Miért irigykednek arra akinek jól megy?

Gyerekem is gyakran panaszkodik, mert csúfolják az adidas cipő miatt. Már nincs egy barátja sem, pedig olyan bulit rittyentettem a szülinapjára, hogy az osztálytársai csak lestek. Én is lentről kezdtem a zöldséges gyakran kisegített ezzel azzal. Ma meg már nem is köszön, féltékeny, hogy nem az ő ócska áruját veszem.

Tudod, mások is dolgoznak. Vannak nővérek akik napi 12 órában betegeket ápolnak és bántja őket, hogyha beleszakadnak sem fognak annyit keresni mint te. Pedig nem dolgoznak kevesebbet. Ráadásul a föltört ismerősük is lekezeli őket...talán ezért

20.11 ez is nagyon jó pont amit írtál.

a gazdagoknak egyszerűen nem kell felsőbbrendűnek érezniük magukat, mikor azt látják, hogy te a legsza...abbat veszed meg valamiből, vagy nem vagy úgy felöltözve,

a szegényeknek meg nem kell irigykedni. mindenki fogalkozzon a saját dolgával.

és általánosítani meg végképp nem szabad ha pénztárcáról van szó, egyáltalán nem biztos hogy az egyik jobban vagy többet dolgozik mint a másik, vagy hogy az egyik okosabb, mint a másik. és pont.

19.43

meg szeretném kérdezni, ha legközelebb esetleg bútort selejteznél ki nem szólnál nekem priviben? hidd el, itt nagy szükség lenne rá. (tudom nem a topikhoz tartozik, elnézést, de akkor legalább tényleg jó helyre kerülnének a dolgok..:))

nekem nincs pénzem semmi ilyesmire, örülök, ha fizetem a hitelt, meg fenntartom magunkat.

elnézést.

Én egy "gyerek" szemszögéből írok Neked.

Apum egy omladozó kis viskóban kezdte, összeházasodott anyuval,megszülettem, lett egy 1szoba-konyhás kis házunk (hitelre vették),amit szép fokozatosan (hitelből) kibővítettek. Aztán apu takarítóként kezdett dolgozni egy kórházban, mosta mások sz..rát, h...sát. Aztán ugy gondolta, hogy ezt ő is ki tudja adni melónak, uh szépen kevés pénzből alapított egy céget. Kölcsönökből tette, úgy, hogy az anyukám 24 órában dolgozott, a nagyszüleim és az ovóda között ingáztam.

Végül döcögősen beindult az üzlet, terjeszkedeni kezdett, és mostmár az ország nagyon sok pontján a mi cégünk van. (nem írom, hogy pontosan mivel foglalkozik). És igen, felújítottuk a házunk, lett légkondi bentre, és 2-3 autó (ebből 1 családi, 2 pedig céges). hál istennek tőlünk nem fordultak el az emberek, a barátaim nem bántottak, hisz nem öltöztem kihívóan (kínaiból öltözöm), nem szórtam a pénzt. Egyetlen ember, a párom az, aki minden alkalommal belém rúg, mert "van pénzünk" és "megtehetitek, hogy Egyiptomban töltsetek 2 hetet". Igaz, tényleg megtehetem. De cserébe ő nem látja, hogy az apám reggel 4kor már dolgozni megy, és este 9kor jön haza, a családját ritkán látja, a gyerekeiről semmit nem tud.

Tehát igen, vannak rohadt irigy emberek, akik csak annyit látnak, hogy kinek mire telik, de nem élnek ezekben a "gazdag" családokban, és nem tudják mi zajlik a látszat mögött. Nagyon sokszor én érzem magam rosszul magam, de nem tagadom le a szüleimet, és azt sem, hogy honnan jutottak idáig. Gyerekként sokszor arra nem volt pénze anyunak, hogy csokit vegyen hó végén, ma már ha kérek vmi "drágább" dolgot, általában nagyünnepen (karácsony, szülinap" megkapom. Tehát nem hullik minden az ölembe. Tudok spórolni, egyetemre járok, buszozok-vonatozok, nincs saját kocsim, és kínai cuccokba járok. Mégis az az ember akivel a jövőmet képzelem(tem) féltékeny rám.