Önként vállalt gyermektelenség. Mi a véleményed róla?

Csak egy gondolat erejéig térek vissza.

Pont úgy gondolkodtam, mint akik az utolsó két választ írták. Csak az a furcsa, hogy a másik oldal a gyerekkel élők oldala nem válik ismertté a gyermektelen oldal számára. Saját érzelmekre és saját tapasztalatokra nem tesznek szert a témával kapcsolatban, és így mondják azt határozottan, hogy nem jó nekik a gyerekvállalás. Az ejtőernyős ugrás kinek jó és kinek nem, könnyen eldönthető, szédülős ember nem fog ugrani.

Valószínűleg a terhesség alatti és a szülés utáni hormonális változásik is hatnak azokra, akik a régi énjüket eldobják és legalább a saját gyereküket képesek szeretni.

Én a gyermeki őszinteséget hangsúlyoztam, azt a szeretetet, amit adni tud, amíg felnőtt nem lesz. Persze lehet, hogy elhagy, de ezt kétlem, a szülőnek kell előbb elhagynia a gyereket, és csak akkor fordul el tőle.

Amikor még a gyerekem születése előtt határozottan elutasítottam a gyerekvállalást saját tapasztalatok nélkül tettem.

Az önként vállalt gyermektelenségben az a legnagyobb tragédia, ha valaki későn ébred arra, amire én.

De nem is akarják megismerni. Anélkül is el lehet dönteni, sőt sokkal jobban el lehet, mert mint te is mondtad amikor valakinek gyereke lesz akkor a természet ad neki egy olyan átváltozást ami biztosítja a gyereket hogy felnevelik (hormonokra gondolok) és akkor már nem lehet olyan tisztán gondolkodni.

A másik az, hogy ebben az esetben ez a legjobb megoldás, mivel egy gyereket nem lehet visszaadni és visszacsinálni mindent bocs kipróbáltam és nem tetszik. Ez a lehető legfelelősebb döntés. Az életben meg minden kockázattal jár.

Hideg logika ellen nincs orvosság, de egy biztos, hogy az ember általában társas lény (és ez egy idős emberre is igaz). Megalapozott döntést hozni pedig saját tapasztalatok nélkül nem lehet.

Azt is írtam, hogy azok bővítik a gyerekvállalással egyetértők népes táborát, akiknek legalább az egyik gyerekük megfelelt az elvárásaiknak, és ennek hatására változik meg a gyermekvállalással kapcsolatos korábbi véleményük.

Ha a saját gyerekem nem lenne kedvemre való minden bizonnyal megbántam volna, hogy kihordtam.

De nem tanácsolhatom senkinek, hogy saját tapasztalatok nélkül mások tapasztalatára támaszkodva dobja el magától azt a lehetőséget, hogy legalább az élete egy részében teljes családban éljen.

Idős korban változhat újra mindenki, pont a hormonok hatására, és ha akkor szentimentálisabb korszakba lép át egy nő, megbánhatja a fiatalon hozott döntését.

Engedtessék meg hogy gyerek nélkül is teljes családom legyen. :) Természetesen jogilag (ahogy egyszer kiokatott egy kedves anyuka nekem ahhoz nincs jogom, ne merészeljem úgy hívni a házasságom) nem akarom elvenni tőletek ezt a szép kifejezést, de azzal nem ártok senkinek ha nekem így teljes és családnak merészelem hívni otthon magamban. Nekem elég család amibe beleszülettem, plusz a Párom.

Amúgy meg ha szülnék gyereket akkor sem azért tenném, mert elvárásaim vannak. Mégis milyen dolog ez? A gyerek egy önálló lény, nehogy már a szülei tervezzék meg hogy milyen jelleme, élete legyen. Az én szüleim is ezt hitték, hogy milyen sz*r ha nem vagyok olyan ahogy ők elvárják hanem önálló ember vagy, de mondjuk akkor sem bántak meg, aki ezért megbánja az önző. Az ilyen emberek tapasztalatom szerint a saját félrecsúszott életük akarják újraélni a gyerek által, azért vannak elvárásaik.

Én a megbánás alatt nem is ezt értem, hanem hogy rájönnek, a megváltozott életük mégsem jön nekik be, meg az ami a gyerekkel jár meg úgy általában a gyerek de nem azért mert mit tudom én zongora helyett rappelni szeret.

De jól van akkor. Most megyek is kipróbálom hogy igazad legyen hiszen kell a tapasztalat... Ha nem tetszik hova adhatom le a gyereket? -.-" Most komolyan mit kéne tennem, szerintem ez a leghelyesebb döntés?

Szülés előtt én is ilyeneket hordtam össze és ehhez hasonló dolgokkal próbáltam elkendőzni, hogy savanyú a szőlő:

"De jól van akkor. Most megyek is kipróbálom hogy igazad legyen hiszen kell a tapasztalat... Ha nem tetszik hova adhatom le a gyereket? -.-" Most komolyan mit kéne tennem, szerintem ez a leghelyesebb döntés?"

A saját gyereked (kettőből egy biztosan) azért rád és a párodra fog hasonlítani, nem kell leadni sehová.

De nekem nincs szükségem arra hogy valaki hasoníltson rám. Attól nekem miért nem lesz jó? Hasonlít rám apám, anyám, tesóim, többi rokon, vagy én rájuk, tök mindegy. Ez a mániád? Tényleg nem fogod amit mondok? A legkevesebb hogy nem hasonlít rám. Hiába hasonlít ha egyszerűen nekem nem jön be a gyerekes élet.... Mit csinálsz a gyerekeiddel ha nem hasonlítanak rátok?

Azért mert te voltál valamilyen még nem biztos hogy más is ugyanazon okból csinál valamit. :) Miért fáj elfogadni hogy nem mindenkinek úgy jó ahogy neked? Ettől még a te életformán semmivel sem lesz kevesebb... Nekem nem savanyú semmiféle szőlő, egyszerűen meguntam csöndben mosolyogni vagy hazudni hogy miért nincs gyerekem és kisebbrendűnek érteni magam mert mindenki ezt verte belém... Nekem jogom van ehhez anélkül hogy másik mindenfelé kielemezgessenek, és jogom van akkor is normálisnak lenni ha nincs gyerekem.

Jaj hányszor fogjátok még ezt elmondani? Én nem félek egyedül lenni. Szeretem az embereket de legalább annyira szeretek egyedül is lenni! Nem kell rám kivetíteni a ti félelmeteket hogy egyedül maradtok! Mindig csak ugyanezek az elcsépelt indokok jönnek, semmi újat nem tudtok mondani...

Gyerek tartja össze a családot? Nem hiszem :) Hány és hány nő jön ide hogy elhagyják terhesen, apuka sosem látja a gyereket, anyós utálja az unokát, gyerek utálja a szüleit stb? Ti tényleg mind ilyen buta indokok miatt szültök? Azt hittem szülni azért kell mert mindennél jobban vágytok egy gyerekre de ezek olyan rossz és igaztalan dolgok amiket itt rendszeresen ismételgettek....