Miért irigykednek arra akinek jól megy?

Nem mindegy, hogy valaki hogy kezdi az életét, mert ha már 18 évesen magadra vagy utalva, mert a szüleidnek nincs pénze, vagy mert olyanok, hogy örülsz, hogy nagykorú lettél, és szabadulhatsz otthonról, akkor kell pénz, kell lakni valahol, vagyis elmész dolgozni, persze nem lesz jól fizető állásod, és albérletbe költözöl,de arra nem elég a fizetés, hogy egy egész lakást egyedül bérelj, csak egy szobát. Itt megjegyzem, hogy nem mész továbbtanulni, mert volt olyan is, mikor nem volt ingyenes a felsőoktatás, nem volt diákhitel, de még internet és mobiltelefon sem. Aztán lesz egy párod, akivel vesztek egy közös lakást, 25 év a hitel, könnyebb nem lesz, mert ha esetleg a fizetésed emelkedik, akkor a bank már régen felemelte a kamatot. Hozzáteszem, hogy megdolgozol a pénzért, szombat, vasárnap bent vagy reggel hattól este hatig, a következő héten meg estétől reggelig, nem azért nem elég, mert lusta vagy, és örülsz, ha így ki tudod fizetni a törlesztőrészletet, a rezsit, és meg tudod venni a legolcsóbb kajákat, nem jársz el szórakozni, nem mész nyaralni, és esélyed sincs, hogy kezdj magaddal valamit. De te is szeretnél minimum egy gyereket felnevelni, és akármilyen nehéz, akkor is bevállalod. És már el is telt a 25 év, csak úgy repül az idő, és végre megszabadulsz a hiteltől, ezután már könnyebb is az életed, csak kár, hogy már nem vagy fiatal, és ezután arra fogod költeni a pénzt, hogy felnőtt gyereked jobban induljon, tudjon tanulni, könnyebben jusson saját lakáshoz. Vannak akik tényleg a nulláról indulnak, és sikerül kitörniük a szegénységből, ezerből egy, de a többi 999 nem feltétlenül azért szegény, mert lusta és semmirekellő, és ha meg mer szólalni, hogy nehéz, akkor a fejéhez vágják, hogy miért nem tanultál, meg miért nem mész dolgozni. Elhiszem, hogy te is sokat tettél azért ami van, de kezdésnek nem rossz egy lakás.

Ez sajnos így van,nem mindenki indul egyenlő esélyekkel az életben,és van,aki töri magát,hogy jobb legyen,de sajnos egy bizonyos életszínvonalból sosem tud kitörni.

Más az, ha valaki megdolgozik a jó életért, és megint más, ha nem dolgozik meg érte, csak a szülei pénzét szórja, az ilyen ember szerintem egyáltalán nem irigylésre méltó, inkább szánalmas. De aki kemény munkával szerezte a vagyonát, azt inkább tisztelem, mert szorgalmas és kitartó, ráadásul szerencsés ember.

Akinek lakáshitele van, az is szeretne ám gyereket vállalni, csak neki 25 év, és már van is hol lakni úgy, hogy nem kell érte fizetni. Akinek jobb anyagilag, az úgysem tudja, és teljesen hülyének nézi azt, aki így él, és hitelre vesz lakást. Te mit csináltál volna, ha még fizetned kellett volna albérletet is?

Én látom azt, hogy te is nagyon sokat dolgoztál, és nem sajnálom, megérdemled, mert megdolgoztál érte, de más meg azért dolgozik keményen, hogy meglegyen annyi, amennyi neked volt kezdésnek, és egy lakáshitel felér két éhes gyerekkel.