek feltétlenül legyen párja.