Hogyan mondtátok vagy mondanátok el a szüleiteknek?
A párom és én 3 éve vagyunk együtt, minden hétvégén náluk vagyok és nyáron is több hetet töltök náluk. Úgy érzem nem lenne gond az együtt éléssel. Az elejétől fogva boldogok vagyunk mindketten és az idő múlásával erősebb és mélyebb a kapcsolatunk. Ő már régóta mondogatja, hogy gyereket szeretne és igazából én már mielőtt megismertem akkor tudtam, hogy fiatalon szeretnék gyereket. Szerintem megkaptam hozzá azt az embert akivel elérhetem a céljaimat és ő is viszont ezt akarja, de ő idősebb nálam szerencsére. Már a kapcsolatunk elejétől álmodozunk gyerekről és én mindig azt mondtam, hogy majd ha kijártam az iskolát... mert nulla végzettséggel azért mégsem lehet. Májusban leérettségiztem, most tanfolyamra járok. A szüleim elvárják tőlem, hogy szeptembertől szakmát tanuljak de én már nem akarok most egyelőre tanulni. Én gyereket szeretnék. Mostanában körülöttünk mindenkinek gyereke születik, egyre többször kerülünk olyan helyzetbe ahol gyerekről van szó, egyre több ilyen reklámot látok és nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe. Már kb 1 éve megszakítással védekezünk és titkon reménykedem abban, hogy besikerül egy baba. De együttlét után meg izgulok. Tartok a szüleimtől, félek, hogy ha babát várnék akkor nagyon megharagudnának rám vagy nem is tudom. Sokszor mondtam már nekik utalva erre, hogy ha terhes lennék megtartanámeg,hogy sok gyereket akarok és fiatalon szeretném az elsőt de nem tudom, hogy mennyire vettek komolyan. Azt tudják, hogy szeretem a gyerekeket mert sokat beszélek róluk nekik is. Ne oktassatok ki, tudom, hogy a gyerek nem csak szép, cuki meg aranyos hanem problémák is adódnak. Már egyre erősebben kavarognak a gondolatok a fejemben, hogy megteszem mert ez csak rajtam múlik már. Nagyon sokat álmodozom és nagyon szeretném. Csak a szüleim reakciójától tartok. Viszont az is bennem van, hogy nagykorú vagyok és nem nekik szülnék hanem a páromnak és magamnak.
Tehát ha mégis terhes lennék, hogyan mondhatnám el nekik? Apukám 44 éves, anyukám 43 lesz pár hónap múlva. Tudom, nem ismeritek őket de szerintetek egy szülő mit szólna hozzá ha a gyereke 20 évesen teherbe esne és szülne egy gyereket egy 3-4 éves stabil kapcsolatba?
Ha valahol zavaros kérdezzetek, már fáradt vagyok csak nem hagyott aludni a gondolat, muszáj volt kiírnom :)
És nem negatív, lebeszélő válaszokat szeretnék bunkó módon hanem tényleg a kérdésre a választ.
válasza:Tudom, hogy fiatal vagyok. Épp ezaz, én nem 25-40 éves korom között akarom az elsőt hanem minél hamarabb. Látom és hallom az ismerőseimtől, hogy mennyire bonyolult néha anyának lenni de mégis mindegyik azt mondja, hogy sosem bánta meg. Na de nem miattuk akarom. Ha nem tartanék a szüleim reakciójától szerintem már rég próbálkoznánk :D
Én sose akartam bulizni, magamra költeni a pénzt. Mindig másokat tartottam szemelőtt. Ha mégis magamra költöttem önzőnek éreztem magam és rosszul voltam tőle. Szerintem attól, hogy valaki fiatal nem feltétlenül kell buliznia főleg ha nem is olyan beállítottságú. Én ilyen téren eléggé őskövület vagyok. Komolyan attól érzem boldogtalannak az életemet, hogy nem tudom megtenni azt amit a legjobban szeretnék.
válasza:Mert ha kijártad az iskolát, akkor az érettségid mennyit fog segíteni a gyereknevelésben? Segítek: SEMMIT. Ha kitanulnál egy szakmát, az sem segítene. És ha 10 éve élnétek stabil kapcsolatban a pároddal, az sem segítene. "3-4 éves stabil kapcsolatba" az azt jelenti, hogy a semmire.
Ha már mindenképpen kitartott nő akarsz lenni, mert ugye ezek szerint dolgozni nem szeretnél, csak szülni, akkor legalább a párodnak legyen:
- saját, hitelmentes lakása / háza
- saját autója
- stabil, jól fizető munkahelye
- megtakarítása
Ha ez mind megvan neki, akkor költözzetek össze, először is próbáljátok ki, hogy egyáltalán tudtok e együtt élni. Mert hétvégente nála lenni meg nyaralni az baromira nem ugyanaz, mint együtt élni.
Ha összeköltöztök, akkor jó esetben az ő fizetése elég kettőtöknek, rossz esetben te is mehetsz dolgozni.
Ha el tud tartani, akkor is neked kell főznöd, mosnod, takarítanod, bevásárolnod, végezned minden házimunkát. Ha majd jön a gyerek, akkor még kétszer-háromszor annyi dolgod lesz.
Na de ha sikerül az együttélést is megszokni, akkor szépen vetesd el magad vele feleségül, mert bár nagyon aranyos vagy, hogy ilyen lángoló tiniszerelemmel szereted a párod, de egy stabil kapcsolat bármikor instabillá válhat, egyetlen mondat elég hozzá.
Márpedig 1-2 gyerekkel, munka nélkül, szakma nélkül, és pasi nélkül, igencsak megszívnád.
A szüleid jó esetben szintén így gondolkodnak, és nem fognak tapsikolni, amiért a semmire akarsz szülni. Pláne, mert az ő nyakukba szakadnál a babával meg a költségekkel együtt, ha a stabil kapcsolatotok mégsem lenne elég a gyerekneveléshez.
A saját érdekedben szerezz inkább valami jó szakmát és dolgozz pár évet, mert csóróságban gyereket nevelni sz** lesz nektek is, meg a kicsinek is. Hacsak nem milliomos a pasid, de gondolom nem az, és remélem, hogy nem 15-20 évvel idősebb nálad.
Te viszont 23 évesen még mindig fiatal leszel, nem fog kiszáradni a méhed addig. Azért meg nem kell szülni, mert mindenki más szül meg azt látod a tv-ben. Mindig lesznek olyanok az ismeretségi körödben, akik épp babáznak, a reklámokból meg örökké ez folyik. Csak épp a reklámokból kifelejtik az összes nehézséget.
válasza:De leírom azt is, hogy mi lesz, ha most elkezdenek becsúszni a gyerekek. Mert mivel nem védekeztek, a szüleid véleménye abszolút nem számít.
Jön az öröm, pozitív a teszt, bevallod a szüleidnek, jól összevesztek. Aztán átmész a párodhoz, elmondjátok az ő szüleinek is, velük is összevesztek. De persze majd idővel mindenki támogat.
A párod a szakmunkás minimálbéréből kivesz egy kis albérletet, a leendő nagyszülők pedig adnak kölcsön bútorokra, a többit meg összelomizzátok olcsóért.
Már a terhességed is nehéz lesz, mert egyedül leszel otthon, busszal kell majd járnod a nőgyógyászhoz, és egész nap stresszelni fogsz meg rettegni, hogy egészséges legyen a gyerek.
Aztán megszületik a pici, majd apósodék mennek érted, mert a párod csak este 10-kor végez. Anyukád pár hétig átjár hozzád segíteni, tesz majd jópár megjegyzést arra, hogy koszos a lakás és nem mostad ki a szennyest, és hogy miért nem esztek rendesen, meg kifaggat, hogy mennyit keres a férjed.
Jövő karácsonykor majd összevesztek a szüleiddel, mert a párod visszaadná a kölcsönt, de te nem akarod, mert akkor nem marad majd babakocsira.
Minden második héten ki fogsz írni egy kérdést ide a gyakorira, hogy milyen családi támogatást lehetne még igényelni a mostaniak mellé, és hogy vissza kell e adni olyan kölcsönt, amiről nincs papír.
Belépsz tizenhat bababörze csoportba, hogy a piciről készült képek posztolása közben időben lecsaphass az olcsó rugdalózókra.
A párod elkezd ráunni az állandó munkára, szombat esténként inkább a haverokkal lazít egy sör mellett, téged meg egyedül hagy otthon a gyerekkel. Emiatt jó sokszor összevesztek, és azt is ide fogod kiírni, hogy megkérdezd, kinek volt igaza.
Persze a havi-kéthavi szex alkalmával becsúszik majd még egy baba, mert te úgyis sokat akarsz, bár lehet, hogy a pasid már máshogy gondolja. Mivel kétségbeesik, hogy nem tudja majd miből eltartani a családot, külföldön vállal munkát. Az anyósát hozzád költözteti fél évre, és kicsináljátok egymás idegeit.
Amíg ő külföldön van, szépen elhidegültök egymástól, ő megismer valakit odakinn, te belefásulsz a napi 24 órás gyerekfigyelésbe, amit rajta vezetsz le, úgyhogy a következő évben külön is költöztök. A lakást majd el akarja adni, úgyhogy te hazamehetsz anyukádékhoz, viheted a gyerekeket is, úgyis neked ítélné a bíró. De majd hétvégente megy értük. Ha nagyobbak lesznek, akkor pedig egyre több időt akar majd velük lenni, és emiatt is veszekedni fogtok. Persze addigra már lesz 3 közös gyerek, meg még 2 más apától, meg neki is +1, szóval lesz min osztozni.
És így élitek majd le az életeteket, egy büdös proli albérletben, helyijárati buszokhoz kötve, totális csóróságban, a szülőkkel vitatkozva, mint ahogy mindenki, aki a nagy semmire gyereket vállal, csak mert azt hiszi, hogy pusztán a szeretet elég ahhoz, hogy 3 gyereket etessen meg iskoláztasson.
Bocs, hogy offoltam, de neked még nem késő... még lehetsz felelős szülő.
válasza:
válasza: válasza:Te is jó helyen érdeklődsz. Itt az a kötelező válasz, hogy ha nincs nagy házad kerttel, meg havi egymilliós fizetésed, meg persze a másik félnek is, akkor tilos szülnöd.
Szerintem nyugodtan vállaljátok azt a gyereket. Szüleid majd megbékélnek az unola miatt. Ha egyáltalán megharagudnának.
válasza:Ha a szüleid véleménye és jóváhagyása kell neked ahhoz, hogy a te életedet nagyban meghatározó dolgot tégy, akkor sem agyilag, sem egzisztenciálisan nem vagy elég érett egy gyermek felneveléséhez. Nem véletlenül védi a szülő gyermekét a korai családalapítástól.A gyermek nem arról szól, hogy ringatunk egy tüneményes csöppséget, hanem arról, hogy felelősségteljesen próbálunk szinte erőnkön felül is mindent megadni neki, ami az egészséges,tetteiért felelős emberré váláshoz szükséges.Ehhez nagyon-nagyon sok minden kell, nem elég a szerelem. Kell lakás, ahhoz berendezés, biztos munkahely-ha létezik ilyen-, ami állandó megélhetést biztosít, stb..Nem mondhatod a bébinek, hogy majd holnap cserélek pelust, ma csak ennyire futotta...Olvasgasd a bezzeganyát.A kérdésre a válasz:
sehogy. Én nem vállalkoznék rá még.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!