Van olyan nő, aki elhatározta, hogy egyáltalán nem akar gyereket szülni? Egyet sem?

Én. 42 vagyok, sosem akartam gyereket és ez már nyilván nem fog változni. Finoman fogalmazna nagyon rossz példa volt előttem, ezért érzek így.

Én is így vagyok,25 évesen,nem részletezném.

Szerintem abszolút tiszteletben kell tartani ezt a döntést is. Van, akinek az élet úgy hozza, hogy nincs normális párkapcsolata, vagy anyagi helyzete nem engedi, vagy csak valamiért így érzi... joga van hozzá. Ez sokkal tisztességesebb, mint megszülni felelőtlenül egy babát, akinek aztán nem tud mindent megadni (főleg a szeretetre gondolok).

én csak 21 vagyok,de egyelőre én is így érzem.

Nekünk 3 van,mi gyerek centrikusok vagyunk párommal de van ismerősünk aki soha nem akart egyet sem!Én megértem ezt is.Hatalmas felelősség és egy életre szól,nem ideig-óráig tart.

Gyerek nélkül nem lenne teljes az életem. És a családom. Fogalmad sincs mit veszítesz, de mindenki maga dönt.

Persze hogy van

Én 33 éves koromig pont így gondoltam. Aztán akkor rámtört valami pánik, hogy mégis szeretnék, de nem jött, csak 3 év múlva. De lényeg, hogy mégiscsak lett. Azóta újra lett értelme az életemnek (bármilyen közhelyesen is hangzik). De megértem, akik nem akarnak.

Én sosem akartam gyereket. Sajátot. Aztán 3 van. Nem bántam meg. Az igazság az, hogy fiatalon az embernek nem jut eszébe olyan pl. hogy megöregszik. Esetleg férje nincs /meghal, elvált, stb./, aztán nincs senki, aki néha rányissa az ajtót. Vagy ha megbetegszik, aki legalább orvost hív, bevásárol. Ez saját vélemény. Ha nem akarsz, hát az a te döntésed.

Én is ilyen vagyok. 29 vagyok, még kb. 10 évem van rá, hogy meggondoljam magam. Ha lesz esetleg gyerekem, akkor is csak max. egy. Amúgy szeretem a gyerekeket (a kisbabákat nem annyira, de az úgyis csak 1-2 évig tart, szóval nem ez tart vissza), nagyon jól elvagyok velük, minden társaságban én vagyok az összes gyerek kedvence, jól tudom kezelni őket, hallgatnak rám, stb. Csakhogy elég szar gyerekkorom meg családom volt, most kezdek csak ép ember lenni pszichésen, és leküzdeni a gyerekkorból adódó szorongásaimat, depressziómat, pánikrohamaimat. A párom is ugyanolyan családból származik mint én, őt is elég rendesen kikészítették gyerekkorában. Szóval, elég reménytelen a helyzetünk... mindketten ösztönösen irtózunk a családalapítástól. Ez van :(