Köteles vagyok beengedni az anyósom, hogy lássa az 5 és fél hónapos unokáját, főleg az után, hogy a férjem egy hete itt hagyott bennünket?
Sajnos a házasságunk is anyósomék miatt megy/ment tönkre, mert nem engedem az alkoholista apósom közelébe a kisfiunkat, aki összefogdossa mocskos kézzel és hőbölög a feje fölött!! A férjem pedig nem mer ellent mondani a szüleinek semmiben, és nem áll ki mellettünk. Inkább lelépett.
Még valami: 3 hónapja a szüleimnél lakunk, amióta ide jöttünk, a kedves anyósom kétnaponta idejár "látogatni", de szívem szerint be se engedném mostmár, nagyon felzaklat és idegesít, főleg most, hogy az nem is érdekli, hogy a fia meg itthagyott bennünket.
Volt már vele egy nagy vita, számonkért, amikor egyszer összevesztünk a férjemmel (akkor szintén itt hagyott 2 napra bennünket) beleszólt olyanba, amihez semmi köze, és minden sérelmét a fejemhez vágta, ami gyűlt benne az elmúlt másfél évben. És pofátlanul utána is ugyanúgy folytatta a látogatásait, mintha semmi sem történt volna.
Mit tudok tenni?
Szüleim szerint joga van látni az unokáját, de szerintem ez egy régimódi "szöveg", és nem kötelező beengednem.
Vasárnap estig van időm gondolkozni, hogy mit akarok...
Nevetséges, nem?! De én csak sírni tudok rajta.
Saját, közös lakásból jöttünk el ide, a szüleimhez, egyébként a férjem javaslatára!!! Több oka is volt: nagypapám halála miatt anyut egy kicsit támogatni, a férjem új pozícióba került, ez több munkával járt, és hogy ne kelljen most szinte mással törődnie, csak a munkával, ne kelljen hazarohanni, hogy segítsen, mert itt volt (van) segítségem a pici körül, illetve sajnos olyan lakásban lakunk, hogy a babakocsi tárolását nem tudtuk megoldani lent a földszinten (3-on lakunk) így csak akkor tudtunk sétálni menni, ha ő este hazaért, tehát csak segítséggel, itt viszont kertes házban lakunk, bármikor kimehetünk. Megbeszéltük, amíg nem találunk ki valami megoldást erre, addig maradunk, mert ez így nem volt megoldás, viszont le kell jutnunk valahogy sétálni. Egyébként azóta ezt a problémát megoldotta.
Azt pedig, hogy konkrétan min kellene gondolkodnom, igazából én sem tudom, csak sejtem: hogy a szüleinek igenis látni kell a babát. Ezt én meg is értem, az anyja végülis -ha nagyon jó szívű akarok lenni, azt mondom- a babát közvetlenül nem bántotta (csak engem, lelkileg) így nem is tiltanám el, viszont az apja közelébe nem akarom engedni, mert ő veszélyt jelent rá!!! Csakhogy ezt egyikük sem fogja fel.
És már mintha olyant is kijelentett volna, hogy hozzánk, mármint a közös otthonunkba egyikünk szülei sem jöhetnek ezután (az ő apja mondjuk eddig is nehezen jött fel a 3.-ra) hanem majd 2 hetente hétvégén idejárunk a szülőkhöz, és mindkét helyen eltöltünk 2-2 órát.
De én hozzájuk nem akarok menni, mert nem szólhatnék az apjára, ha veszélyezteti a kicsit!
Na, akkor jól megrágod és vasárnap este ezeket szépen elmondod neki.
Ezek szerint ő elmondta a "feltételeit", most meg akkor te is mondd el a "feltételeidet" és aztán ő is gondolkozhat 3 napot rajta. Aztán döntsön...
Amit én csinálnék: nem mi megyünk, hanem a szülők jönnek hozzánk: minden hétvégén az egyik szülő (csak az anyukák), 2-3 órára. Azért ők jönnek, mert akkor így az apját könnyű kitiltani. Az apja nem jöhet. Ha az anyja rád egy rossz szót szól, szépen megköszönöd a látogatást és RÖGTÖN mehet haza. Ezeket a feltételeket az ő dolga tudatni a szüleivel. Neked a tiéddel.
Ha nem tetszik, hát nem tetszik. Akkor jobban jársz, ha ez mielőbb kiderül (hogy nem áll ki a családjáért a szüleivel szemben) és szépen nyugodtan elváltok. Ezt is mondd el neki, tehát hogy elvárod, hogy kiálljon a felesége, szerelme és a gyereke mellett. Ugyanis ti a CSALÁDJA vagytok, erősebben, mint a szülei. Ha ezzel nem ért egyet, akkor legyen tudatában annak, hogy ez a válási szándékát jelenti számodra.
Sziasztok!
Hazaköltöztünk!! :) Szombaton találkoztunk a férjemmel és megbeszéltük a problémáinkat. Abban maradtunk, hogy a szülők jönnek hozzánk (mondtam, adok még egy utolsó esélyt az apjának - azt mondta egyébként rendesen "eligazította" a viselkedéséért, hát kíváncsi leszek az első találkozásra), nyugodt lehet, én nem fogok az anyjával többet cirkuszolni, de ha egy rossz szót szól, akkor haza lesz küldve.
Tulajdonképpen ennyi volt a lényeg, mert nem egymással volt bajunk, hanem a szülei voltak a problémáink forrása.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a biztatást és az erőt, nagyon kemény volt az elmúlt 2 hetünk, és sokat jelentett, hogy mellettem álltatok és leírtátok a véleményeteket! Akinek nem egyezett a véleménye velem, neki is köszönöm, hogy megírta, mert segített más szemszögből is végiggondolni a helyzetet.
Remélem nem fogom megbánni, hogy visszajöttünk, és mostmár sokkal határozottabban fogok kiállni magunkért!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!