Miért gondolják azt, hogy a gyerektelenek boldogtalanabbak, mint a gyerekesek?

szereted a szüleidet.. és róluk is úgy beszélsz, hogy téged világra pottyantottak, megellett az anyád és mint követelődző és nyugalmat zavaró gyereket tartottak nyilván és istenítettek? Vagy ti különbek vagytok a 90%-nál? egyenesen istenségek?

iszonyatos a világképed és mérhetetlenül FRUSZTRÁLT. De ne írj már többet ki ide, mert itt nem lehet megoldani. Orvoshoz menj, aki kioldja belőled ezt a gyűlöletet ezt az elgennyesedett világképet.

Egyedül élni.

De tényleg, annyira másak vagyunk. Van, aki azt nem tudja elképzelni, hogy 5 percre egyedül legyen, én mondjuk azt, hogy őrködjek valaki felett, hogy életben maradjon.

Itt nem az a baj, hogy gyerekkel mit nem lehet csinálni. Nekem pl. akármit is csinálok, rontaná az élmény minőségét, ha ott lenne egy gyerek. Mégsem utálom őket, a többségük nagy arc.

De kevesebbnek sem gondolom magam. Vigyázok bárki gyerekére, de állandóra nem kellene. Ezek a korlátaim, felismerem őket. Ha nem leszek anya, azt csak én bánom meg, ha muszájból leszek az, azt én, a férjem meg a gyerek is elszenvedi.

"Hogy mit nem lehet a gyerek mellett? Nyugalomban lenni, karriert építeni (nem, nem itt magyarországon), tanulni, fejlődni. "

Ez rengeteg embernek sikerült gyerek mellett. Nem kifogás.

"Nyugalomban lenni, karriert építeni tanulni, fejlődni.

nevelni kellene tudni, nem csak d.ugni és pottyantani"

Jól van kérdező, nincs lejjebb, szeritnem elég is lesz. Legalább is nekem, törlöm ezt a gánya kérdést.

Neked nem sikerült tanulni, karriert építeni, fejlődni, nyugalomban lenni - hiába dugtak,pottyantottak, szrtak ki (csak, hogy te is megérts, a szinteden írom)- ez egyértelmű.

Sok olyat ismerek, akiknek ez sikerül - 1-2-3-4 gyerek mellett, Magyarországon (nagybetűvel írják).

Nem, nem ez a 10%, hanem ez a normális élet, ez a 90% - a te statisztikád szerint mérve.

A maradék 10% ostobaságát, tesze-toszaságát gyűlölködését itt okádja ki - ez biztosítja a sötét lelkének "nyugalmát".

Miért is tetted fel ezt az alacsony szintű intellektusról tanúskodó kérdést? unalmadban? hát nem tudsz mit kezdeni a szabadságoddal? ejnye.

Tanuljál, művelődj, mert szintalatti vagy.

És már kb 40 éves, vagy tán több, "karriered csúcsán"

"Nyugalomban lenni, karriert építeni (nem, nem itt magyarországon), tanulni, fejlődni"

Tanulás: Én gyed mellett végeztem el egy sulit (előtte vendéglátásban dolgoztam). Most gondolkozok még egyen, hogy magasabb pozíciót is betölthessek az új szakmámban. Igen. Itt Magyarországon.

Karrier: ezt nem értem. Szerinted feltétel egy felső-vezetőnél, hogy gyerektelen legyen? AKi családos azt nem nevezik ki??? Vagy akinek gyereke születik, lefokozzák? Nem értem hogy jön össze a kettő.

Fejlődés: ha itt az érzelmi fejlődésre gondolsz, nem tudom, anyaság nélkül is lehet-e ennyit "fejlődni" mind érzelmi, mind mindenfajta téren.

Nyugalomban lenni: kinek mi a nyugalom.

Gyerek előtt nem ültem/feküdtem ennyit, mint most amikor vele játszok, foglalkozok. Ebéd után én is alszok :-) ez elég nyugi hétvégén.

És még sorolhatnám. De nem meggyőzni akarlak. Én tudom a különbséget a gyerektelen és gyerekes lét között, mert van tapasztalatom. Neked csak az egyikben van. A másikról meg egy téves elképzelésed.

"Hogy mit nem lehet a gyerek mellett? Nyugalomban lenni, karriert építeni (nem, nem itt magyarországon), tanulni, fejlődni. De neked hiába magyarázom, már azért le kellene borulnom a lábad előtt, mert gyereket szültél..."

én kérdeztem. De most már egyre inkább azt hiszem, hogy te vagy troll vagy, aki kommenteket gyűjt, vagy értelmi fogyatékos, vagy üldözési mániás.

Hol mondtam én, hogy borulj le a lábam előtt? Szerintem itt bárkit is érdekel, hogy mit művelsz? Tőlem körbeutazhatod a világod nagy magányban, vagy elvonulhatsz zárdába. Hidd el, senkit sem fog érdekelni.

Én felfogom, hogy te nem akarsz gyereket, de te nem fogod fel, hogy másnak nem az a beteljesülés, hogy egész életében egy cégnek melózzon, és néha megveregessék a vállát.

Nem veszed észre, hogy te ugyanazt csinálod, amit másokon számon kérsz. Ugyanúgy nem érted a másik oldalt, mint ahogy azt feltételezed, hogy téged sem ért meg senki.

Egyébként meg a legtöbb ember még gyerekvállalás előtt tanul, művelődik, dolgozik, és nem utána akarja mindezt, mert nem kötelező 18 évesen szülni.

Van diplomám, dolgozom, elértem, amit elterveztem, van gyerekem, és nem várom, hogy bárki leboruljon a lábam előtt. Te meg azt csinálod, ami neked tetszik.

"Még mindig nem tudtam meg, mik azok a dolgok, amiket nem lehet gyerek mellett véghezvinni? Csak kíváncsi vagyok."

30 éves vagyok. Nincs gyerekem és nem is akarok. Számomra az egyedüllét ami boldogságot, nyugalmat ad, egy gyerek felborítaná a teljes életem, folyton csak stresszelnék, rengeteg szabadidőmet elvenné, stb. A jelenlegi munkám olyan, hogy teljesen szabálytalanul élek, tehát nincs fix időpont, hogy mikor kelek, mikor fekszem, mikor dolgozok, mikor nem, stb. Van, amikor hajnali 2-kor jut eszembe, hogy dolgozzak, akkor olyankor teszem ezt. Felkapcsolom az összes villanyt, benyomok valami zenét, aztán hajrá, meló van! Ha lenne egy gyerekem, ezt nem tehetném meg, mert nyilván őt hagynom kéne aludni, pihenni. De nem csak az éjszakai, hajlani fennlétekről kéne lemondanom. Hanem pl. a délutáni pihenésről is. Ha van egy gyerek, akit hozni-vinni kell, bölcsibe, oviba, suliba, külön órákra, akárhova, akkor egy percem nem lenne arra, hogy pihenjek vagy kikapcsolódjak. Egy nagyobb gyerek más tészta, mert ő már képes magát ellátni, akár süt-főz magára, tud egyedül közlekedni, stb. De egy kisgyerek, főleg egy kisbaba állandó felügyeletet igényel! Nem tudom úgy élni az életem, ahogy akarom, mert hozzá kell igazítani minden tettemet, minden előre megtervezett programomat. És ha valami közbejön, mondjuk lebetegszik a gyerek, akkor le kell mondani mindent és otthon kell vele maradni. Komolyan mondom, el nem tudok képzelni egy olyan életet, ahol egy élőlény annyira rám legyen támaszkodva, hogy minden egyes percre nekem kelljen figyelni, hogy jól van-e, evett-e, ivott-e, fürdött-e, stb... Bőven elég, ha saját magamra figyelnem kell, hogy az alapvető életszükségleteim meglegyenek, nemhogy még egy másik emberre is! Nekem már az is borzasztó volt, amikor egy ideig albérlő társakkal kellett élnem, és éjszaka lábujjhegyen kellett kimennem vécére, nehogy felzavarjak valakit! Aztán ha lehúztam a vécét, másnap már panaszkodtak, hogy felébresztettem őket a "hangoskodásommal". :( Nem lehet úgy kényelmesen élni, ha az életed minden egyes másodpercét más emberhez/emberekhez kell igazítanod! Márpedig ha gyereked van, akkor nem kérdés, hogy a gyerek életének első jópár évében minden egyes másodperced körülötte fog forogni, akár akarod, akár nem!