Hogyan mondtátok vagy mondanátok el a szüleiteknek?

Én meg az ilyen emberektől hányok, de komolyan. Nem az, hogy normális hangnemben elmondja a többség a véleményét hanem még én vagyok a hülye, szar, buta ember amiért fiatalon ezt szeretném és nem mindenféle puccos egyetemre menni meg hiperszuper munkahelyet. Persze emiatt is le leszek tolva. Nem a szüleimtől függnek a tetteim és nem várom a beleegyezésüket, csupán fontos a családommal való kapcsolatom. Elvileg nem lenne szabad, hogy emiatt megromoljon de gyakorlatilag még bármi lehetséges, még ha csak hirtelen felindulásból is.

Nem tudom melyik részben olvastátok, hogy nem akarok sose dolgozni és azt akarom, hogy a párom tartson el. Mert ilyet én nem írtam. Itt mindenkinek minimum 300 000 a keresete és a párjáé is, palotában élnek, sok milliós autója van, sőt kettő is és leéltek egymás mellett 10 évet mire jött a gyerek? Most jönnek majd az "egyáltalán nem így van" hozzászólások de akkor kicsit olvassátok át mert egy kívülállónak nagyon ez jön le, legalábbis nekem igen. Milyen érdekes, régen 5 gyerek 2 szülővel lakott egy 2 szobás házban és egy trabantra (vagy még arra se) tellett, mégis normálisabb generáció volt véleményem szerint. Persze most csak ennyit fogtok megragadni, de azt nem, hogy nem akarok 5 gyereket egy szobába tenni. A párom független az anyjától, saját tehermentes házban él és saját autója is van. Vidéken élünk, itt máshogy működnek a dolgok. Ha minden jól megy hamarosan belevágunk egy gyümölcsösbe amihez a terület már meg van, állatokat tartunk és bármikor tudunk magunknak zöldséget, gyümölcsöt is termeszteni. Bármi van, olyan nincs, hogy nincs mit enni. Tudom, a kisbaba nem eszik pörköltet. De amíg mások megveszik a húsokat, zöldségeket, kenyeret maguknak a boltban, mi azt a pénzt ha neadjisten' meg vagyunk szorulva a gyerekre tudjuk költeni, mi pedig meg tudjuk magunknak csinálni a húst, kenyeret, zöldséget saját termésből és ezerszer jobb mint amit a boltban vennék és tudom, hogy mit eszek meg, na meg olcsóbban kijövünk. Tudom, most paraszt is vagyok és ezért ne vállaljak gyereket. Hiába is várok arra, hogy mindenem legyen meg mert az embernek sosincs meg mindene. Főleg nem ebben az országban jelenleg, mi pedig nem fogunk külföldre menni.

Az együttéléssel kapcsolatban pedig, itthon és már nála is én végzem többnyire a házon belüli teendőket és nem a szobában a tévé előtt meg az interneten lógunk egész nap. A kinti munkában is kiveszem a részem, ezáltal sokkal jobban megismerem őt. Oda költözhetnék de a régi iskolám ahol érettségiztem és a tanfolyam amire most járok abban a városban van ahol élek, 15 perc sétára és így felesleges időt és pénzt költenem, hogy a faluból buszozzak fél órát, ha még lerobban a busz is akkor többet :D mert jogosítványom még nincs.

Fentebb írtam, hogy tudom, hogy a gyerek nem annyiból áll, hogy cuki. Hanem lehet beteg, problémás, sírós és minden de ez úgymond "nem érdekel" < ezt értsétek jól! Tudom, hogy nem egyszerű dolog és egy életre szól, de ez az élet rendje. Szerintem minden nőben ott vannak az anyai ösztönök és igenis bármire képes ha a gyerekéről van szó. Szerintem az éjszakázásba meg fáradtságba még nem halt bele egy anyuka sem, de legalább van ami kárpótolja és tudja, hogy nem hiába csinálja. Ebből a szempontból talán jó is, hogy mindig a szeretteim érdekeit nézem és őket helyezem előtérbe. Ez világéletemben így volt és így vagyok nyugodt.

Hogyha továbbra is hülyének, szarnak és butának tartasz és szemét módon közölnéd velem akkor kérlek ne vesztegessük tovább egymás idejét, ezalatt a szarkazmusra is gondolok :)