Önként vállalt gyermektelenség. Mi a véleményed róla?

Childfree... :) Én in az vagyok. Más az életem értelme, nem kell gyerek, nem is szeretem őket. De ettől még mással sincs bajom aki gyerekes. Csak ne szóljon be nekem, és egyáltalán semmi olyat ne csináljon ami másokat sért, mert ugye sok szülő van aki elég kifogásolhatóan viselkedik és ha az olyanokat megszólom akkor azt hiszik a gyereket vállalókat utálom, nézem le pedig nem hanem a bután viselkedő embereket, és tény hogy ezt a gyerek kihozhatja a szülőből.

Amúgy meg aki megbánja hogy nem szült az nem döntött jól, nem ismerte magát eléggé. Legalább annyian nem bánják meg, csak ugye aki ezt nem fogadja el, az nem fogja őket észrevenni. Vonzás törvénye. :) Azt kapjuk amit gondolunk. Aki szerint gyerek nélkül élni nem lehet az miért is látná meg azokat akik tudnak? De mondok jobbat, a gyereket is sokan megbánják, csak ezt ugye tilos ebben az országban kimondani. De más országokban már könyvet írtak vagy valami oldal van róla, pontosan nem tudom, ahol olyanokat szedtek össze akik megbánták, szóval akkor azok sem lehetnek olyan kevesek. Szóval mindenki éljen úgy ahogy akar, amíg nem zavarja a másikat. És ne kérdőjelezzék meg a döntése helyességét.

16:02

Lehet, hogy nem szereted a gyerekeket, de amit írsz,olyan mintha egy gyerek írta volna....vagy tényleg 14 éves vagy...még jó, h 14 évesen nincs gyereked, és "csájldfrí" vagy ikszikszdédédé hihihi jajjdeviccesssss -.-

Szerintem az önként vállalt gyermektelenség a lehető legjobb alternatíva. Mert végülis mi célból akarnak az emberek gyereket vállalni? Hogy a saját tök értelmetlen életüknek egy másik tök értelmetlen élet létrehozásával adjanak "értelmet". Ezért nem értettem soha azokat, akik azt mondják, hogy a gyerek az élet értelme. A gyerek ugyanúgy meghal, csak 30 évvel később. Körülbelül az emberiség 0,00001%-a az, aki valami maradandót, valami halhatatlant létrehoz, általában a tudományok vagy a művészetek területén, illetve azok, akik sok szenvedő, nélkülöző embernek segítenek (pl. Teréz anya). Szerintem igazán értelme csak ennek a 0,00001%-nyi ember életének van. Az egész földi létezés úgy ahogy van, tök értelmetlen, csak ebbe sokan nem tudnak beletörődni, és görcsösen akarnak értelmet keresni egy olyan dolognak, aminek igazán nem lehet. Ezért van sok mindenkiben a gyerek utáni vágy. Szerintem - ha már nem tartozik vki abba a 0,00001%-ba - csak az lehet a cél, hogy minél kevesebb parával, minél nagyobb kötetlenségben letölteni azt a 70-80 évet, amivel a szüleink beszivattak akkor, amikor létrehoztak minket, hogy értelmet adjanak a saját szintén értelmetlen életüknek. Én biztos nem fogok így kiszúrni senkivel, és a szüleimet se nagyon bírom, hogy élni kényszerítettek. Jó tudom, hogy most azt gondoljátok, ha mindenki így gondolkodna, kihalna az emberiség, de őszintén szólva, nem lenne nagyszerű? Az emberi létforma úgy ahogy van értelmetlen, és csak pusztítja a környezetet, tönkretesz mindent és hatalmaskodik minden felett. Szerintem pl. a fák sokkal jobb fejek, bár értelmük nekik se túl sok van.

A probléma az, hogy Magyarországon ez az életforma nem elfogadott, mert sokan ugyan azzal jönnek, hogy ők elfogadják, stb... aztán utána azért jönnek a megjegyzések, hogy a te életednek nincs értelme, meg úgyis megbánod, meg ki fog öregkorodba pelenkázni, meg blablabla, gondolom senkinek nem kell bemutatnom ezeket a közhelyeket. Na ezek a megjegyzések nem kellenének. A megjegyzések hiánya bizonyítja azt, ha valaki elfogadta a másik ember döntését. Mondjuk nyugaton már kicsit fejlettebb a kultúra ebből a szempontból.

29/n

Soha őszintébb és kedvesebb mosolyt nem kaptam, mint amit a gyermekem ad. Bájos, ahogyan aggódik értem. Szívbemarkoló, ha beteg vagy sérelem éri.

Aki önként vállal gyermektelenséget, szerintem! ilyen tiszta emberi érzésekkel sohasem szembesül.

Nem akartam gyereket, lekötötte a figyelmemet, hogy egy hivatalnoki ranglétrán előbbre jussak. Ez volt az életcélom! Viszont nem részletezhetem a körülményeket, de elgáncsoltak és a pályámat is végül el kellett hagynom.

Ekkor teljesen véletlenül terhes lettem. Semmi kedvem nem volt hozzá, úgy voltam vele, hogy erre a világra kár szülni, magamat sem tudtam megvédeni, mit kezdjek egy gyerekkel.

Nem mondom, hogy a gyerek életcélt ad! Ha valaki nem céltudatos, akkor egyik életmód sem ad célt.

Gyerekkel is lehet élni céltalanul a vakvilágba.

Viszont annyira jó érzés egy kis "falkában" (szülők, gyerek, kutya, macska...stb.) menni az utcán, étterembe vagy nyaralni, kirándulni. Rájöttem, hogy az amit a legjobban utálok az a magány.

Szerintem (és ne sértődjön meg senki), aki önként vállal gyermektelenséget nagyon alkalmazkodó kell, hogy legyen.

Képesnek kell lennie, hogy mindig 40, 50, 60, 70 akár 80 éves korában is társaságot találjon magának, akkor amikor már lelkileg gyenge, és testileg is, akkor amikor látnia kell, hogyan halnak meg a 70, 80 éves barátai és rokonai.

Láttam a gyermektelen és a gyermekes életet is. És mivel utálok egyedül lenni, hálás lehetek a sorsnak, hogy lett véletlenül gyerekem. Persze a gyerek születése sohasem fogja pótolni azt, amit a régi pályám nyújtott.

Amit sohasem hittem az, hogy ha a gyerek megfelel a szülő elvárásainak, hasonlít rá, külsőleg és belsőleg, akkor képes úgy szeretni, hogy a szíve szinte meghasad, ha a gyereket baj éri.

Ezt sem barát, sem férj sem a saját anyánk iránt nem vagyunk képesek érezni.

Az önként vállalt gyermektelenség talán pont azoktól az érzésektől fosztja meg az embereket a legjobban, amiket csak egy saját gyermek öröme és bánata válthat ki, ha tényleg képesek vagyunk azt a gyermeket szeretni.

Talán mondhatom tényleg mindenféle rossz szándék nélkül, hogy az érzelmi élet bizonyos részei nem tárulnak fel azok számára, akik nem vállalnak önként gyereket.

Talán rossz példa, de az érzelmi életnek szintén bizonyos részei nem tárulnak fel azok számára sem, akik sohasem tartottak négylábú kedvencet.

Így talán nem sértő, és érthetőbb, amire gondolok.

Tudod lehet hogy pont azért van ez mert valaki nem tart igényt erre részére a dolognak. Attól hogy jó dolog valami, még nem biztos hogy mindenki akarja azt, illetve attól mert sokan szeretnek valamit még nem biztos hogy az illető is szereti azt és lehet hogy amit mindenki a legjobbnak tart a gyerekben az minket nem hozna lázba akkor sem ha megismernénk. Ilyen formán az ember sosem élhet teljes életet. Én pl sosem cigiztem, ittam kavét, vagy ugrottam ki egy repülőből... Ergó kimaradnak ezek az érzések az életemből... De lehet hogy én ezeket rossznak tartom hiába van egy csomó ember aki imádja. Ha van egy kaja amit mindenki imád, de én utálok az nem azért van mert dacoskodom, hanem mert tényleg rosszul vagyok tőle hiába mondják mások hogy isteni. Tehát az ha valamit sokan csinálnak, szeretnek még nem biztosíték semmire.

Én teljességgel hiszem hogy a gyerek nem biztosíték semmire. Lehet hogy ő is elhagy. De akár csak fogja magát és elköltözik a világ másik végére és akkor te ugyanúgy egyedül öregedsz meg, mert a telefonon, neten beszélgetés azért olyan sok. A gyerek az csak egy dolog, a gyereken kívül épp elég nagy családom van. Tele venem egykorúakkel, idősebbekkel, kisgyerekekkel. Senkiből nincs hiány... Ez a társaság semmivel sem kevesebb.